Séta a Selyem-réti tanösvényen

• A túra során végig a Selyem-réti tanösvény S jelzését követjük. A Selyem-réten fordulunk meg, hogy visszatérjünk a kezdőpontra. Más jelzett turistaút nincs a védett területen.

A túra részletes leírása

Az Ócsát Felsőbabáddal összekötő út mentén találjuk a Selyem-réti tanösvény kezdeténél elterülő parkolót. A Nagy-erdőbe vezető utat sorompó zárja el, rajta a S jelzés díszeleg: a 10 állomásos tanösvény erre a turistaútra csatlakozik rá, s egészen a névadó tisztásig tart.

A Soroksári-Dunától légvonalban 15 kilométerre állunk – talán nem is sejtenénk, hogy a folyó egykori árterében. Az előttünk magasodó láperdő is ennek a maradványa: hidrofil égeres-kőrises társulások alakultak ki az év nagyrészében oxigéntől elzártan rohadó növényi hulladékok tőzeges talaján. A Duna szabályozásával a felszíni vízutánpótlás megszűnt, a folyó tavaszi elöntései elmaradtak, a felszín alatti vízmozgások – főleg a Gödöllői-dombság területén lehullott csapadék – viszont képesek fenntartani a terület láperdő jellegét. A Nagy-erdő az 1975-ben létrehozott Ócsai Tájvédelmi Körzet része, területének jelentős szelete pedig fokozottan védett, így a turistaútról letérni szigorúan tilos! A legidősebb, 100 év körüli erdőrészlet a hazai égeres láperdők egyik legfontosabb maradványa, ezért a WWF Szentélyerdőinek egyike.

Utunk elvezet egy hatalmas, kidőlt fa mellett, a tanösvény tábláján a holtfa szerepéről olvashatunk. Az ócsai Nagy-erdő abban a szerencsés helyzetben van, hogy jelentős része nemcsak a Duna–Ipoly Nemzeti Park védelme alá tartozik, hanem ugyanez a szervezet a vagyonkezelője, tehát a benne gazdálkodó is. Természetvédelmi szemlélettel gondozzák az erdőt, ennek köszönhető a holtfák jelentős száma, amelyet túránk során is tapasztalhatunk.

Bár az utóbbi években egyre súlyosabb aszályos időszakokban kevés vizet láthatunk, általában találkozunk az utat szegélyező nedvesebb foltokkal, amelyek a talaj tőzegesédésenek fő katalizátorai. Az elhalt, és földre hullott növényi szervek szenesedése csak oxigéntől elzárva indul meg, amelyet az állandó vízborítás tud biztosítani. Ahol ez csupán időszakos, ott nem zajlik le a folyamat – ezeket a területeket mocsárnak hívjuk. Az utóbbi évek látszólag erősen „kikezdik” a Nagy-erdő láperdő jellegét, de azért akadnak olyan kisebb foltok a területen, amelyek a szárazabb időszakokat is vízzel borítva vészelik át. Ha éppen aszályos időszakban érkezünk, láthatjuk a fák törzsén található vonalat, ami a víz általános magasságát jelöli.

A szelíden kanyargó, széles erdészeti út egy nagyobb kanyart vesz egy „Tilos az á...” feliratú táblánál, majd a Selyem-réti vadászháznál kiér az erdőből. Áthaladunk egy kis hídon – oldalán vízmérce látható, tehát mesterséges csatornáról beszélünk. Még pár méter, és megérkezünk a magas fák szegélyezte, hosszúkás Selyem-rétre. Játszótér, tűzrakó helyek, két WC, illetve számos pad-asztal garnitúra és esőbeálló jelzi, hogy népszerű kirándulóhelyen járunk. A S jelzés továbbvezet Inárcs felé, átvág a Nagy-erdő délkeleti részén is – a Selyem-réti tanösvény azonban itt ér véget. Innen a már megismert úton jutunk vissza a parkolóba.