Zalai bükkösök, várak és pincék nyomában

Itiner

• A buszmegállótól déli irányban, majd a S◼ jelzésen nyugati irányba indulunk, ami a Páduai Szent Antal-kápolnához vezet.
• Visszatérünk a hármas elágazáshoz, és a K▲ jelzésen folytatjuk utunkat.
• A Várhegy csúcsára jelzetlen ösvényen jutunk.
• A K▲ jelzésről a S● jelzésen rövid kitérőt tehetünk a Várdomb-forráshoz.
• A K▲ jelzésen folytatjuk utunkat.
• A falu határában (a K jelzés is csatlakozik) átkelünk a Mántai-patak hídján, és az útjelző táblánál balra fordulunk (a Kerekvárig jelzetlen úton haladunk).
• A magaslatot balról kerüljük.
• Az első nyiladékon jobbra indulunk.
• A tetőn ismét jobbra fordulva a Kerekvár romjaihoz jutunk.
• Visszatérünk a K jelzésre, és jobbra indulunk rajta.
• A Kisboldogasszony-templomtól visszatérünk K+ jelzéshez.
• A P jelzésen jobbra fordulva mellőzzük a Szent Orbán-kilátót.
• S◼ jelzésen balra tartunk a főút rézsűjén, egészen a bocskai buszmegállóig (az utolsó pár méteren nincs jelzés).

A túráról részletesen 

Bocska

A települést először 1459-ban említi oklevél Bocsita, majd 1465-ben Bochyta alakban. A török harcok során a község 1687-ben került ismét magyar kézre, és 1720-ban már Bocska néven szerepelt, melynek határát több, vízimalmokat is működtető folyó szelte át. Ilyen volt például a Deszics folyó, amelyről a település nyugati felén lévő, a török időben elpusztult falu, a mai Deszics falurész kapta a nevét. A vízfolyásnak ma már csak az emléke él. Egy 1360-ból megmaradt írásból tudjuk, hogy Bocskában vár és templom is volt, melyek romjai 200 évvel ezelőtt még álltak.

Fel a Vár-hegyre

A buszmegállótól a S◼ jelzésen nyugati irányba indulunk, majd a két kút mögött jobbra fordulva az 1937-ben épített Páduai Szent Antal-kápolnához jutunk. Az épülethez szép, 15 stációs, 2006-ban Bajner Jenő apát-plébános, Erdős Géza főesperes, valamint Kirner Zoltán és Nagy János plébános által felszentelt kálvária vezet fel, melynek domborműveit Dienes Gyula zalaszentbalázsi rajztanár készítette. Az első stáció előtt Szent Filoména szobra áll, amit Boa Endre és Tislér Zoltán fafaragók alkottak 2010-ben. A legendája szerint a 3. sz.-ban élt ókeresztény, Korfu szigetén született királylány 13 évesen halt vértanúhalált, miután Diocletianus császár lánykérését visszautasította 2 évvel korábban tett tisztasági fogadalma miatt. Aki ezért kínzások sora után a nyakára vashorgonyt köttetett és a Tiberisbe dobatta, de két angyal elvágta a köteleket, és száraz ruhában kivitték a partra. Hosszas gyötrése során több csoda is történt, melyek hatására sokan áttértek a keresztény hitre; végül lefejezése után lelke dicsőséggel szállt a mennybe. A kápolna előtti feszületet Francsics István, neje és annak testvére emelte 1938-ban.

Visszatérünk a hármas elágazáshoz, és a Kürtös-patakon átkelve a K▲ jelzésen folytatjuk utunkat. A hangulatos falusi szakasz öreg házak, régi górék és istállók között halad. A legelők mögött, melyeken vegyes legelőközösségek élik életüket, erdei fenyves sötétlik. Az utolsó tanyát elhagyva az aszfaltos szerpentinúton cikkcakkozunk tovább a Vár-hegy másodlagos erdei között, majd a tető közelében egy messziről őskori halomnak tűnő kis dombhoz érünk. Miközben túlhaladunk rajta, láthatóvá válnak a benne rejtőző betonelemek. Hogy mikor és hogyan került ide? Nemsokára kiderül…

Hamarosan megváltozik az erdő képe: innen egy jó darabon hamisítatlan zalai bükkösökön át haladunk. A hegy tetejére felérve, amit Isten dombjának, Boba-hegynek és Várdombnak is neveznek, megérkezünk a Letenyei-dombság legmagasabb pontjára (338m) - kilátás helyett azonban egy ismertető tábla és betonfedezékek fogadnak minket.

A légi célok felderítését szolgáló országos rádiótechnikai hálót az 1950-es években építették ki hazánkban. Ennek keretében hívták életre 1952-ben a Magyar Néphadsereg Sormási I. Honi Rádiótechnikai Századát. Egyik műszerkertjét, mivel a település fekvése miatt alkalmatlan volt a radarok üzemeltetésére, ide telepítették a Vár-hegy csúcsára. A műszerkertet kezdetben egy P-1 típusú centiméteres távolfelderítő és vadászirányító, valamint egy P-3 megjelölésű méteres közelfelderítő rádiólokátor-állomással szerelték fel. A folyamatos korszerűsítések és fejlesztések során egyre nőtt a felderítési és a magasságmérési pontosság. 1970-72 között erődítették is az állomást, melynek során a harcálláspont is a betonfedezékekbe került. Az alakulatot 1998-ban számolták fel.

Át Obornakra

A sorompó után megkerüljük a hegy lapos tetejét; innen látszik igazán az egykori földvárakra jellemző formavilága, amiről nevét kaphatta. A magaslaton őskori telepet és egy középkori csontvázas temetőt tártak fel a régészek.

A bükkös aljnövényzetében gyakori az atlanti-szubmediterrán elterjedésű, védett zalai bükköny, melynek halvány piszkossárga virágait előszeretettel látogatják a hangyák nektárszerzés céljából. A S● jelzéshez érve rövid kitérőt tehetünk a Várdomb-forráshoz, ami mellett egy pad-asztal garnitúra várja az ide látogatókat.

Visszatérve a K▲ jelezésre, majd az aszfaltos úton az erdőből kiérve egy vadhálóval körülvett, letermelt terület mellett haladunk. A fenyves előtt élesen balost veszünk jelzésünkkel, és rövidesen beérünk Obornakra. A településen előbb a haranglábat érintjük, majd egy kereszt előtt haladunk el. A falu határában a K jelzést jobbra követve átkelünk a Mántai-patak hídján, és az útjelző táblánál balra fordulunk a kis magaslaton helyet foglaló Kerekvárhoz (itt nem a K3 jelzés megy?!) .

Kerekvár

Turistajelzést nem találunk; a dombot balról kerülő úton, majd a keresztnyiladékon jobbra tartva kapaszkodunk fel a tetőre. Itt ismét jobbra fordulva érünk a Kerekvárhoz. Egy kis méretű fa lakótorony állhatott itt a 12-13. században, amit várárok és kettős sánc vett körbe. Építtetői a gaztettei miatt az 1270-es években kivégzett Obronaki János fia, Martonos és a birtokait megszerző Jakab mester lehettek. Utóbbi a III. András idején érkezett, német eredetű Hahót-Buzád nemzetség tagja volt. Az erősséget oklevelek nem említik, annak helye először ,,villa Esztregnye" alakban jelent meg 1390-ben.

Visszaindulunk Obornak irányába. A híd után a K jelzést követve rétek mellet haladunk, majd hamarosan élesen balra fordulunk. Az emelkedőt leküzdve egy magasleshez és a mögötte álló kőfeszülethez érünk, melynek felirata: hála az Istennek. Innen tovább hullámzunk az erdős hátakon, és a következő, sajnos rosszabb állapotú feszületet mellőzve, attól 500 m-re a Homokkomárom szélén álló Kisboldogasszony-templomhoz jutunk.

Homokkomárom

A Principális-völgy peremén fekvő Homokkomáromot 1293-ban említi először oklevél Kamar, Humukcamar néven. 1360-ban pálos szerzetesek telepedtek le a falu környékén, ám a törökdúlás idején kolostoruk és templomuk is elpusztult. 1744-ben gróf Batthyány Lajos, az utolsó magyar származású nádor királynői adományként kapta meg a falut és környékét Mária Teréziától.

A Kisboldogasszony-templom

Helyén Schenkendorf József ezredes 1702-ben egy fa kápolnát építtetett, melyet kanizsai ferences szerzetesek gondoztak. 1717-ben a birtok részeként Esch Ferenc vásárolta meg, és 1722-ben elkezdte a mai templom építését, amihez a kanizsai kötődésű gróf Batthyány Lajos, Magyarország nádora is segítséget nyújtott. A templom kegyképe a jelenlegi épület alapjainak ásása közben került elő, a legenda szerint egy hárs gyökerei közül. A 17. századból származó kép a kis Jézust tartó Szűz Máriát ábrázolja, és a 18. sz.-ban csodatevő képként tisztelték. A hagyomány szerint ugyan többször is az alsó kápolnába helyezték el, de éjszakánként mindig visszajött mai helyére. A templomban őrzik Szent Félix gyermek vértanú ereklyéjét, amit XIV. Benedek pápa ajándékozott Koptik Ottó egykori celldömölki apát közbenjárásának köszönhetően Homokkomáromnak 1751-ben. Érthető, hogy a hívők körében híres zarándokhellyé vált. A templomot 1938-ban herceg Batthyány-Strattmann László kegyúr újíttatta fel. A 2003-ban boldoggá avatott, „a szegények orvosaként" is ismert főnemes ereklyéjét 2006. január 22. óta a Nyolc Boldogság Közösség a Boldog Batthyány-Stratmann László kápolnában őrzik.

A templomhoz kálvária vezet fel, melynek elődjét valószínűleg a 18. sz.-ban érkezett német telepesek építethették. A 2005-ben felszentelt keresztút 15 stációképe Magyar Márta keramikus iparművész alkotása.

A templommal szemben lévő kolostort 1772-1778 között építették a zarándokok szolgálatát ellátó atyák részére. 1911-től ez volt a plébániaépület, 1990-ben pedig Dr. Szendi József püspök hívására a Nyolc Boldogság Közösség költözött az akkor üresen álló kolostorba.

Szőlőhegyi séta Homokkomáromtól Magyarszerdahelyig

Visszatérünk a homokkomáromi szőlőhegyek hosszú sorára vezető K+ jelzéshez. Itt található a Balatonmelléke borvidék legnagyobb egybefüggő szőlőterülete. Nem csoda hát, hogy a „hegyen” több régi hagyományos pince típust is megfigyelhetünk, úgymint a boronafalú, illetve a favázas, paticsfalas épületeket.

A boronaépítés gyakorlata a Kárpát-medencében egészen az újkőkorig visszavezethető. A falak vízszintesen egymásra helyezett szálfákból vagy gerendákból állnak; a szomszédos falakat a gerendák csapolásával rögzítik egymáshoz, melynek számos változata alakult ki az idők folyamán. Jó minőségű faanyagból akár hézagmentes falsíkok is készültek. A technika 18. sz. második felétől egyre gyorsabban szorult ki, elsősorban a paraszti erdőhasználat korlátozása és az idős fák eltűnése miatt. Egyik legkorábbi, szép állapotban fennmaradt ilyen típusú pince a megyében az 1644-ben épült gyenesdiási Darnay-pince.

A favázas paticsfalhoz a fő tartószerkezet oszlopai közé vékonyabb karókat raktak, amik közé vesszőt vagy nádat fontak, amit két oldalról sárral vagy agyaggal tapasztottak. A paticsfal vékonyabb, ám állékonyabb, mint a vályogtégla vagy a vert fal. Készülhetett talp nélküli és talpas kivitelben is; mindkét típust felfedezhetjük utunk során.

Az épületeken gyakran megjelenik építésük évszáma is. Némelyikük még a 19. sz. végén készült, mint például amelyik mellett jobbra fordulunk a P jelzésre. Falaikon olykor változatos témájú szekkókat is találunk.

Utunk során a Zalapáti-hát és a Cicelle-hegy irányába is kilátunk a pincék közül. Egy régi, boronafalú pince után hatalmas szelídgesztenye terpeszkedik egy palatetős hajlék felett. Egy másik portán hatalmas szőlőprés áll. Az 1918-ban állított Perkó-keresztet érintve hamarosan elérjük a helyiek által csak Pingált-pincének nevezett sajátos hangulatú felújított épületet. Utunk rövid erdei szakasza után, ahol egy soktörzsű szelídgesztenye sarjat mellőzünk, megérkezünk az Új-hegy hangulatos pincéi közé, amit a Kurta-, majd az Aligvár-hegy követ. Utóbbi szőlősgazdái 1913-ban feszületet is állítottak az út mellett, amely mellett túránk is elhalad. Rövid bükkös erdei szakaszt követően már magyarszerdahelyi szőlők között haladunk a Lukács-dűlőn és a Szerdahelyi-hegyen.

Magyarszerdahely

Rövid emelkedővel érünk a Boa Endre, Csávás Csaba és Tislér Zoltán fafaragók által 2012-ben készített Szent Orbán szoborhoz. A szőlőhegy védőszentje a római katolikus és a keleti ortodox egyház szentje is. Ünnepe május 25. Többek között a szőlő, a szőlőművelők, kádárok, kocsmárosok védőszentjeként tisztelik. A mellette 258 m magasan álló Szent Orbán-kilátóból a Principális-völgyre nyílik panoráma.

A faépítménytől csak pár száz m a Szent Kristóf pihenő, ahol játszóteret, valamint padokat találunk. Az út túloldalán egy pléh feszület és a Szent Kristóf- vagy Hegyi-kápona áll. Utóbbit 1832-ben szentelték fel Szent Kereszt tiszteletére, majd 1926-ban, az 1960-as években, és legutóbb 2012-ben is felújították. A mellette álló impozáns fenyőt 2021 tavaszán vágták ki.

A pihenőtől egészen a főútig követjük a jelzésünket, ahol az 1868-ban állított Csárdi-kereszt előtt a S◼ jelzéssel balra fordulunk, és az út rézsűjén haladunk egészen a bocskai buszmegállóig, túránk végpontjáig.

A túra részletes leírása az Útleírás menüpont alatt olvasható.