Szentgáli-tiszafás (Szentélyerdő)

A Szentgáli-tiszafásban többféle elegyfában gazdag bükkösökben és kocsánytalan tölgyesekben járhatunk – ellentétben azzal, amit a neve sugall, a tiszafa csak kis részben alkotója az állománynak. A természetvédelmi, illetve honvédelmi rendeltetésű állami vagyonkezelésű erdőkben úgynevezett átmeneti üzemmódú erdőgazdálkodás történik, ami lehetővé teszi a fél hektáros véghasználatokat. A közel 70 hektáron elterülő védett erdőben éppen csak meghaladják a 120 évet a legidősebb fák – jellemzően nem érik el egyéb Szentélyerdők legtöbbjének korát. Ugyanakkor az erdőrészletek természetessége igen magas, és a tiszafa jelenléte miatt a területnek kétségkívül a szentélyerdők között a helye.

A sekély völgyekkel tagolt lejtőt itt-ott különös parkká varázsolják az elszórtan álló örökzöld tiszafák, amelyek szokatlan, atlantikus hangulatot is kölcsönöztek a a tömb nyugati részén már száraz tölgyesbe átforduló bükkösnek. A vad nyomai rágás és taposás formájában szembetűnőek. Majer Antal erdészről elnevezett, grandiózus kilátótorony koronázza a hegytetőt, ami sokat elvesz a hely intimitásából, ugyanakkor hatalmas távolságokra ad körpanorámát. A gazdálkodástól felszabdalt erdők uralják a tájképet, amelyben jóindulattal megkímélt, apró kis sziget a híres tiszafás. Botanikus körökben az ország egyik leghíresebb erdője. 

• Terület: 70 ha
• Idős állományrészek kora: 120–130 év
• Védettség: védett
• Főfafajok: bükk

Készült a LIFE4OakForests (LIFE16 NAT/IT/000245) projekt keretében az Európai Unió LIFE programjának támogatásával, az Agrárminisztérium társfinanszírozásával.

Nyitvatartás

hétfő	00:00–24:00
kedd	00:00–24:00
szerda	00:00–24:00
csütörtök	00:00–24:00
péntek	00:00–24:00
szombat	00:00–24:00
vasárnap	00:00–24:00

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes