Irány Sopron és a Fertő-táj!

Itiner

• Az indóházból kilépve a szemben lévő Mátyás király utcán indulj el nyílegyenesen a belváros irányába.
• A Várkerületet elérve rögtön az első lehetőségnél (Hátsókapu) térj balra, a történelmi belváros felé. A városmagot a Tűztorony alatt átbújva hagyd el, és a szemben lévő rövid kis utcán haladj tovább, majd ennek végén térj balra, és haladj egyenesen egy saroknyit a Szentlélek utcán. A Sas teret elérve térj jobbra, majd innen haladj egyenesen a körforgalomig.
• A körforgalmat azon az utcán kellene elhagyni, amerre nincs kiépítve kapcsolat, így csak a járdáról közelíthető meg a Tómalom utca; a nehézségeket leküzdve viszont innen egyenes út vezet a város határáig, csak a kerékpáros jelzéseket kell figyelni (egy Y elágazásban a jobb oldali ágat kövesd).
• A Tómalom utca végén válaszd a sorompóval lezárt, jó minőségű erdei földutat, amely a Nagytómalom után is folytatódik, majd – körülbelül egy kilométer megtételét követően térj balra; egy meredek, térkővel burkolt lejtő vezet a Rákos-patakig, melynek hídján átkelve éred el a fertőrákosi Patak sort.
• A Patak sort elérve térj balra, majd – a kerékpáros jelzéseket követve – jobbra, a Malom utcára, majd a második lehetőségnél ismét jobbra (Felsőszikla sor), majd balra, majd ismét jobbra, a Kőbánya sorra. (Bonyolultnak tűnhet, de a kerékpáros jelzések segítenek követni a megfelelő utat.)
• A Kőbánya sor végétől kerékpárút vezet a fertőrákosi kőfejtőig. 
• (Ajánlott kitérő: mielőtt elérnéd a bejáratát, a jobbra kanyarodó útról térj balra, Fertőmeggyes irányába. A kis forgalmú út egyenesen a határra vezet, itt található a Mithrász-szentély. Ugyanezen az úton kell visszatérned Fertőrákosra).
• Fertőrákostól a Fertő tó körüli kerékpáros túraútvonalat kell követni, amely végig megfelelően ki van jelölve.
• A kerékpárútról Fertőbozon térj le Nagycenk irányába (a Gloriette-kilátó felé az emelkedő tetején kell jobbra térni; végig földúton lehet elérni a kis építményt); az aszfaltút egyenesen a kastélyhoz vezet.
• A nagycenki kastélytól kb. 100 métert kell megtenni a 85-ös úttal párhuzamos gyalog- és kerékpárúton, mielőtt balra térnél, Hidegség irányába. Hidegséget elérve a Petőfi Sándor utca menti kerékpárúton folytasd utadat jobbra térve – a tó körüli bringautat követve éred el Fertődöt.
• A fertődi kastélytól vagy a kerékpárúton vagy a fasoron térj vissza a fertőszentmiklósi elágazásig, ott térj balra, és kövesd a kerékpárutat. A vasúti síneket keresztezve az első lehetőségnél fordulj jobbra, ez már az állomásra vezető út.

A túra részletes leírása 

Civitas fidelissima – bizonyára sokan hallották már a latin szókapcsolatot, amely kitüntető címet Sopron 1922 óta viseli. A római kori gyökerekkel bíró város hol kisebb, hol nagyobb jelentőséggel bírt, de mindenképpen érdemes megemlékezni a török hódoltság időszakáról, amikor fontos szerepet töltött be a három részre szakadt ország életében – még koronázóvárosnak is mondhatja magát, hiszen két királyné és egy király koronázási szertartása is itt zajlott a 17. században. 1759-ban a város erdejében, a mai Brennbergbányán jött létre Magyarország első szénbányája, 1847-ben pedig a második magyarországi vasútvonal Bécsújhely felől Sopront érte el. 1900-tól még villamos is járta a város utcáit – igaz, csak 23 évig –, 1919-ben pedig Sopronba költöztették a Selmeci Akadémiát, azaz a Bányászati és Erdészeti Akadémiát. A trianoni békeszerződés a várost Ausztriának juttatta volna, azonban Sopron és környéke azon kivételek egyike volt, ahol népszavazás döntött arról, melyik országhoz tartozzon kilenc település. Az egykori szabad királyi város ma méltán népszerű turistacélpont: a belváros zegzugos utcái, múzeumai és kiállításai, a Lövérek erdeje és a Fertő tó közelsége nem véletlenül vonzza a turistákat.

A Fehér Angyal, A Fekete Elefánt és a Kecske

A soproni vasútállomástól – amely a Győr-Sopron-Ebenfurthi Vasút, azaz a GySEV központi állomása, és külön érdekessége, hogy Magyarországon ide ért el a Pest-Vác vonal után másodikként a vasút, 1847 augusztusában – indulva egyenesen a belváros felé vesszük az irányt. Bár a kerékpársáv végighúzódik a Mátyás király utcán, a lámpáknál azért érdemes figyelni, mert az infrastruktúra véget ér minden utcasarkon, ráadásul trükkösen két masszív oszlop is akadályozza a továbbhaladást – szóval érdemes időben sávot váltani az egyenes irány tartása végett.

A Várkerületet elérve sokkal barátságosabbá válik a bringaút, azonban azt rögtön az első lehetőségnél elhagyjuk, hogy a középkori városmag utcáin bolyongjunk egyet. Ha középkori eredetű épületet keveset is lehet felfedezni a szűk macskaköves utcákon gurulva, azért minden második ház 17-18. századi műemlék. Érdemes megnézni közelebbről a kapukat, illetve ha valamelyik nyitva van, bepillantani a kapualjba is: a budai vár mellett a leghűségesebb városban található a legtöbb gótikus ülőfülke. Hogy az ülőfülkék szerepe mi lehetett egykor, arról vitatkoznak a művészettörténészek: talán a ház gazdagságát fejezte ki, talán itt várta a gazdát vagy az érkező vendégeket a személyzet, esetleg egész egyszerűen itt borozgatott alkalomadtán a ház népe.

A város jelképe, a Tűztorony funkciója azonban teljesen egyértelmű. Nomen est omen: valóban tűzőrség működött az 58 méter magas építményben, melynek alsó, hengeres része eredetileg a 13. századi városfal északi kaputornyaként szolgált, mai alakját pedig az 1676-os tűzvészt követően nyerte el. A barokk körerkély ma kilátóként funkciónál, érdemes felmenni, és a magasból szemügyre venni a várost. Alapjai római felmaradványokra épültek egyébként; Scarbantia városa az egyik legfontosabb római kereskedelmi útvonal, a Borostyánút mentén jött létre. Ahogy egy igazi római városhoz illik, volt fóruma, fürdője, amfiteátruma, szentélye (a Capitolium épületében Iuppiter, Iuno és Minerva óriás szobrai álltak), vízvezetéke – ma azonban mindez majdnem öt méterrel a térszín alatt található, így jobbára csak az ásatásokon kerültek elő az ókori település maradványai.

Ha visszatérünk a földfelszínre, a Tűztorony előtti Fő téren körbepillantva számos érdekes épületen időzhet el tekintetünk. A torony felőli sarkon találjuk a Storno-házat, és benne a hasonló nevű gyűjteményt, amelyet tüzetesen megszemlélve képet kaphatunk egy módos polgári otthon századfordulós berendezéséről. Ennél csak a ház és a névadó család története izgalmasabb: maga az épület (vagy inkább elődje) már állt a 15. században is, olyannyira, hogy itt működött a város első gyógyszertára, a Fekete Elefánt, és 1482-83 telén, Bécs ostromakor még Mátyás király is megszállt itt . A 18. században került a Festeticsek birtokába, a Storno család 1872-ben vásárolta meg. A svájci származású család előbb Bajorországba, majd a közeli Kismartonba (Eisenstadt) vándorolt, Storno Ferenc pedig kéményseprő-segédként került Sopronba. Mestere halála után elvette annak özvegyét, művészi érdeklődésének köszönhetően pedig egyre inkább restaurátorként és műgyűjtőként pozicionálta magát.

A Storno-házzal szemben találjuk a Fehér Angyal Patikamúzeumot (amelyet a már említett Fekete Elefánt bútoraival rendeztek be), amely ebben a műfajban az első hazánkban: 1968-ban nyitották meg a 367 évvel korábban alapított gyógyszertár helyén. A tér másik sarkán találjuk a Kecske-templomot, melynek tisztességes neve Nagyboldogasszony-templom. A 13-14. században gótikus stílusban emelt istenháza népies nevét a 47 méter magas torony homlokzatán látható kecskéről kapta – az állat az építtető Geisel Henrik címerállata volt ugyanis. A magyar korai gótikus építészet egyik legjelentősebb alkotását az 1270-es években a ferencesek kezdték építeni, ma már – főleg a templombelsőben – több irányzat is keveredik kialakításában. Jelentős események zajlottak egykor a templomban: a török hódoltság idején több koronázási szertartás helyszíne volt ugyanis. 1625-ben III. Ferdinánd király fejére került itt a korona, de két királyné – Gonzaga Eleonóra Anna (II. Ferdinánd felesége) és Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna Terézia (I. Lipót felesége) – közjogi státuszát is itt szentesítették.

A soproni belvárosban bolyongva rögtön a Kecske-templom tőszomszédságában találjuk a legendás Gyógygödör nevű műintézményt (a velős pirítóst vagy a pincepörköltet érdemes megkóstolni egy pohár jó Sopron-környéki borral öblítve), és csak pár lépésre van innen a Központi Bányászati Múzeum és az Erdészeti Múzeum is. A Macskakő Gyermekmúzeum már nevében is érdekes: az Eggenberg-házban a gyerekek játékosan fedezhetik fel a letűnt korok világát a gyermekek napirendjéhez, így többek között az alváshoz, tisztálkodáshoz, öltözködéshez köthető, egykor használt tárgyak segítségével; 2018-ban az Év Kiállítása címet is kiérdemelte a tárlat.

Sopron belvárosát magunk mögött hagyva észak felé indulunk, kijelölt kerékpáros útvonal vezet Fertőrákos felé. A hangulatos Szent Mihály utcán végighaladva az emelkedő tetején elhaladunk az impozáns Szent Mihály főangyal-templom mellett, amelynek eredetije a 13. században román stílusban épült, aztán az évszázadok múlásával szinte minden jelentősebb stílusirányzat (gótika, barokk, neogótika) hozzátett valamit. A templom melletti Szent Jakab-kápolna román stílusjegyeket őriz, a rendezett templomkert – amelyben a keresztút stációi és régi sírkövek kaptak helyet – pedig végtelen nyugalmat áraszt.

Irány a Fertő!

Rögtön a templom után egy forgalmas körforgalomba érünk, amit azon az utcán kell elhagyni, aminek nincs kijárata a csomópontra, erre vezet ugyanis tovább a kerékpárút – elkélne itt egy bringás letérési lehetőség, így azonban csak a járdáról lehet begurulni a Tómalom utcára, amely előbb kertvárosi, majd zártkertes övezetben vezet el egy kellemes erdei útig. A sárga turistajelzéssel is ellátott, jó minőségű döngölt földúton vezet tovább a kerékpáros útvonal a Fertő tó felé. (Bár az út sok aszfaltútnál is jobb minőségű, aki féltené országúti bringáját, az a körforgalomból a Balfi úton kihajtva Sopronkőhidán át juthat el Fertőrákosra aszfalton.) A hangulatos erdei úttól balra tekintve a fák között hamarosan egy tó vize csillan meg. Előbb a Kistómalom, majd a Nagytómalom mellett vezet el az út – beszélő név ez is, mint a Tűztoronyé, valóban malmok üzemeltek itt a 16. századtól kezdve. Az első nyilvános fürdőt is egy nagytómalmi molnár alapította 1842-ben: az ipari jelleg szépen lassan visszaszorult, és előtérbe került a kellemes tóparti időtöltés, így a 20. század első felében fürdőtelep létesült a tó mellett, még egy 14 szobás szállodát is felhúztak itt. Ma is az üdülőtelep jelleg dominál, és egy kis strand is üzemel a tóparton. A Nagytómalomnál még egy bringás forgalomszámláló mellett is elgurulunk az úton, amelyről a napi és az éves forgalom egyaránt leolvasható.

A Nagytómalom üdülőtelepét magunk mögött hagyva hamarosan Fertőrákos szélső házaihoz érünk. Itt két utat is választhatunk, jobbra egyenesen a település központjába juthatunk a Rákos-patak partján, mi azonban balra fordulva a kőfejtő felé vesszük az irányt. A kerékpáros nyomokkal és táblákkal is jelölt út kis utcákon kanyarog, meglepően meredek kaptatókat is felvillantva. A kőfejtő kerítését elérve már csak gurulni kell, a bánya bejárata előtt azonban lehetőségünk van balra térni, Ausztria irányába. Érdemes is tenni egy kitérőt a kis forgalmú úton, ugyanis a határátkelőhely tőszomszédságában egy jelentős római kori emlék, a Mithras-szentély várja a látogatókat (tavasztól őszig). A Mithras-kultusz a 2–4. században élte virágkorát a Római Birodalomban, de a Napistent a mai Indiától és Iránon át a Földközi-medence keleti partvidékéig tisztelet övezte. A misztériumvallás keretei között csak a beavatottak ismerhették meg teljesen az isten titkait, akinek szentélyeit föld alatti templomok őrizték. A fertőrákosi szentélyt 1866-ban fedezték fel, és ifjabb Storno Ferenc tárta fel. Egy kultuszképet, három oltárkövet, két oroszlánszobrot, és összesen 28 sírt talált, majd a szentély fölé egy boltozatot emelt, hogy megóvja azt. A II. világháború után a szentélynek még a környékére sem lehetett menni, hiszen közvetlenül az államhatár mellett áll, ma már azonban bárki szabadon megtekintheti ezt a páratlan ókori emléket.

Az ókorból és az osztrák határról visszatérünk Fertőrákosra, ahol rögtön megállásra késztet a kőfejtő. Az itt bányászott lajtamészkő az évmilliókkal ezelőtt errefelé hullámzó Pannon-tenger üledékéből jött létre, a bánya kövét már a rómaiak is használták, de a 19. században indult be igazán a termelés. A kőfejtő belsejében, az ember vájta hatalmas termekben, ahol a lajtamészkővel és annak hasznosításával éppúgy megismerkedhetünk, mint ahogy a Pannon-tengerben élt állatok maradványaival, a barlang egyik csarnokában egyedülálló színház- és koncerthelyszín várja a látogatókat. A kőfejtő nemcsak belül, hanem kívül is körbejárható: a bányagödör peremén futó Sziklai benge tanösvény a kőfejtő geológiai értékeit és különleges növény- és állatvilágát mutatja be. Ráadásul a legmagasabb pontról csodálatos panorámában gyönyörködhetünk – de csak tavasztól-őszig, amikor látogatható az attrakció.

A kőfejtőtől gyakorlatilag a túra végéig a Fertő-tó menti kerékpáros túraútvonalat követjük, amely az út nagy részében jó minőségű, megfelelően táblázott bringás infrastruktúrát jelent. Fertőrákos főutcáján végiggurulva az egykor szebb napokat látott püspöki palotára (a 17. század végén a győri püspök innen irányította az evangélikus Sopron rekatolizálását), és a községháza előtt álló pellengérre érdemes vetni egy pillantást. Utóbbi az igazán érdekes, hiszen kevés helyen látni hasonló szégyenoszlopot: a pellengérre állítás ugyanis egy büntetés volt, az oszlophoz kötözve tették közszemlére az elítélteket, megszégyenítve őket a közösség előtt.

Szőlők között, kisvasút nyomában

Fertőrákostól Balfig a túra talán legfárasztóbb, de egyben legszebb része következik. A bringás túraútvonal ugyanis a két település között fekvő szőlők között kanyarog (az első néhány száz méteren jó minőségű erdei úton; ezt a szakaszt a tó menti aszfaltúton lehet kikerülni), és nem egyszer látni az út mellett akár 8%-os emelkedőre figyelmeztető táblát is. A combos, de rövid emelkedőket azonban kellemes lejtők követik, miközben mindenütt szépen rendben tartott szőlőket, és bal kéz felé azokon túl a Fertő-tavat látjuk kicsit távolabb. A soproni borvidéken a szőlőtermesztés hagyománya a római korig nyúlik vissza; ma leginkább vörösbor készítéséhez terem alapanyag az 1800 hektárnyi területen. A helyi borászokat poncichternek nevezték-nevezik – a német eredetű szó babtermesztőt jelent, a környékbeli szőlősgazdák ugyanis a szőlősorok között zöldségeket (a bab mellett paradicsomot, burgonyát, káposztát) termesztettek némi bevételkiegészítésként.

Balfra érve a bringaút mellett egy romos határőrlaktanya emlékeztet arra, hogy közel járunk az 1989-ben leomlott vasfüggönyhöz. (A túra ezen szakasza egyébként része az Eurovelo 13-as – Vasfüggöny – nemzetközi kerékpáros túraútvonalnak is.) A balfi ásványvíz-palackozó üzem mellett érdemes megállni, egy csinos ivókútnál lehet tölteni a lítiumban, kalciumban és magnéziumban gazdag, de kicsit fura ízű és markáns szagú vízből. Hatása összetett: segíti a gyomorműködést, a csontépítést, a sejtek regenerálódását, valamint az idegrendszeri stabilitás megőrzését. Balfon a temetődomb felé érdemes tenni még egy kitérőt: a dombtetőn áll a Szent Farkas vártemplom, mellette pedig Szerb Antal emlékhelyét találjuk. A fallal kerített templom a 13. században épült, és bár később több átalakításon is átesett, a hajó, eltekintve a későbbi magasítástól és az újabb nyílásoktól, teljes egészében az eredeti. Persze később gótikus és barokk elemekkel is kiegészült az összkép, de a temetődombon mégis csak egy Árpád-kori templom áll. A templom falának 1653-ban készült kapuján kívül találjuk a Szerb Antal-emlékhelyet, amely nemcsak a neves írónak állít emléket, hanem számtalan ismert vagy ismeretlen sorstársának is. Balf határában épült ki ugyanis Nyugat-Magyarország legnagyobb munkatábora, melyet a náci megszálló hatalom zsidó és keresztény kényszermunkásokkal, munkaszolgálatosokkal és más foglyokkal töltött meg, hogy felépítsék az akkori német-magyar határvidéken a Südostwall (Délkeleti Fal) erődrendszert. A teljesen értelmetlen erőfeszítés körülbelül 8000 ember halálába került, 1945. január 27-én itt halt meg a legyengült, munkára alkalmatlan Szerb Antal is – agyonverték őrei. „Általában az a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely, és minden tekintetben nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz, ez tartja még bennem a lelket” – írta utolsó levelében.

Balfot elhagyva Fertőboz felé vesszük az irányt, ahol letérünk egy kis időre a tókerülő bringaútról. Ehhez némi szintkülönbséget is le kell küzdeni: a Kisboz felé vezető Fő utca mélyútja meglehetősen meredek, de cserébe az emelkedő tetején tehetünk egy kitérőt (szinte végig földúton, ami csapadékos időben nehezen járható) a Gloriette-kilátóhoz. A kilátóponton álló kupolás kis építményt gróf Széchényi Ferenc építtette József nádor tiszteletére, akivel többször közösen is gyönyörködtek a tájban. Ma is belátni innen a Fertő tó egészét, amelynek a határ innenső oldalán található része tulajdonképpen egy hatalmas nádas. Európa legnyugatabbra fekvő sztyepptava nagyobb része Ausztriához tartozik, és egyetlen folyócska, a Vulka táplálja. Mivel lefolyástalan terület, keleti része szikesedik az erősen lúgos és sós vize miatt, amelynek mennyisége szélsőséges ingadozásokra képes: többször előfordult már, hogy kiszáradt, de az is, hogy Balaton méretűre növekedett a vízfelület nagysága, öt falut elöntve. Északi irányba tekintve végigtekinthetünk a tó nyugati partján fekvő településeken (Fertőrákos, Fertőmeggyes, Ruszt, stb.), a látóhatárt pedig a Lajta-hegység keleti nyúlványai zárják le.

Fertőbozról Nagycenk felé indulunk tovább, előbb a Győr-Sopron vasútvonal, majd pedig a Nagycenki Széchenyi Múzeumvasút keskenynyomtávú sínpárját keresztezzük. Utóbbi az 1970-es évek elején létesült, mégpedig kifejezetten azzal a céllal, hogy a megszűnőben lévő kisvasutakon feleslegessé vált járművek egy része új otthonra leljen. A fertőbozi nagyvasúti állomásról a nagycenki kastélyig vezet a 3,6 kilométer hosszú pálya, amely úttörővasútként indult, és manapság is teljesítenek itt szolgálatot gyerekek. A nagycenki állomás mellett egy járműskanzenben számos kisvasúti járművet állítottak ki (Fertőboz állomáson is meg lehet csodálni két hatalmas gőzöst). A kisvasúttal szemben találjuk a Széchenyi-kastélyt, ahol a legnagyobb magyar, Széchenyi István töltötte gyermekkora java részét, majd 1821-ben – a családon belüli sorshúzás révén – a birtokosa is lett. A birtokon mintagazdaságot hozott létre, és innen vetette bele magát az országos politikai életbe, miközben a kastélyt is átépítette, modernizálta (például fürdőszobát és vízöblítéses vécét beépítve). A kastély előreláthatólag 2022 őszéig nem látogatható felújítás miatt. A közeli temetőben található a Széchenyi család mauzóleuma, ahol 47 családtag nyugszik Széchenyi Istvánon kívül, akit itt helyeztek örök nyugalomra 1860-ban, Döblingben bekövetkezett halálát követően.

Nagycenkről Hidegség felé indulunk tovább egy kisforgalmú úton, a Fertő-tó partjára visszatérve a kis falu templomáról érdemes megemlékezni, amelynek 13. századi körkápolnája korabeli freskókat rejt. Fertőhomokon és Hegykőn átgurulva Fertőszéplakra érünk, utolsó állomásunkra a fertődi cél előtt. A településen érdemes vetni egy pillantást a falusi környezetben szokatlan méretű és kialakítású kéttornyú templomra, illetve a szomszédságában található kálváriára. Itt található a Vasúti Lámpamúzeum is. A nyugdíjas vasútgépész, Haragovics József magángyűjteménye közel 300 lámpát vonultat fel, melyek valamilyen szempontból mind egyedinek mondhatók. Hollandiától Mongóliáig, Új-Zélandtól Kubáig 32 országból találunk itt különböző funkciójú vasúti lámpákat. Egy felújított parasztház tisztaszobájában elhelyezett, 41 éve gyarapodó kollekció minden egyes darabjának természetesen saját története van, amiről a jókedélyű, vendégszerető tulajdonos örömmel mesél.

Fertődre érve át kell gurulni az egész településen, hogy megérkezzünk annak ékkövéhez, a mai formáját Eszterházy (Fényes) Miklós idején elnyert kastélyhoz, amely méltó versenytársa bármelyik hasonló korabeli főúri laknak. A barokk kor jellegzetességeit felvonultató Eszterházy-kastély udvarára a hatalmas kovácsoltvas főkapun juthat be a látogató, míg odabent inkább a rokokó dominál – mind a 126 szobában. A kifinomult pompa a hihetetlen gazdagság mellett kifinomult művészi érzékről is árulkodik, ha az ember alaposan szemügyre veszi a szalonok, fogadószobák, az egykor pezsgő társasági élet színhelyei díszítését, berendezését. Az emeleti díszteremben gyakran csendültek fel Joseph Haydn művei, ugyanis a zeneszerző Miklós herceg szolgálatában aktív alkotói évei jelentős részét Eszterházán töltötte. A túra méltó lezárásaként az épület mögött egy szépen gondozott franciaparkban lehet bolyongani, majd innen már csak egy kényelmes, néhány kilométeres gurulás van hátra a fertőszentmiklósi vasútállomásig.