Vidróczki nyomán a Nyikomon át

Itiner:

• A P+ jelzésen indulunk a buszmegállóból a Nyikom-nyereg felé.
• Útközben rövid kitérőt teszünk jelzetlen ösvényen a Zsivány-barlanghoz és az Alsó-vízeséshez, ahonnan a PΩ jelzésen megyünk tovább.
• A Felső-vízeséshez a P▲ jelzésen jutunk rövid oda-vissza kitérővel.
• A P jelzésről a Nyikom-nyeregtől egy jelöletlen szekérút visz fel a Nyikom csúcsán található kilátóhoz; ugyanezen az úton jövünk vissza is a nyereghez.
• A Nyikom-nyeregből a Z+ jelzésen jutunk le Pásztóra, ahol a Fő úttól a Z jelzés navigál a vasútállomásra.

A túráról részletesen:

A mátrai szegénylegények

Mátrakeresztes alsó végéből, a Pásztó, Ágasvári menedékház buszmegállóból indulunk a vendéglő mögötti ösvényen a P+ jelzésen. A falu őse eredetileg sokkal feljebb volt a Csörgő-patak keletkezésénél, ahol a 18. század derekán üveghuta létesült. A lakosok később a jobb megélhetés és a kedvezőbb közlekedés végett lejjebb költöztek pár kilométerrel ide, a mai vendéglő mögötti Kövecses- és Csörgő-patak összefolyásához, ahol a manapság is népszerű fakanálkészítés lett a népesség jellemző foglalatossága. A 2005-ös év áprilisának derekán lezúduló árvíz romba döntött több házat. Az azóta rendezett területen épült meg a turizmus igényeit kiszolgáló parkoló, és a patak medrét is komolyan megerősítették.

Rögtön a vendéglő mögött, a jellemzően csak csörgedező patakon átkelve belépünk a Mátra sűrű erdejébe. Az ösvény alig száz méter után becsatlakozik a komótosan emelkedő erdőgazdasági útba, amin kényelmesen oldalazunk a hegyoldalban. Figyelmesen haladjunk ezen a szakaszon, mert a széles dózerútról leágazik egy keskenyebb szekérút, ahol majdnem szintben haladunk tovább. Közel az elágazáshoz egy kis völgyecskét kerül szintben az út, ahol érdemes rövid kitérőt tennünk a völgybe és a felette húzódó sziklákhoz a PΩ jelzésen.

A Mátra kialakulásának egy hamuszórással vegyes kitörési szintjénél járunk, ahol a gyorsan pusztuló puha tufarétegbe egy megszilárdult, keményebb lávapad ékelődik. A tufába vájódó patak a keményebb andezit dobbantóján nekilendülve látványos vízesést alkot. A zuhatag felső párja a P+ turistajelzés felett bő 100 méterre található a Lyukas-kőnél, hasonló környezetben. A gerinc felé kiszélesedő andezitréteg a napsütötte oldalban kis tornyokra tagolódik, ahogy a kihűlési síkok mentén és a szerkezeti mozgásokban megrepedezett lávakőzet az erózió által kipreparálódik a hegyoldalból. Egy ilyen tornyok közti fedett repedésben találjuk a Zsivány-barlangot, ami neve alapján a hegységben bujkáló szegénylegények szálláshelye volt az elmúlt századokban. A 19. század második felében a vidék híres betyárja, Vidrócky Márton is itt bujdoshatott, közel a segítőkész lakossághoz, mégis szabadon a hatóságok elől a hegyek oltalmában. Bár Vidrócky csak alig két évet betyárkodott erre, a törvénnyel összeütközésbe kerülő szegénylegények kifogyhatatlan lakói voltak a mátrai erdőknek.

A Nyikom andezittornya

A P+ jelzéshez visszacsatlakozva lehetőségünk van az Alsó-vízesés felső párját megtekinteni alig pár száz méteres kitérővel a P▲jelzésen. Utána folytatjuk az oldalazást a szekérúton, ami a görgeteges hegyoldalban egy irtás széléhez érkezik. Itt balra meredeken visszakanyarodunk a Mocsár-bükk meredek, tisztással nyitott gerincére. Az Erdész-réten kapaszkodva egyre látványosabban nyílik ki a belső mátrai völgyek sűrű erdőkkel borított, tagolt tája. A csodás panorámát megkoronázza a környék két jellemző magaslata, az Óvár és a Hegyes-hegy 700 méter feletti csúcsa, valamint az oldalukban határozott vonalban húzódó andezitszikla sávja. A Hegyes-hegy oldalában áll a kisebbik, de látványos, katonásan sorakozó tornyok csoportja, a Bárány-kő, ami a hegység kedvelt sziklamászó terepe. Az Óvár déli oldalán szürkéllik a nagyobbik, de párkányokkal és bokrokkal tagolt Csóka-kő száz métert is meghaladó falszakasza, ami a Mátra legnagyobb szintkülönbségű sziklaképződménye. A hangulatos gerincszakasz tetején kilaposodva, már szintben haladva érjük el a P jelzést, amit ezután követünk a Nyikom-nyeregig.

A kényelmes dózerúton öreg bükkerdőben hullámzik utunk, kis pihenőt adva az eddigi kapaszkodás után. A hangulatos erdei séta egy kiterjedt irtáshoz vezet a Nyikom-forrás alá, ahonnan ismét feltárulnak az északra és keletre magasodó csúcsok. A forrás nem foglalt, csak egy nagyobb sáros folt jelzi, hogy az erdei vadak kedvelt ivó- és hűsölő helye. A forrás felett árnyas fenyőerdőben rövid kapaszkodással felkanyarodunk a vízválasztó gerincre; innen egy rövid szakaszon a Mátra déli lábára látunk rá. A hegység turisták által kevésbé látogatott délnyugati lejtői vadban igen gazdagok - ezt a legjobban az őszi szarvasbőgés alatt tapasztaljuk, amikor a bikák nászénektől hangos a hegyoldal.

Rövid szintezés után megérkezünk a Nyikom-nyeregbe, a turistajelzések és erdőgazdasági utak csomópontjába. Már a század közepén íródott Mátra útikalauz is felveti, hogy ebbe a stratégiai pontba érdemes lenne egy menedékházat építeni. Ha nem is ház, de menedéknek mindenképpen kiváló kilátó épült a nyereg fölötti Nyikom-csúcson, amit a nyeregtől északra kiinduló jelzetlen, de eltéveszthetetlen szekérút közelít meg. Hazánkban egyedi módon magánterületen, a tulajdonos építette kilátótoronyot, ami berendezve és kiváló panorámát adva nyitva áll a turisták előtt, a közjó érdekében. Becsüljük meg ezt a nemes hozzáállást, és tisztelettel élvezzük és őrizzük meg a kőtorony mindenki számára nyújtott oltalmát és a panorámát! A Nyikom egyébként a Nyugati-Mátra egyik legjobb kilátópontja, hiszen meredek, kúpos alakjával tökéletes körképet ad a nagyobb csúcsok fémjelezte belső-mátrai látvánnyal a Muzslától az Ágasvárig, illetve a Mátra nyugati lábára és a Cserhát vidékére.

Ereszkedés Pásztóra

A Nyikom-nyeregbe visszatérve a Z+ jelzésen folytatjuk utunkat immár lefelé a csúcsrégióból az egyre mélyebbé vágódó, kődarabkás, öreg szekérúton. Egy részen már kellemetlen a hegyoldalból begurult és az út alján felhalmozódott, lekerekedett kavics mennyisége. A sűrű bozót nem enged kitérni, így óvatos lépéskereséssel kénytelenek vagyunk megoldani a problémát, de hamar túljutunk a körülményes szakaszon. A rendkívül meredek hegyoldal a Köves-bérc kiálló gerincéle mentén némileg megenyhül, amit a turistaút is kihasznál, és szerencsénkre a gerinc mentén az erdő is elmarad. Ligetes fa- és bokorcsoportok között egyre nagyobb tisztások nyílnak és adnak remek kilátást a Mátra nyugati előterére, a Zagyva völgyére és a mögötte hullámzó nógrádi tájra. A lejtős sztyepprét különleges állat- és növénytársulásnak is otthont ad, tavasztól őszig tarka virágszőnyeg borítja a tisztásokat, a sziklás felszíneken még a ritka kövirózsa is megterem.

Az egyre lankásabb gerinc végül belesimul a hegylábi erdőkbe, ahol az egykor Pásztó felett virágzó szőlőkultúra megbolygatott és másodlagosan visszatelepült erdejében járunk. Sajnos egyre gyakoribb az akác, de a tisztásokkal tarkított bokros erdő remek hely a legelő vadak számára. A lapos háton, már szekérutakon kacskarigó jelzés néhol nehezen követhető. Lassan megjelennek a Pásztó határában sorakozó szőlőskertek, ahonnan már látványosan és határozottan közeledünk a város felé.

Az egykor egész Nógrád-megyében népszerű szőlőtermelés meghatározó megélhetési forrása volt a Pásztóiaknak, azonban az Európa-szerte komoly pusztításokat okozó filoxérajárvány a 19. század végére teljesen kipusztította a nógrádi tőkéket. Csak kevés helyen, így a Pásztó feletti hegyoldalon élesztették újjá, ellenálló amerikai tőkékbe oltva a régi szőlőket.

A szőlőültetvények között átvágó Z+ jelzés beletorkollik a Táncsics Mihály utcába, ahol a házak sora mentén, az utca végén elérünk a Kövecses-patak hídjához. A patakot keresztezve a malom mellett a Galamb és Szentlélek utcákon beérkezünk a főúthoz. A Z jelzésen a városközpontba, illetve a vasútállomásra jutunk.