Szép kilátás: A Szakadás-árok, a Mátra Rám-szakadékának felfedezése

Itiner:

• A Tar, községháza buszmegállóból, vagy, ha kocsival érkezünk, kicsit feljebb, a Szent Mihály főangyal-templom parkolójából indulunk el, a K+ jelzést követve kifelé a faluból.
• A Felső-Csevice forrásnál egy jelöletlen ösvényen felkaptatunk a közeli kilátópontra, majd vissza.
• Kb. 300 méternyit megyünk tovább, és egy pataktorkolat után balra fordulunk az erdei úton. Akkor járunk jó helyen, ha hamarosan kétszer is létrát kell másznunk a vadkerítés fölött.
• Néhány száz méter után balkéz felé megpillantjuk a szurdokot, amibe beleereszkedünk egy ösvényen, és kb. 1 kilométeren át megyünk benne.
• A szurdok végétől egy jelöletlen erdei ösvényen, majd egy szintén jelöletlen erdei úton folytatjuk az Agyagos-tetőig.
• A tetőn ráfordulunk az erdei kerékpárútra, amelyen Fenyvespusztánál átkötünk az út elején megismert K+ túraútra, hogy azon csorogjunk lefelé a Szakadás-árok leágazásig, majd egészen vissza Tarig.

A túra részletes leírása:

Startpontnak a legjobb a Tar, községháza buszmegálló, vagy kocsival kicsit feljebb, a Szent Mihály főangyal-templom parkolója. Az impozáns, műemlék erődtemplomtól indulva az Attila utcán hagyjuk el a községet. 

A kifelé K+ túrajelzést kell követnünk, ez visz fel a Csevice-völgyben addig a letérőig, ahol rákanyarodunk a Szakadás-árok völgyére. Eleinte tipikus faluszéli környezetben lépkedünk, aztán egy kisebb ösvény válik le az erdei útról, és kanyarog a Csevice-patak mentén.

Fél órányi menet után érkezünk a Felső-Csevice forráshoz és a mellette kiépített kis pihenőhelyhez. A térkép egy rövid ösvényt mutat, amely felkúszik innen egy szép panorámájú sziklatetőre, és valóban: rövid kaptatás után ott is vagyunk a kilátóponton. A tetőről a Mátra belseje felé jól látszik az Ágasvár és az Óvár csúcskettőse; valahol a kettő közötti nyeregben van Magyarország egyik legautentikusabb menedékháza, az Ágasvári turistaház. Visszafelé eredszkedve, a völgytorkolat mögött pont rálátunk a Tepke távoli vonulatára.

A jelzésre visszatérve folytatjuk utunkat a völgyben, de már csak 300 métert kell menni, hogy egy kisebb pataktorkolaton átszökellve oda is érjünk a Szakadás-árokhoz vezető, jelöletlen erdei úthoz.

Akkor lehetünk bizonyosak abban, hogy jó úton járunk, ha hamarosan kétszer is létrát kell másznunk a vadkerítés fölött. Az útvonal, attól hogy jelöletlen, legálisan járható, az árok ugyanis nem fokozottan védett természeti területen fekszik. Még egy kicsit kapaszkodunk felfelé a keskeny ösvényen, majd beérünk az árok fölé. Már első pillantásra látszik, hogy ez nem csak egy kicsike árkocska.

Hatalmas, függőleges, sötét sziklafala magas, mint egy kifejlett fa, alján óriási, mohos sziklák hevernek szétszórva, köztük patak csorog. Természetesen besasszézunk a mélyére, ahol hűvös, kissé dohos levegő fogad. A zavaros vizű patak szélessége néhol eléri az 1-2 métert, mélysége 10-50 centi között lehet, tehát nem ajánlott belelépni.

A víz mellett rész iszapos-avaros, az is süllyed több helyen, ezért a legjobban tesszük, ha a kiálló köveken, vagy a vízbe fektetett vékonyabb fatörzseken lépkedünk. A sziklák közt el-eltűnő patakparton gyengén kitaposott ösvény mutatja az utat felfelé. Egy kilométeren keresztül ugrálunk, egyensúlyozunk, kapaszkodunk a néhol egy méter szélességűre szűkülő szurdokban, majd, miután árokká szélesedik, kimászunk belőle a jobb parton.

Kint az ösvényen folytatjuk tovább, amely hamarosan egy faszállító traktorok által meggyúrt, sáros erdei útba torkollik. Ezen továbbhaladva futunk bele az Országos Kéktúra Ágasvárra tartó, K jelzésű nyomvonalába. Az Agyagos-tetőnél (394 m) ráfordulunk az erdei kerékpárútra, amelyen Fenyvespusztánál elérjük a túra elején megismert K+ jelzésű utat, hogy azon csorogjunk lefelé a Szakadás-árok leágazásig, ahol leváltunk róla.

Fenyvespuszta egyébként egy meglepően takaros erdei pihenőhely, kulcsosházzal, pavilonnal, tűzrakóhelyekkel, sőt itt van mellette rögtön a Tuzson arborétum is. Nem kell tőle megijedni, nem egy agyongondozott virágoskert fekszik az erdő közepén, hanem különleges fákból álló, elkerített, örökzöld minierdő.

Fenyvespusztáról lefelé már ismerősként köszöntjük a Csevice-forrást (még mindig nem folyik), és szép lassan visszaérünk Tarra, a templomerőd mellé.