Balatonfenyvesi kisvasút (csisztafürdői vonal)

A Balaton délnyugati csücskétől délre elterülő kistáj, a Nagy-Berek bárki számára ismerős lehet Fekete István két regényéből, a Tüskevárból és a Téli berekből. A két könyvet a szerző ugyanabban az évtizedben írta, amikor a kisvasút is megépült Balatonfenyves központtal, az 1950-es évek első felében. A Balatontól délre eső vidék ezen a tájon valaha a tó része volt, majd a víz hullámzása gátat emelt a homokos üledékből, amely elhatárolta a déli öblöt a tó mélyebb medrétől. Az így létrejött mocsaras területet a 20. század elején kezdték lecsapolni, majd a 1950 augusztusában megalakult a Balatonnagybereki Állami Gazdaság a földművelésre a fentiek miatt korlátozottan alkalmas területen. Istállókat, majorokat építettek, és ezek kiszolgálására elhatározták egy keskenynyomközű vasút építését is.

1950 októberében indult a kisvasút építése, amely körülbelül öt évig tartott: egyre-másra épületek az egymásra általában merőleges vonalak, amelyek kezdetben a majorokat célozták, majd szépen sorban bekötötték a hálózatba a környékbeli településeket (Somogyszentpál, Táska, Csiszta) is. Az utolsó szakaszt 1956-ban Csisztapuszta felé fektették le, ahol olajkutató fúrások eredményeként 42 fokos, ásványi anyagokban gazdag, hidrokarbonátos, kénes gyógyhatású meleg víz tört a felszínre, amire rövidesen fürdő épült.

A kezdeti lóvontatást hamarosan motormozdonyok váltották, majd került ide gőzös, és természetesen minden hazai kisvasút igáslova, a C50-es mozdony néhány példánya is otthonra lelt a Balaton déli partján. A történetének csúcspontján majdnem 50 kilométer hosszúságú, 760 milliméteres nyomtávolságú vonalhálózaton elsősorban a majorságokból szállítottak mezőgazdasági terményeket - tőzeget és mésziszapot - a balatonfenyvesi vasútállomásra, de a menetrendszerinti személyszállítás megindulása sem váratott sokat magára: 1956-tól a környékbeliek közlekedési eszközévé avanzsált a kisvasút.

Az 1960-as évek végén – jelentős forgalma ellenére – a kisvasút teljes felszámolását tervezték, de szerencsére rendszeresen elhalasztották vagy a döntést vagy annak végrehajtását. Míg a teherforgalom csökkent (megszűnt a mésziszap kitermelése), a csisztai ágon a személyforgalom egyre nőtt, 1985-től még gőzössel továbbított nosztalgiavonatokat is indítottak a fürdő felé. Miközben Csiszta felé 1987-ben 600 méterrel meghosszabbították a pályát, 1990-ben közlekedett az utolsó tehervonat a Balatonfenyvesi GV-n, majd szépen lassan felhagytak egyes vonalak használatával, és ezeket idővel fel is szedték. 2002-ben megszűnt a forgalom a csisztai és táskai vonalakon, és többször lebegett a megszüntetés baljós árnya az egyedüliként megmaradt somogyszentpáli vonal felett is (2009-ben a kisvasúton szolgálatot teljesítő vasutasok már a „búcsúbulira” is bevásároltak, majd az utolsó utáni pillanatban megmenekült a berek vasútja).

2021-re azonban az elhanyagolt csisztai vonalat teljesen felújították, így Imremajortól kiváló minőségű pályán gurulnak a kis szerelvények, így ma Csisztafürdő felé összesen 13 kilométeren lehet kanyarogni a Nagy-Berekben.

Állomások:

• Balatonfenyves GV
• Imremajor*
• Csisztafürdő

*Imremajor megállóhelyen a vonatok csak abban az esetben állnak meg, ha van le- vagy felszálló utas. A leszállási szándékot ennek megfelelően időben jelezni kell a vonatkísérő személyzet felé, felszállás előtt pedig úgy kell elhelyezkedni a peronon, hogy az érkező vonat mozdonyvezetője időben láthassa az utasokat.

Árak:

A MÁV-Start Zrt. díjszabása szerint, amely itt érhető el.

Menetrend:

A vonatok egész évben közlekednek, a menetrend a kisvasút honlapján érhető el.