Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ MTSZ térképportál Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Gerecse50 A kéktúrázás napja
nyelv kiválasztása
Túra tervezése ide A túra másolása
Kerékpártúra ajánlott túra

Soproni bányászkör az égő hegyen

Kerékpártúra · Alpokalja
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • Sopron főtere a Szentháromság-szoborral és a Tűztoronnyal
    Sopron főtere a Szentháromság-szoborral és a Tűztoronnyal
    Fénykép: Abelovszky Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség
m 500 400 300 200 30 25 20 15 10 5 km

Sopronról senkinek nem a bányászat ugrik be elsőre, pedig a városhoz tartozó Brennbergbánya volt egykor a hazai széntermelés legjelentősebb központja. A kerékpártúra során mindent megtudhatunk a szénbányákról éppúgy, mint a Brennberget rejtő erdőkről, vagy éppen Sopron nevezetességeiről.

közepes
Hossz 32,1 km
3:30 óra
428 m
428 m
507 m
213 m

A túra rendhagyó módon nem a leghűségesebb város ismert látnivalóinak felfedezésével indul, hanem rögtön a Soproni-hegység erdői felé vesszük az irányt. A Lővereket magunk mögött hagyva kilátók, látogatóközpontok szegélyezik utunkat a Soproni Parkerdőben: a Károly-kilátóból belátjuk az egész környéket, a kiállítóhelyeken pedig az erdő rejtett titkaiba nyerünk bepillantást. Brennbergbánya két múzeuma egyrészt a föld mélyén zajló munkát mutatja be, másrészt a föld felszínén élő bányászok életére is kitérnek a tárlatok. A combosabb kaptatók okozta fáradságot akár egy olyan kocsmában is kipihenhetjük, ami egy templom alsó szintjén működik, és egy egykori kolostorban is megszállhatunk Sopronbánfalván. Sopronba visszaérve a középkori belváros utcáin bolyongva fedezhetünk fel kisebb-nagyobb érdekességeket a túra végén.

A szerző tippje

  • A Károly-kilátót mindenképp érdemes megmászni, mert legfelső szintjéről páratlan panoráma tárul elénk.
  • A két brennbergi bányamúzeum közül egyet legalább látogassunk meg!
Abelovszky Tamás profilképe
Szerző
Abelovszky Tamás
frissítve: 2022-08-23
Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
507 m
Legalacsonyabb pont
213 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Úttípusok

Aszfalt 17,37%Murvás út 15,54%Földút 21,70%Ösvény 0,12%Utca 44,60%Ismeretlen 0,64%
Aszfalt
5,6 km
Murvás út
5 km
Földút
7 km
Ösvény
0 km
Utca
14,3 km
Ismeretlen
0,2 km
Szintprofil megjelenítése

Kezdés

Sopron, vasútállomás (217 m)
Koordináták:
DD
47.678252, 16.587359
DMS
47°40'41.7"N 16°35'14.5"E
UTM
33T 619142 5281760
w3w 
///tájfutó.felráz.hintázás
Mutasd a térképen

Végpont

Sopron, vasútállomás

Útleírás

Itiner

  • A soproni vasútállomás elől a Mátyás király utcán indulj el a belváros irányába, majd rögtön az első (lámpás) kereszteződésnél fordulj balra, a Csengery utcára. Kövesd az utat az aluljárón át, majd azt elhagyva a lámpás kereszteződés utáni első lehetőségnél térj balra, a Deákkúti útra.
  • A Deákkúti úton haladj végig egyenesen, majd térj rá a vele párhuzamosan futó erdei kerékpárútra, amely a Lőver körútig tart. Azt keresztezve haladj tovább egyenesen a Récényi úton.
  • A parkolót elérve tarts balra, majd egyenesen, a sorompóval lezárt útszakasz felé; ez az út vezet a Károly-kilátóhoz (a sorompón túli szakaszon az Y-elágazásban tarts balra).
  • A parkolóhoz visszatérve tarts balra, az Erdő Háza felé; az aszfaltút egyenesen odáig vezet az erdőn keresztül.
  • Az Erdő Háza parkolójától az aszfaltúton (Panoráma út) haladj tovább, majd a végét elérve fordulj balra, majd haladj egyenesen egészen Brennbergbányáig.
  • Brennbergbányáról ugyanezen az úton indulj visszafelé, egészen Sopronig nem kell letérni egyik irányba sem. (Sopronbánfalván áthaladva kell egy kicsit figyelni egy kanyarban, de az útvonal itt is adja magát.)
  • A Bánfalvi út teljesen egyértelműen vezet a belváros felé, majd a vasúti átjáró után Kossuth Lajos utca néven folytatódik. Az Óratoronynál lévő körforgalomban térj jobbra (első lehetőség), majd a következő körforgalomban haladj egyenesen (második kijárat), ezt követően rögtön fordulj jobbra (II. Rákóczi Ferenc utca). A II. Rákóczi Ferenc utca a Széchenyi térig vezet, amelyet megkerülve eléred a Várkerületet, itt térj balra, majd az első lehetőségnél (Hátsókapu) térj balra, a történelmi belváros felé.
  • A belvárost a Templom utcán hagyd el, majd a Széchenyi térre visszaérve az Erzsébet utcára térve haladj azon egyenesen, egészen a pályaudvarig vezet.

A túra részletes leírása

A soproni vasútállomást magunk mögött hagyva ezúttal nem a belváros, hanem a város környéki erdők felé vesszük elsőként az irányt. A forgalmas Csengery utcát viszonylag hamar, az aluljáró után elhagyjuk, cserébe egy hosszabb kaptató kezdődik, amely egészen a Károly-kilátóig tart. A Deákkúti út emelkedőjén az aszfaltról egy rövidebb szakaszra az azzal párhuzamosan futó kerékpárútra térünk, amely egy kicsit eltér a megszokottól, ugyanis nincs szilárd burkolata, olyan, mint egy erdei sétaút. Nyáron pont ez a legnagyobb előnye, el lehet bújni a napsütés elől. A napsütéssel azt követően sem lesz gond, hogy keresztezzük a Lőver körutat, ugyanis a Soproni Parkerdő mélye felé vezető Récényi úton haladunk tovább, szépen gyűjtögetve a szintvonalakat.

Löverek, Lövérek, Lőverek

A Károly-kilátó felé kaptatva van idő azon gondolkodni, melyik írásmód helyes a Soproni-hegység lejtőire épült villa- és üdülőnegyed megjelölésére – csak a parkerdő első fáinak eléréséig ugyanis mindhárommal találkozhat a szemfüles túrázó. Nos, már az sem mindegy, hogy kicsi vagy nagy kezdőbetűvel írjuk a szót: ha kisbetűvel írjuk, akkor egy házat jelent a zöldövezetben, ha naggyal, akkor magáról a területről van szó. A németes írásmód egyébként Löwer (a németben nincs hosszú „ő” betű), mely magyarosítva Löver, elvileg ez lenne a helyes írásmód, de a Lőver legalább ennyire elterjedt és elfogadott Sopronban – ember legyen a talpán, aki helyesen tud dönteni ezek után. A Lőverekről azt érdemes tudni mindenesetre, hogy sokáig itt voltak a soproniak kertjei; az Alsó- és Felső-Lővereket egy körút köti össze, melynek mentén szállodák és szanatórium épültek, a polgári villák pedig a semmeringi üdülőtelepet igyekeztek megidézni.

Amennyiben a nyelvészeti problémák iránt kevéssé érdeklődő túrázóról van szó, azért neki is tartogat a szint leküzdéséhez például némi madárcsicsergést a Soproni Parkerdő, amelynek kialakítását már a XX. század elején megkezdték Muck Endre erdőmester-erdőgondnok vezetésével jelzett turistautak kijelölésével, kilátók, gloriettek építésével. A mai parkerdő a Pilis Parkerdővel egyidőben, 1970-ben jött létre, és azóta is szolgálja a helyieket és az idelátogatókat. Útban a Károly-kilátó felé egy parkolóban lehet megpihenni az utolsó nagyobb emelkedő előtt, ahol egy, a maga műfajában ízlésesnek mondható Trianon-emlékparkot lehet megtekinteni az erőgyűjtés közben, vagy a közeli büfében vehetünk magunkhoz némi frissítőt.

A Károly-kilátóhoz vezető út sorompóját kikerülve továbbra is aszfaltcsík vezet a magaslathoz, amelyen az 1936-ban épült kőtorony áll, 394 méteres magasságban. Ezt megelőzően is állt itt azonban egy fából ácsolt kilátó, amelyet Romwalter Károly nyomdász és lapkiadó építtetett – az ő tiszteletére nevezték el mind a magaslatot, mind pedig a ma álló tornyot, melynek egyes szintjein neves természettudósok munkájára emlékeztető kiállítást tekinthetnek meg az erre fogékony túrázók. A többség azonban valószínűleg rögtön a magasba tör a hosszú kőlépcsőn, és ez nem véletlen: a legfelső szintről belátható az egész Soproni-hegység (rögtön a szomszédos magaslaton az ikonikus TV-toronnyal). Természetesen látható a hegyek lábánál fekvő város, a távolban a Fertő tó délnyugati – és egyben a Kisalföld északnyugati – csücske, továbbá az északi horizonton a Lajta-hegység kéklő nyúlványai is. A kilátó korlátján a látvány képes leírása segíti a tájékozódást, elsősorban Sopronra koncentrálva. Itt-ott más magaslatokon is feltűnnek kilátók: Sopron a kilátók városának tekinti magát, ami nem véletlen, mert összesen tíz fából ácsolt vagy kőből rakott toronyból tekinthetünk le a környéken a mélybe.

A Károly-kilátó tőszomszédságában áll a Kőhalmy Vadászati Múzeum, amelyben egyrészt egy büfét is találunk, másrészt pedig egy elsősorban a gyerekeket célzó interaktív tárlatot a parkerdő állat- és növényvilágáról, míg a felső szinten egy vadászati kiállítás tekinthető meg. A következő megállóhelyünk is egy, az erdő élővilágát bemutató látogatóközpont lesz, így akinek kevesebb az ideje, vagy kevésbé érdeklődik a téma iránt, az itt dönteni kényszerül, hogy melyik kiállítóhelyet látogassa meg. Egy dolog biztos: a körülbelül 4 kilométerre található Erdő Háza Ökoturisztikai Látogatóközpont és Vadaspark egy nagyobb, komplexebb intézmény, mint a Kőhalmy Vadászati Múzeum. Ahogy eddig, úgy továbbra is aszfaltúton haladunk a már említett parkolót a harmadik olyan irányban elhagyva, amerre tovább lehet menni. A keskeny, de jó minőségű út csekély forgalmúnak látszik, ami így is van, de mindig számítani lehet egy-egy felbukkanó autóra, így érdemes óvatosan közlekedni a kanyargós erdei úton, amely mérsékelten emelkedik szinte végig.

Az Erdő Háza Ökoturisztikai Látogatóközpont nevéhez méltóan az erdő közepén található, a Muck nevű 522 méteres magaslat közelében. Az egykori mucki határőr őrs helyén található épület 2021 nyarán nyitotta meg kapuit, melyeken át belépve egy olyan világba jutunk, ahol szinte mindent megtudhatunk a környező erdőkről. Rögtön egy erdőrészletben találjuk magunkat, ahol interaktív eszközökkel ismerkedhetünk az erdő mélyének rejtelmeivel, illetve az erdei ökoszisztéma értékeivel. Számos olyan érdekességet lehet megtudni az erdőben élő állatoktól (a legkisebbtől a legnagyobbig), amire biztosan sokan rácsodálkoznak: ilyenek az állatvilág apró trükkjei (a vaddisznókanok például „páncélt” hoznak létre magukon úgy, hogy gyantával keménnyé, ellenállóbbá teszik a szőrzetüket), vagy éppen az erdei ízeltlábúak világának sokszínűsége, de szó esik a hegységet felépítő kőzetekről és bányászatukról is. A vadasparkban többek között őzet, szarvast, muflont vagy vaddisznót pillanthat meg a szemfüles látogató, de akár egy fácán is felröppenhet a bokrok között, és vadnyulak cikázására is felkészülhetünk. Persze a legszerencsésebbek ezekkel az állatokkal az erdőben találkoznak – igaz, a Soproni Parkerdő sűrűn látogatott területein erre kisebb az esély. Mindenesetre egy erdei úton indulunk tovább az Erdő Házától: a térképeken Panoráma út néven szereplő dózerút egészen a Brennbergbányára vezető útig kanyarog az erdőben.

Az égő hegy legendája

Sopron nevét hallva valószínűleg nincsenek túl sokan, akiknek elsőre a bányászat ugrik be, pedig Brennbergbánya vezető szerepet játszott a szénbányászatban Magyarországon. Olyannyira, hogy a hazai szénbányászat indulását is ehhez a település(rész)hez kötik a krónikák – azonban legalább két eltérő sztori ismert arról, hogyan fedezték fel a Soproni-hegységben megbújó szénvagyont 1753-ban. Az egyik szerint egy Rieger nevű kovács szénégető boksája valamiért nem aludt el (a kovácsok szénégetéssel állították elő a faszenet a műhelyben történő felhasználáshoz): valószínűleg pont egy szénkibúvásra telepítette a mester a boksáját. A másik történet szerint egy birkapásztor tüzet rakott, majd „nagy, fekete izzó kődarabokra” lett figyelmes. Akárhogy is történt, egyrészt innen származik a település neve is (a német „brennender Berg” égő hegyet jelent), másrészt pedig nagyon hamar megkezdődött a rendkívül jó minőségű barnakőszén bányászata, előbb házilagos módszerekkel, majd pedig 1759-ben megnyitották Magyarország első szénbányáját. Elsősorban osztrák és német területekről érkeztek a bányászok, és szerte a völgyben – leginkább az aknák közelében – a bányásztelepek gomba módra nőttek ki a földből. A szétszórt településszerkezet azóta is jellemző a környékre. Az eleinte lassan, nehézkesen beinduló bányászat későbbi volumenére jellemző, hogy a XIX. század első felében hazánk legjelentősebb szénbányája volt a brennbergi (az ország területén 1849-ig bányászott szénnek több mint a felét adta). A legnagyobb problémát egyébként a kitermelt szén szállítása jelentette, melynek egyik legfőbb felvevőpiaca Sopron, illetve a környékbeli üzemek (pl. cukorgyárak) mellett Bécs volt, ahol főleg a város környéki téglagyárak keresték a jó minőségű, de viszonylag olcsó szenet. A szekérrel való szállítás azonban nehézkes és drága volt, ezért előbb Bécsből egy csatornát építettek volna Bécsújhelyen át Sopronig, ami Bécs és Bécsújhely között meg is épült a XVIII. század végén, azonban a magyar földesurak ellenkezése miatt félbeszakadt az építkezés. Már az is segítséget jelentett persze, hogy a szenet nem kellett a teljes úton szekéren szállítani, de végleges megoldást egy, a Sopron-Bécsújhely vonalból Ágfalvánál kiágazó iparvasút jelentette, amely 1868 és 1952 között kanyargott a Soproni-hegységben. Az utolsó szerelvények szén helyett már leszerelt bányagépeket, illetve a bányák bezárását követően elköltöző több száz családot szállították: sokan más szénbányákban találtak új munkát, a munkások közül mintegy 200 Várpalotára, 350 Oroszlányba, 300 Tatabányára került.

A bányászmúlt emlékei azonban lépten-nyomon felbukkannak Brennbergbányán. A Panoráma útról balra fordulva a Rák-patak völgyében megkezdjük a kapaszkodást Brennberg felé, de már rögtön Görbehalom első házainál egy csille, mellette emlékmű, egészen közel az utcasarokhoz pedig a Görbehalmi Bányamúzeum jelzi, hogy jó helyen járunk, ha az egykori bányászok nyomára szeretnénk lelni. A magángyűjtemény korabeli feljegyzések és bányászati eszközök segítségével enged betekintést a látogatóknak a görbehalmi szénbányászok mindennapi életébe, munkájába. Folytatva az utat Brennbergbánya felé az út baloldalán a falusias környezetbe kevéssé illeszkedő többemeletes házak vonják magukra a szemfülesebb túrázók figyelmét. A kis tömbházak nem bányászkolóniák, mint elsőre gondolnánk, hanem bányász nyugdíjasotthonok, amelyeket az 1920-as évek végén építtetett a Brennbergbányai Önsegélyező Egyesület, mint azt a büszke felirat hirdeti az egyik lépcsőház kapuja felett.

Az út kanyarogva emelkedik tovább csodálatos természeti környezetben, mígnem felbukkannak Brennbergbánya első házai. Hamar a főtérre érünk, ahol érdemes megállni egy kis időre, szusszanni egyet, és körülnézni. A legnagyobb épület a téren a Bányásztemplom (természetesen Szent Borbála a védőszentje), aminek különlegessége egyrészt az, hogy a tetőzetet tartó faszerkezet a bányavágatokban látható biztosító ácsolatok formáját idézi, másfelől pedig az, hogy alsó szintjén kocsma működik. Az egészen különleges, mondhatni országos szinten is egyedülálló társbérlet a szájhagyomány szerint úgy indult, hogy bolt működött az italmérés helyén – de be kell látnunk, hogy ez sem egy mindennapi kombináció. A „kocsmatemplommal” (vagy „templomkocsmával” – ahogy tetszik) szembeni nagy füves terület volt valaha a bánya központja az irodaépülettel, szénrakodóval és a vasútállomással. Ma már csak Szent Borbála szobra, és egy menő, bányászati tematikájú játszótér, no meg egy, a buszfordulóban kiállított csille emlékeztet a múltra. Amennyiben egy kicsit még feljebb mászunk a dombok közé, mégpedig az Óbrennberg településrész irányába, egy bányászati múzeumban ismerkedhetünk meg alaposabban a bánya létrejöttével, fejlődésével, a bányászélet kellékeivel, és egy bányászlakás részletével is – ráadásul mindezt az első gőzgépes szállítóakna gépházában rendezték be. (A közeli múltnak akad néhány egyéb érdekes részlete is: 1944 végén a Vörös Hadsereg elől menekülő nyilaskeresztesek a nyugati határszélre tették át székhelyüket, és rövid időre a Brennbergbánya környéki óvóhelyeken bújt meg maga a „nemzetvezető” is, és a legendás „zsidó aranyvonat” is innen indult tovább nyugat felé három hónap után.) Ha már mindent megtudtunk a környékbeli bányászatról, önfeledt gurulás vár ránk a már megismert úton egészen Sopronig – Sopronbánfalván ennek ellenére érdemes lassítani kicsit.

Sopronbánfalva vallási emlékei

A Bánfalva fölé magasodó épületegyüttes messziről szemet szúr, valószínűleg még az is letér a kedvéért az egyenes útról, aki nem tervezte. A sopronbánfalvai pálos kolostor története hosszú évszázadokra nyúlik vissza: Szent István királlyá koronázását is megelőzően, 971-ben érkezett Sopron környékére téríteni egy bajor szerzetes, bizonyos Wolfgang, akit később szentté avattak, és tiszteletére kápolna is épült a Kolostor-hegyen. A népszerűnek mondható zarándokhelyen 1482-ben az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok képviselői kolostort alapítottak itt, és többek között legfontosabb ereklyéjüket, a czhestohowai Fekete Madonna egy másolatát is kiállították, ami még kedveltebb célponttá tette Bánfalvát a zarándokok, búcsújárók körében. Az évszázadok viharai azonban nem kímélték a kolostort: a törökök felégették, majd újra benépesült a XVII. században; később 1786-ban II. József rendelete alapján feloszlatták a rendet, majd próbáltak a funkcióját vesztett épületnek új gazdát és hasznosítási formát találni. Szóba került, hogy cukorgyárrá alakítják, de ez nem volt igazán jó ötlet, majd a brennbergi bányászoknak alakítottak itt ki egyfajta munkásszállót, a napóleoni háborúk idején tábori kórház költözött ide, majd egyfajta apartmanházként üzemelt (például festők körében volt népszerű). 1891-től 1950-ig karmelita apácák használták a kolostort, majd szociális otthont költöztettek ide, végül a leromlott állagú épületet 2009-2010-ban alakították szállodává. Ezzel együtt ma is látogatható az egész épület, ha nincs zártkörű rendezvény a falak között.

Sopronbánfalva egy másik, sokkal szerényebb méretű, de annál jelentősebb szakrális épülettel is dicsekedhet. A Mária Magdolna-templom egy alacsony kőfallal védett kis kertben áll, könnyű elmenni mellette, ha nem figyel az ember, pedig Sopron környékének egyik legrégebbi templomáról van szó. A XII. században emelet épületben a román és a gótikus stílus jegyei keverednek: az Árpád-kori templomhajót és négyzetes szentélyt a XV. században épült gótikus templomtorony egészíti ki.

Műemlék belváros

Sopronbánfalváról szinte egyenesen vezet az út a belvárosba, ahol érdemes időt szánni arra, hogy a középkori városmag utcáin bolyongjunk egyet. Ha középkori eredetű épületet keveset is lehet felfedezni a szűk macskaköves utcákon gurulva, azért minden második ház XVII-XVIII. századi műemlék. Érdemes megnézni közelebbről a kapukat, illetve ha valamelyik nyitva van, bepillantani a kapualjba is: a budai vár mellett a leghűségesebb városban található a legtöbb gótikus ülőfülke. Hogy az ülőfülkék szerepe mi lehetett egykor, arról vitatkoznak a művészettörténészek: talán a ház gazdagságát fejezte ki, talán itt várta a gazdát vagy az érkező vendégeket a személyzet, esetleg egész egyszerűen itt borozgatott alkalomadtán a ház népe.

A város jelképe, a Tűztorony funkciója azonban teljesen egyértelmű. Nomen est omen: valóban tűzőrség működött az 58 méter magas építményben, melynek alsó, hengeres része eredetileg a XIII. századi városfal északi kaputornyaként szolgált, mai alakját pedig az 1676-os tűzvészt követően nyerte el. A barokk körerkély ma kilátóként funkciónál, érdemes felmenni, és a magasból szemügyre venni a várost. Alapjai római felmaradványokra épültek egyébként; Scarbantia városa az egyik legfontosabb római kereskedelmi útvonal, a Borostyánút mentén jött létre. Ahogy egy igazi római városhoz illik, volt fóruma, fürdője, amfiteátruma, szentélye (a Capitolium épületében Iuppiter, Iuno és Minerva óriás szobrai álltak), vízvezetéke – ma azonban mindez majdnem öt méterrel a térszín alatt található, így jobbára csak az ásatásokon kerültek elő az ókori település maradványai.

Ha visszatérünk a földfelszínre, a Tűztorony előtti Fő téren körbepillantva számos érdekes épületen időzhet el tekintetünk. A torony felőli sarkon találjuk a Storno-házat, és benne a hasonló nevű gyűjteményt, amelyet tüzetesen megszemlélve képet kaphatunk egy módos polgári otthon századfordulós berendezéséről. Ennél csak a ház és a névadó család története izgalmasabb: maga az épület (vagy inkább a mai elődje) már állt a XV. században is, olyannyira, hogy itt működött a város első gyógyszertára, a Fekete Elefánt, és 1482-83 telén még Mátyás király is megszállt itt Bécs ostroma idején. A XVIII. században került a Festeticsek birtokába, a Storno család 1872-ben vásárolta meg. A svájci származású család előbb Bajorországba, majd a közeli Kismartonba (Eisenstadt) vándorolt, Storno Ferenc pedig kéményseprő-segédként került Sopronba. Mestere halála után elvette annak özvegyét, művészi érdeklődésének köszönhetően pedig egyre inkább restaurátorként és műgyűjtőként pozicionálta magát.

A Storno-házzal szemben találjuk a Fehér Angyal Patikamúzeumot (amelyet a már említett Fekete Elefánt bútoraival rendeztek be), amely ebben a műfajban az első hazánkban: 1968-ban nyitották meg a 367 évvel korábban alapított gyógyszertár helyén. A tér másik sarkán találjuk a Kecske-templomot, melynek tisztességes neve Nagyboldogasszony-templom. A XIII-XIV. században gótikus stílusban emelt istenháza népies nevét a 47 méter magas torony homlokzatán látható kecskéről kapta – az állat az építtető Geisel Henrik címerállata volt ugyanis. A magyar korai gótikus építészet egyik legjelentősebb alkotását az 1270-es években a ferencesek kezdték építeni, ma már – főleg a templombelsőben – több irányzat is keveredik kialakításában. Jelentős események zajlottak egykor a templomban: a török hódoltság idején több koronázási szertartás helyszíne volt ugyanis. 1625-ben III. Ferdinánd király fejére került itt a korona, de két királyné – Gonzaga Eleonóra Anna (II. Ferdinánd felesége) és Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna Terézia (I. Lipót felesége) – közjogi státuszát is itt szentesítették.

A soproni belvárosban bolyongva rögtön a Kecske-templom tőszomszédságában találjuk a legendás Gyógygödör nevű műintézményt (a velős pirítóst vagy a pincepörköltet érdemes megkóstolni egy pohár jó Sopron-környéki borral öblítve), és csak pár lépésre van innen a Központi Bányászati Múzeum és az Erdészeti Múzeum is. A Macskakő Gyermekmúzeum már nevében is érdekes: az Eggenberg-házban a gyerekek játékosan fedezhetik fel a letűnt korok világát a gyermekek napirendjéhez, így többek között az alváshoz, tisztálkodáshoz, öltözködéshez köthető, egykor használt tárgyak segítségével; 2018-ban az Év Kiállítása címet is kiérdemelte a tárlat.

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

  • Sopron állomás a Győr–Sopron és a Szombathely–Sopron vasútvonalakon érhető el.

Megközelítés

  • A túra a soproni vasútállomástól indul.

Parkolás

  • A vasútállomás környéki utcákban lehet parkolni.

Koordináták

DD
47.678252, 16.587359
DMS
47°40'41.7"N 16°35'14.5"E
UTM
33T 619142 5281760
w3w 
///tájfutó.felráz.hintázás
Navigáció Google Térképpel

Javasolt térképek erre a régióra:

Mutass többet!

Felszerelés

  • A rövidebb szilárd burkolat nélküli szakaszok miatt országúti kerékpárral nem ajánlott a túra.

Hasonló túrák a környéken

 Ezek automatikusan generált javaslatok.

Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Kérdeznél a szerzőtől?


Értékelések

Írd meg az első hozzászólást!

Legyél te az első hozzászóló!


A közösség fényképei


Nehézség
közepes
Hossz
32,1 km
Időtartam
3:30 óra
Szintemelkedés
428 m
Szintcsökkenés
428 m
Legmagasabb pont
507 m
Legalacsonyabb pont
213 m
Tömegközlekedéssel elérhető Körtúra Szép kilátás Evés-ivás lehetőség Kulturális/történelmi értékek

Statisztika

  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
Funkciók
2D 3D
Utak és térképek
  • 8 Útpontok
  • 8 Útpontok
Hossz  km
Időtartam : óra
Szintemelkedés  m
Szintcsökkenés  m
Legmagasabb pont  m
Legalacsonyabb pont  m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!
Logo hm Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp