Veresegyházi három tó túra

Malom-tó

A 1928 óta működő veresegyházi tóstrand tornyocskás épületétől indulunk. Az épület sarkánál jobbra kanyarodva azonnal egy keskeny vashídon találjuk magunkat, amely átszeli a Malom-tó északi csücskét. Ez az „Öreg-tó”-nak is nevezett tó a 14. században a Sződrákosi-patak felduzzasztásából keletkezett, amelynek speciális, védett flórája, az úszólápok birodalma egykoron a szegénylegények és a helyi lakosság menedékeként funkcionált. Állatvilága is sokrétű, nádirigó, kakukk, színpompás jégmadár és tőkés réce mellett a halak és kétéltűek még megmaradt otthona is e különleges élőhely. A vashíd közepe ideális panorámát nyújt jobbra a strand természetes partjára, balra a horgászok beállóira, a nagy, egybefüggő nádasra és a parton szórványosan víz fölé boruló fehér füzek szellős lombozatára.

Első komolyabb megpróbáltatásunk a híd túloldalán vár: letűnt idők sufni-tuningjának emléket állító, meredek betonrámpán ereszkedünk a talaj szintjére. E pár méteres szakaszt érdemes háttal, segítséggel leküzdeni. Immár a tó nyugati oldalán haladva, horgászparadicsomhoz illő környezetben tartunk délnek, jobbról a város jobb sorsú polgárainak villaövezete és a tó közé szorulva. Játszóterek, ligetek, akadálymentes horgászmólók(!) is jelzik, hogy Veresegyháza kiemelten frekventált és szeretett részén vagyunk. Kisebb akadályok, útpadkák, majd rövid térköves útszakaszt követően el is érünk a Malom-tó végéhez (a nádasba vezető pallósor nem akadálymentes). Ha csak egy nagyon rövid sétát terveztünk, akkor itt balra fordulva megkerülhetnénk a tavacskát, amely árnyas, fás, szebb arcát mutatva vezetne vissza bennünket a kiinduló pontunkhoz egy alig több mint 1 km-es kör után.

Ivacsi-tó

Mi azonban egyenesen tovább, a Malom-tó és az Ivacsi-tó közti száraz, kietlen, murvás parkolót átszelve érkezünk a város halbirodalmának nevezett, kotrással kialakított horgásztavához, az Ivacsi-tóhoz, amelynek nyugati partján, kiálló gyökerekkel szelvényezett ösvényen haladunk tovább délnek. Az egykoron dús nádas, hínáros, halgazdag, tágas vízfelület mára az ember keze nyomán csak elvétve hordozza korábbi erényeit, de a szelíd vízfelület a vízimadarak és horgászok igényeihez igazodva terül szabályos formában a lábunk elé. Menedékes partja alkalmas akár az akadálymentes horgászatra is. Az ösvényen ütemesen előbukkanó gyökereket elhagyva, a tó déli partjának árnyasabb, természetesebb, kedvesebb arcát tárja elénk.

Lassan megérkezünk az Ivacsi-tavat és a Pamut-tavat kettészelő vasút vonalához. Itt ismét kiépített, bitumenes járdán kanyarodunk az ivacsi vasúti megállóhely irányába, és a patak újabb átereszéhez.  Visszapillantva, a tó déli csücskénél fenséges panoráma nyílik a hosszan elnyúló vízre, és a partján elszórtan álló veresegyházi épületekre. A vasúti töltésről mindkét irányba ellátunk, így egyszerre két tóban is gyönyörködhetünk. Ha a fizikai-szellemi energiáinkat kielégítettük, itt visszakanyarodva lerövidíthetjük túránkat az Ivacsi-tó keleti-, majd a Malom-tó szintén keleti oldalán visszahaladva körtúránk kiindulópontjához, egy 2,7 km-es kört zárva be.

Pamut-tó

A Pamut-tavat a helyzetéből adódóan a legkevésbé urbanizálódott környezet veszi körül. A vasúti töltés alatt röviden a tiszta vízű Sződrákosi-patak mellett haladunk, amely egykoron a folyami rákok, napjainkra az invazív cifra rákok birodalma. A túra szerinti harmadik tavat immár a keleti oldalról közelítjük: itt olyan orchideafajokat is láthatunk, mint a mocsári nőszőfű vagy a hússzínű ujjaskosbor. A tónak ezen az oldalán puha talajú, hangulatos, erdei- és feketefenyők szegélyezte úton gurulunk – ugyanakkor a tópartra közvetlenül kerekesszékkel nem lehet lejutni. Az egész tóra jellemző az ambivalencia: egyszerre vannak jelen a még mindig létező őshonos fajok és a mesterséges ligetek, a zsilipáteresztők és a halgazdagság.

Kisebb szintkülönbséget követően a túraútvonalunk a parthoz kicsit közelebb, sivatagos, de árnyas, kanyargó erdei ösvényen fut. A fenyőket a homok megkötésére telepítették az 1950-es években. Ez a városi környezettől teljesen mentes útszakasza a túrának, ahol hullámzó talajon és nyomvonalon párhuzamosan haladunk a tó partjával. Jobbra túlságosan meredek erdei utacskák vezetnek le a tóhoz, így ezeket a kitérőket most kihagyjuk. Elérjük a Pamut-tó délkeleti kanyarulatát, majd jegenyefákkal, és leginkább az Alföldre jellemző poros utas környezettel találkozunk.

Áthaladunk a tavat tápláló Sződrákosi-patakon, majd kisebb emelkedő után immár bitumenes úton kanyarodunk vissza a tó nyugati, hosszanti oldalán, miután elértük a kiindulópontunktól számítva a túra legtávolabbi pontját. Ha jó erőben vagyunk - és a kísérőnk is -, hátrafele ereszkedve érdemes a tó partjára kimerészkedni, mivel a dél-nyugati csücsökhöz közel egy nagyon barátságos, faasztalokkal, padokkal ellátott pihenőhelyen idilli tóparti élményben lehet részünk. A rendezett, leginkább a horgászoknak, piknikezőknek kialakított környezetet érezhetően kevesebben látogatják, mint a túránk elején érintett tópartokat.

Pihenőnk után a tó nyugati oldalán folytatjuk utunk a lezárt vízmű zsilipkapuja felé, majd vissza az Ivacsi-tó keleti oldalán futó töltésre. Nyílt útszakaszon, szinte madártávlatból csodálhatjuk meg a szép panorámát. A Malom-tó árnyas partjára érve betekintést kaphatunk arra, hogy milyen is lehetett korábban, teljes természetességében az itt kialakult vizes élőhely: kis csobogó, tiszta víz, békák, madarak békés együttese. Az úszó nádszigetekre is innen a legszebb a perspektíva. A sok, nagy lombú fa gyökerei és a kisebb emelkedőkkel tarkított békebeli táj szép lassan beleolvad a strandfürdőhöz vezető városszéli murvás útba.