Vasút helyén, Rába mentén a Kisalföldön

Itiner

• Szombathelyen az állomásról kilépve a főbejárattal szemben található Szelestey László utcán indulj el a belváros irányába, majd a körforgalmat elérve kanyarodj balra, a Király utcára, amely egyenesen a Fő térre vezet.
• A Fő teret a Széchenyi István utca-Berzsenyi Dániel tér-Hollán Ernő utca-Kiskar utca útvonalon célszerű elhagyni, majd a belváros sűrűjéből kikeveredve a Mátyás király utca-Rumi út útvonalon lehet folytatni a túrát.
• A Külső Rumi úton már gyalog- és kerékpárút is van, és egészen Rum határáig szinte a teljes útvonalon lesz valamilyen kerékpáros infrastruktúra. Rum határába érve, ahol a kerékpárút véget ér, tarts jobbra (Szombathelyi utca), majd az utca végén fordulj balra, a Béke utcára.
• A Rum központjában található körforgalomban tarts egyenesen, Sárvár felé. Az út egyenesen Sárvárra vezet (Ikerváron egy kitérővel a vízierőmű irányába).
• Sárvárra érve érdemes az ipari parkot elhagyva a benzinkút után az első lehetőségnél jobbra térni (Ungvár utca), majd az első nagyobb kereszteződésnél balra; innen a Nádasdy Ferenc út egyenesen a várhoz vezet.
• A vártól a vasútállomás a Kossuth tár-Batthyány utca-Hunyadi János utca útvonalon érhető el.

A túra részletes leírása

Hazánk egyik legrégibb városának vasútállomásáról indítjuk túránkat. Ahogy Szombathely ókori elődje, Savaria jelentőségéhez nagyban hozzájárult az, hogy a borostyánút mellett feküdt, úgy a 19. században a vasút kiépülésének köszönhette felemelkedését. Már 1865-ben elérte a várost a Bécsújhely–Sopron–Szombathely–Nagykanizsa vasútvonal, nem sokkal később pedig létrejött az összeköttetés Budapest és Graz felé, majd később több helyi érdekű vasút kiindulópontja is a vasi megyeszékhely lett. Egykor a városon keresztül lehetett utazni villamossal is, a szombathelyi közúti vaspálya a Kálváriáig kanyargott.

Falak az üvegpadló alatt

A kis közlekedéstörténeti kitérőt követően térjünk vissza a római korhoz: a borostyánút a Balti-tengert kötötte össze az Adriai-tengerrel, az észak-déli közlekedési folyosón elsősorban a névadó borostyánkövet szállították északról a birodalom többi részébe. Savaria jelentős város, Felső-Pannónia vallási központja, majd Pannonia Prima provincia székhelye lett a Római Birodalom fennállásának legvégén. A rómaiak jelenlétéről számos emlék tanúskodik, amelyek közül kiemelkedik az Iseum, azaz az Isis-szentély, amely 1955-ben egy szerencsés véletlen folytán (egy építkezés területén) került napvilágra. A jelentős leletegyüttes arról árulkodik, hogy a Duna-vidéki Isis-kultusz központja lehetett itt. Pannonia legnagyobb szakrális régészeti leletét az Isis savariai otthona című kiállításon lehet megtekinteni, ráadásul a Savaria Történelmi Karnevál minden évben igyekszik megmutatni valamit a majdnem kétezer évvel ezelőtti időkből, amelynek nyomait egy Fő téri bankfiók üvegpadlója alatt is megcsodálhatjuk.

Több mint ezer évet kell ugrani az időben ahhoz, hogy ismét egy igazán jelentős városról beszélhessünk. A rómaiakat ezen időszak kezdetén a hunok, keleti gótok, longobárdok, avarok, szláv népek követték – ugyanaz zajlott a városban, mint a Kárpát-medencében nagyban. Városi rangot 1407-ben Zsigmond királytól kapott, de igazi lökést a fejlődésnek előbb az adott, hogy Vas megye székhelye lett a 16. század végén, majd Mária Terézia megalapította a szombathelyi egyházmegyét, és ezzel püspöki székhellyé tette a település 1777-ben.

A belvároson végiggurulva elsősorban az utóbbi kornak a lenyomatait láthatjuk (meg persze a későbbi korokét is): az első püspök, Szily János idején épült a Sarlós Boldogasszony-székesegyház, a püspöki palota, majd nem sokkal később a megyeháza. A Fő tér már a 13. században is ilyen alakú lehetett, itt tartották szombatonként a vásárokat, amelyből a város neve is eredeztethető. Nyáron a hőséget enyhítő szökőkút mellett a tér közepén egy Szentháromság-szobor emelkedik komoran, az 1711-es pestisjárványra emlékeztetve. Sokkal vidámabb mementó a Smidt Múzeum udvarán a kis sárga villamoskocsi, amely arra emlékeztet, hogy 1897 és 1974 között a városban villamosüzem szolgálta az utazóközönséget. Az 1000 mm-es nyomtávon közlekedő szerelvények a vasútállomástól az egész belvároson átdöcögve a Kálváriáig szállították az utasokat. Magának a múzeumnak is érdekes a története: egy magángyűjteményből lett közgyűjteményről van szó, amelyet a 20. században egy helyi orvos, dr. Smidt Lajos alapított. A derék doktor gyűjtőszenvedélyét ismerve – és elismerve – számos ajándékot kapott betegeitől is, például több dunántúli nemesi birtokos család (Batthyány, Bezerédj, Cziráky, Erdődy) is gyarapította a kollekciót, amely a megyeháza és a püspöki palota szomszédságában kapott helyet.

A közelben, a püspöki palota és a székesegyház mögött találjuk a Romkertet, ahol a hivatalosan Colonia Claudia Savariensium nevet viselő ókori város számos épületének maradványait tárták fel a régészek. A császári palotában (fogadótermét hatalmas mozaik díszítette) több császár is megfordult a Római Birodalom alkonyán, de fürdőház és Mercurius szentély is állt a területen. Talán a legnagyobb élmény a borostyánút maradványain sétálni, amelyen egykor római katonák meneteltek, római polgárok siettek valamelyik szentélybe, a forumra vagy éppen az amfiteátrumba.

Tekerjünk Rumba!

A belvárosból délkelet felé indulva a Rumi úton érjük el Gyöngyöshermánt (1950 óta a megyeszékhely része), majd innen Rumig szinte végig (gyalog- és) kerékpárúton tekerhetünk, amelyről azonban egy-egy ponton később érdemes lesz letérni. Táplánszentkereszten például a gyöngyösszentkereszti településrész temploma 13. századi eredetű (bár az átépítések miatt ezt ma már nem könnyű észrevenni), és négy kisebb kastéllyal is büszkélkedhet a község (bár ezek egyikének sincs idegenforgalmi jelentősége, nem látogathatóak). A szomszédos Tanakajdon is találunk egy kastélyt (szintén nem látogatható), de a következő település, Vasszécseny sem panaszkodhat ezen a téren, ráadásul két kastélya jó állapotban vészelte át a történelem viharait, így érdemes letérni a kerékpárútról a kedvükért.

Az Ó-Ebergényi-kastélyról azt rebesgetik, hogy szellemek járnak az épületben, egyesek sikolyokat, zörgést, suttogást vagy lépteket vélnek hallani, mások suhanó árnyakról vagy fotókon feltűnő ismeretlen arcokról beszélnek. Annyi bizonyos, hogy a kastély és előélete több évszázadra nyúlik vissza, és fordulatokban gazdag: a kastély építését megelőzően egy kisebb vár állhatott itt, amelyet azonban a Rákóczi-szabadságharcot követően minden bizonnyal leromboltak, egyedül talán a várárok és a rajta keresztülvezető híd emlékeztet rá. Vas megye egyik legszebb barokk kastélyát a 18. század közepén betelepülő Ebergényiek építtették, ma pedig rendezvényhelyszínként funkcionál. A faluban áll egy másik főúri lak, az 1790 körül, copf stílusban épült Új-Ebergényi-kastély is, amely szállóként és rendezvényhelyszínként működik. Annak, hogy két kastély van egy faluban, ráadásul ugyanaz a család birtokolta azokat, az lehet a magyarázata, hogy az Ebergényiek megosztoztak a birtokon. A két kastély között egy elhagyott, de műemlék magtár áll egy nagyobb rét szélén.

Vasszécsenyben rátérünk az egykori Szombathely–Rum vasútvonal nyomvonalára (a település állomásépülete és fa áruraktára ma is áll). A 22 kilométer hosszú mellékvonalat a Dunántúli HÉV építtette, 1894 és 1974 között szolgálta az útjába eső községeket. A helyiérdekű vasúton a környékbeli terményeket (gabonafélék, cukorrépa, stb.), élőállatot szállítottak, de a rumi faüzem és szeszüzem is fontos megrendelője volt a vasútnak. A környékbeli lakosság a megyeszékhelyre dolgozni, piacozni járt, a szombathelyiek pedig a rumi Rába-partra jártak pihenni, fürdőzni. Az érintett falvak lakói nagyon szerethették a vasutat, ugyanis az egykori sínpár mentén több emlékhelyet is találunk – nincs ez másképp Csempeszkopács esetében sem. Az körül rendezett kis kertet alakítottak ki, ahol egy rövidke vágánypár és a sínek közé elhelyezett emléktábla mellett padok szolgálják a pihenést, és még egy „boldogságfát” is találunk, amelyre bárki felírhatja egy cetlire, mi okozott neki örömöt.

Csempeszkopácson érdemes tenni egy rövidke kitérőt a faluba, ahol egy gyönyörű középkori látogathatunk meg. A vöröstéglából emelt szentély és főhajó előtt egy kecses, fehérre meszelt torony emelkedik: az Árpád-kori falusi templomépítészet egyik legszebb példája áll a sövénnyel kerített kis dombocskán. A díszes bélletes kaput éppúgy érdemes megcsodálni, mint a torony ikerablakait, vagy éppen a párkányzat ívsoros kialakítását, odabent pedig a falfestményeket és a Dorffmeister István festette oltárt.

Kalandozás a Rába mentén

Rum községben véget ér az egykori vasútvonal – és vele együtt a kerékpárút – is. Stílusosan egy meglátogatásával zárhatjuk le a túra első felét: a vonal végén egy fűtőház és egy vele egybeépült vízház magasodik – ráadásul, hogy teljes legyen a kép, a közelükben áll egy fa áruraktár és egy egykori őrház is, amelyet jellegzetes MÁV-kerítés vesz körül. Rumot elhagyva egy alacsony forgalmú úton folytatódik a túra Sárvár irányába, legközelebb Ikerváron – illetve a település határában, a Rába mellett – érdemes megállni. Az ország első vízerőműve működik ugyanis itt, megéri tenni irányába egy kitérőt, nem mindennapi kuriózum ugyanis, és még egy múzeumot is meg lehet látogatni a több mint 120 éves, ma is működő ipartörténeti emlék szomszédságában. Az ikervári vízerőmű a Batthyány család megbízásából 1896-1900 között épült, kezdetben egyenáramot termelt, később – egy transzformátor beiktatásával – váltóárammá alakították az itt nyert energiát.

A kis ipartörténeti kitérőt követően Sárvár felé vesszük az irányt. Menet közben áthaladunk Csényeújmajoron, ahol az út bal oldalán egy kápolna hívja fel magára a figyelmet, amelyben egy lourdes-i barlang kapott helyet. Sárváron a felé érdemes indulni, amit kisebb forgalmú utcákon is el lehet érni, nem szükséges a városon átvezető főutat választani. Az erődítmény a Nádasdyak nevét viseli, bár számtalan tulajdonosa volt az évszázadok folyamán. Kétségtelen azonban, hogy akkor nyerte el mai alakját az öt olaszbástyával, amikor a 16. században a Nádasdy család birtokolta – és erősítette meg – a várat a török elleni küzdelem idején. III. Nádasdy Ferenc azonban belekeveredett egy évszázaddal később a Wesselényi-féle összeesküvésre, ami miatt fej- és jószágvesztésre ítélték, így aztán ismét többször gazdát cserélt a vár az 1945-ig hátralévő időszakban. Ma az egész erősség keresztül-kasul bejárható, és még tárlatvezetést is lehet kérni, hogy a látogatás egy élvezetes időutazás legyen – ahogy a város honlapja fogalmaz. A várban a díszterem hatalmas barokk freskóit, az utolsó tulajdonos Wittelsbachok hagyatékát, üvegkiállítást, huszárkiállítást lehet megtekinteni.

Csak pár métert kell gurulni a vártól az . A kis híján 10 hektáron elterülő, országos jelentőségű védett természeti területen 300 fa- és cserjafaj található. A mai arborétum ősét igen régen, 1546-ban alapították, gyümölcsös és zöldségeskertként. A közvetlen előd azonban inkább az 1800-as évek első felében létrehozott angolpark volt, ahol jellemzően tiszafát, akácot és hársat ültettek, de az első ültetésből származnak azok a platánóriások is, amelyek törzsátmérője meghaladja a három métert is. A túra méltó befejezése lehet egy lazítás a sárvári fürdőben, ahol gyógyvizes medencék (kétféle gyógyvíz is feltör a mélyből a környéken), családi élményfürdő, szaunavilág, májustól szeptemberig strand is várja a megfáradt bringás vándorokat.