Kirándulás a folyók közé szorult Dobogó-erdőben

• A Malom utcán indulunk el a falu központja felé, 100 méter múlva balra térünk le egy jelzetlen földútra.
• A földutat a Pinka túlpartján elterülő Dobogó-erdő bejáratáig követjük.
• A Dobogó-erdőn a Dobogó-erdő tanösvény táblái vezetnek végig.
• Visszatérve a tanösvény kiindulópontjához, a túra elején bejárt úton érünk vissza a kiindulópontra.

A túra részletes leírása

Szabályozatlan folyók vidékén

A Dobogó-erdő a Vasi-Hegyhát és a Pinka-sík kistájak találkozásánál, Horvátnádalja határában, a Pinka és a Rába folyók által közrefogott ártéri területen található.

Túránkat a horvátnádaljai Malom-tónál indítjuk, mely napjainkban pihenő- és horgászövezetként funkcionál, a terület kezelését és fejlesztését a Horvátnádalja Holnapjáért Egyesület végzi. A tó partjáról kiválóan ráláthatunk a szebb napokat is megélt horvátnádaljai vízimalomra, melynek malomkerekét egykor a Pinka elterelt vize hajtotta meg.

A Malom-tótól a Malom utcán indulunk el a falu központja felé, alig 100 m múlva a balra kiágazó földútra fordulunk, melyet a Malom-dűlőn keresztül az árvízvédelmi töltésig követünk, utunkat balra erdősáv, jobbra mező szegélyezi. A töltésen túl rögtön a vad folyású Pinkával találkozunk. Az ausztriai Wechsel-hegység déli oldalában eredő folyó a Rába legjelentősebb vasi mellékfolyója, hazánkban döntően szabályozatlan mederben folyik, szélessége 20-30 méteres, közepes vízhozama 3-5 m³/s, azonban áradások idején elérheti a 200-300 m³/s-ot is. A Pinka 100 km megtétele után, a Dobogó-erdőtől légvonalban mintegy 2 kilométerre keletre torkollik a Rábába.

A vadvirágos ártér

Szép fahídon jutunk át a Pinka és a Rába folyók közötti ártérbe, a Dobogó-erdő bejáratához: a Dobogó-erdő tanösvény indító tábláján olvashatjuk, hogy mi vár ránk: 2 kilométeres utunk során 10 ismertetőtáblát érintünk, rajtuk sok-sok hasznos információt olvashatunk a Dobogó-erdőről és az azt körülölelő folyók növény- és állatvilágáról. Ezen felül figyelmeztetőtáblákat is látunk, melyek az erdei viselkedés és közlekedés szabályait rögzítik.

A Dobogó-erdő az ártér magasabb térszínén terül el, melyet az áradó folyók csak ritkán öntenek el, így keményfa ligeterdő borítja. Az erdőgazdálkodás előtti időkben kocsányos tölgy, magyar kőris és vénicszil erdőtársulás jellemezte, azonban a helytelen gazdálkodásnak köszönhetően ez megváltozott. A napjainkban itt található gyertyános-kocsányos tölgyes társulás dús lombkoronájú, sűrűn elhelyezkedő egyedeivel erősen záródó erdőt hozott létre, csupán lombfakadás előtt jut elég fény a cserje- és gyepszintre. Ennek köszönhetően az erdő cserjeszintje szegényes, a gyepszint csupán kora tavasszal gazdag. A hóolvadást követően jelennek meg a Dobogó-erdőben nagy számban élő geofiton növények, melyek virágzása és termésük beérése is megtörténik az erdő lombkoronaszintjének záródásáig, amikor is visszahúzódnak a földbe. Először a hóvirágok bukkannak elő, aztán általában február közepétől előbújnak a tavaszi tőzikék is, melyek milliós egyedszámmal képviseltetik magukat, fő virágzásuk idején fehérré varázsolva a gyepszintet.

A Dobogó-erdőt híressé tévő tavaszi tőzikék kifejletten elérhetik a 30 centiméteres magasságot is. Hosszúkás leveleik penge alakúak, a hagymából kifejlődő szár tőkocsányának csúcsán általában 1-2 darab, harang alakú, fehér virág nyílik, 6 lepellevele csúcsán jellegzetes zöld vagy sárga foltokkal. Mérgező faj, minden része galantamint tartalmaz, mely a szervezetbe kerülés esetén emésztőrendszeri és idegrendszeri tüneteket okozhat. Hazánkban védett, eszmei értéke tövenként 5000 Ft.

A tőzikékkel egyidőben bújnak elő a lila színben pompázó nyugati csillagvirágok; márciustól fehér vagy lilás-rózsaszínes változatú odvas és ujjas keltikékkel, lila és rózsaszín virágokkal egyaránt rendelkező pettyegetett tüdőfűvel, valamint fehér szellőrózsával is találkozhatunk nagyobb mennyiségben.

A vidvizes ártér

A tanösvényt turistajelzések nem jelölik, azonban az eltévedéstől nem kell tartanunk: minden elágazásnál jégmadaras irányjelző táblákkal találkozunk, melyek mutatják a helyes utat. 600 m megtétele után érjük el a Rába szárazabb időszakokban teljesen kiszáradó holtágát. Innentől az erdő peremén haladunk tovább: bal kéz felé a keményfás ligeterdőt figyelhetjük meg, jobb kéz felé a Rába holtágát és az azt körülvevő mocsaras-nádasos világot vehetjük szemügyre. 300 m múlva legálisan vághatjuk le a tanösvény nyomvonalát, amennyiben elfáradtunk, ám ezt csak végső esetben válasszuk: várnak még ránk izgalmas részek! Előbb egy holtág mellett haladunk el, majd a Rába jelenlegi medrét érjük el egy látványos kanyarulatában. A folyóparton pihenőhely is áll, ahonnan hosszasan csodálhatjuk a szabályozatlan folyó szeszélyes világát.

A Duna egyik legjelentősebb hazai mellékfolyója, a Rába az ausztriai Almenland vidékén ered, majd 289 km megtétele után torkollik a Mosoni-Dunába Győrnél. Szélessége hazánkban 30 és 50 m közötti, vízhozama rendkívül széles határok között mozog: míg középvízhozama 24 m³/s, nagyvízhozama 900-1000 m³/s! A Rába a dobogó-erdői szakaszán középszakasz jellegű, az Alpokból érkező víz sebessége ideérve már lecsökken, ezért a folyó e részére a meanderes (kanyargós) meder jellemző. A folyókanyar domború, belső oldalán a víz építő munkája (a hordaléklerakás), a homorú, külső oldalán pedig az eróziós munkája (a folyópart kimosása) megy végbe. A kanyarulatok folyamatosan fejlődnek: a túlfejlett ívek lefűződnek, közben új ívek keletkeznek. A lefűződő holtágak ideális életteret biztosítanak a kétéltűeknek; a madarak – többek között a tanösvény tábláin látható jégmadár – döntően táplálkozás céljából érkeznek a morotvák környékére.

A pihenőt követően a Rába kanyarulatának külső oldalán haladunk tovább, és megfigyelhetjük a folyó eróziós munkáját az ösvénytől alig néhány lépésnyire. Ezen a szakaszon figyelmesen haladjunk, mert az erodált partfalból bármikor leválhatnak kisebb-nagyobb darabok. A Rába partját magunk mögött hagyva megcélozzuk a Pinkát, melyet egy hosszú egyenes szakasz végén érünk el. Itt balra fordulunk, és a hazai viszonylatban nagy esésű, zúgókat rejtő folyó jobb partján térünk vissza a tanösvény kiindulópontjára, ahonnan a már megismert úton, a Pinka hídján és a Malom-dűlőn keresztül érkezünk a Malom-tóhoz.