Műemlék pincesor (Balatonkeresztúr)

Présházak, pincék régen és most

Balatonkeresztúr központjából rövid sétával jutunk a pincesorhoz. A településen a szőlőművelés és borászkodás régi időkre nyúlik vissza: az első ismert, 1082-ből származó oklevél már említi a falu határához tartozó szőlőket. Érdekesség, hogy 1498-ban Somogy vármegye címerpajzsába elsőként az országban egy szőlőfürt is belekerült, jelezve a vidék borászatának kiemelkedő voltát.

A 18. század második felében épült présházak falait a helyi Bokrosi-domb agyagából döngölték. A II. világháború idején több épület leégett, utána gondozás hiányában is tönkrement belőlük jó pár, de még napjainkra is több mint száz megmaradt közülük Balatonkeresztúr és Balatonszentgyörgy között. A Balatonkeresztúrhoz tartozók zömét felújították, karbantartják, sőt 22-t műemléki védelem alá helyeztek.

Találkozhatunk olyan présházakkal, amelyek eredeti állapotukban dacolnak az idővel. Közelebb sétálva hozzájuk érdemes megfigyelni a helyi agyagot a lepergő vakolat alatt. A portákra itt-ott bepillantva szemügyre vehetjük a szőlészet és borászat, valamint a paraszti élet hagyományos eszközeit is. Láthatunk régi prést, darálót, lopótököt, hordókat vagy használatban levő búbos kemencét a kerekes kút szomszédságában. Van olyan présház, ahol az összes régi berendezést megőrizték. Az itteni épületek mindegyike megtartotta a funkcióját, habár egyeseket a mai kornak megfelelően modernizáltak, kibővítettek, így szállásként vagy rendezvényhelyszínként hasznosulnak.

A napfény íze borba öntve

A Bokrosi-domb lankáinak legnagyobb részét lösztakaró fedi. Egyes részeire magas mésztartalom jellemző, emellett kő és agyag is előfordul a talajban. A boroknak sajátos jelleget ad a Balaton közelsége miatti egyedi mikroklíma is. Balatonkeresztúron nagyobb arányban a fehér szőlőfajták (pl. olaszrizling, rajnai rizling, furmint, szürkebarát) jellemzőek; egyes fajtákból akár gyöngyözőbort vagy pezsgőt is készítenek. A vörösek közül a burgundiai típusú, zamatos borok készítésére alkalmas cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos, pinot noir fajták a legjellemzőbbek.

A településen több borászat működik. A temető és a műemlék pincesor közötti úton találjuk a Rubin borászat borkertjét. A 2013-ban hobbiként indult vállalkozás jelenleg öt hektáron, kereskedelmi mennyiségben palackozza a bio eljárással készült borokat olaszrizling, kékfrankos, chardonnay, cabernet sauvignon, feketeleányka, merlot fajtákból, ezek közül néhány arany és ezüst minősítést kapott. A helyszínen előzetes bejelentkezés után akár gasztroélményekkel összekötött borkóstolás is kérhető pincelátogatással kombinálva.

Az ízlésesen felújított, gondozott Facsiga birtokon szintén előzetes bejelentkezést követően kaphatunk betekintést mindennapi életről a tavaszi rügyfakadástól a szőlő gondozásán, szüretelésén át a bor születéséig – akár a közösségi médiában is nyomon követhetjük őket. A 2015 óta működő borászatban két hektárnyi területen évente kétezer palack készül, főként olaszrizling, kékfrankos és cabernet sauvignon fajtákból. A látogatás során bejárhatjuk a dűlőt, betekinthetünk a pincébe, és megkóstolhatjuk a kísérletező kedvű házigazda által készített borokat.

A műemlékvédelem alatt álló, nádtetős, felújított házikó szállásként is funkcionál. A berendezése modern, mégis a természetességre törekszik, hogy belül is a tájba illeszkedjen – ráadásul a vendégek a birtok saját kilátóteraszáról gyönyörködhetnek a balatoni panorámában.

Aki a szőlők, borok kóstolgatásával is összefűzné a pincesor felfedezését, érdemes az ősz eleji időszakra időzítenie a látogatást, ám ha csak sétálnánk egyet a jó levegőn, és a nyüzsgő Balatonpartról elszakadva idilli nyugalomra vágyunk, akkor is megéri felkeresni a pincék és szőlősorok között kanyargó utat. A Rubin borászat és a Facsiga birtok kezdeményezésére született meg a Hamvas Béla borút Balatonkeresztúr és Balatonberény között. A 40 állomásos tematikus úton az író és filozófus életének állomásaival és műveivel, gondolatvilágával ismerkedhetünk meg. A sűrűn elhelyezett fémtáblákon számtalan idézetet olvashatunk, így meditatív sétává is bővíthetjük a szőlőkkel tarkított domboldal bejárását. A tematikus útról egyébként jó néhány helyen előbújik a takarásból a Balaton panorámája, sőt a Balatonberény felé tartó északi nyomvonalon még egy kilátótoronyba is felkapaszkodhatunk.

A nádi világ csodája

Érdemes szemügyre venni a fehér falú házikók tetejét is: a Balaton környéki építészetre  különösen a 19. század második és a 20. század első felében volt jellemző a nádtető. Habár manapság a cserép jórészt kiszorította ezt az építőipari alapanyagot, a nádat kis súlya, hőszigetelő és víztaszító tulajdonságai miatt hajdan előszeretettel használták tetőfedésre – és persze tegyük hozzá, hogy akkoriban olcsón be is lehetett szerezni, így a nádazás a szegény embereknek remek pénzkereseti lehetőséget, kiegészítő jövedelmet biztosított a téli időszakra, amikor a mezőgazdasági munkákból nem volt bevételük.

A közeli tóparton (és mocsaras területeken) a téli hidegben, jellemzően a befagyott vízfelület jegén aratták le a nádat. Ezután alapos tisztítás és válogatás, osztályozás következett – ugyanis alapszabály, hogy csak a kiváló minőségű nádszálakat szabad felhasználni alapanyagként. A precíz előkészítés meghálálja magát, hiszen a hibátlan alapanyagból készült tetőkhöz általában 15-20 évig nem kell hozzányúlni. A náddal fedett házak nagy előnye az is, hogy télen meleget, nyáron hűvöset tartanak.

Az úgynevezett nádazók első lépésként kisebb csomókba rendezték a nádszálakat, majd a lécezett tetőre alulról, soronként felfelé haladva rakták a kötegeket. Amikor egy sorral készen voltak, régen gúzzsal, a modern időkben pedig dróttal rögzítették. A háztetőn a felfelé álló szálakat keresztben kötözték egymáshoz. Ahhoz, hogy a tető sima, tömött legyen, egy nyeles nádverő eszközzel csapkodták meg a felületét; ennek hiányában lépcsőzetes maradt.

Felfedeznivalók a közelben

A temetőt megkerülve, a délnyugat felé vezető földúton rövid sétával jutunk a Tibeti Kulturális Központba, ahol a rendezett környezetben egy buddhista szentélyt, egy sztúpát, Kőrösi Csoma Sándor szobrát és néhány lakóépületet találunk – remek helyszín ez az elmélyülésre. A közeli település központjába lesétálva érdemes felkeresni az egykori Festetics-palotában működő Bél Mátyás Látogatóközpontot, ahol a térség természeti és kulturális látnivalóit mutatják be, a gyerekeket pedig interaktív játszóház várja. A Szent Kereszt Felmagasztalása templom falain különleges falfreskókban gyönyörködhetünk. Nyáron a Vitorlás utcán át a szabadstrandra jutunk, ahol csobbanhatunk egyet a Balatonban.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes