Három az egyben családi szurdoktúra

Itiner

• Terchová (Terhely) határában, a Hotel Diery mellett induló K jelzésen indulunk a Jánošík-szorosnak nevezett (Jánošíkove diery) szurdokrendszerbe.
• A K jelzésen a szurdok alsó szakaszán (Dolné diery) lépkedünk az Ostrvné nevű elágazásig.
• Az Ostrvné nevezetű elágazásnál balra, a S jelzésre fordulunk (ez a kötelező haladási irány).
• A S jelzést követve megmásszuk a Nové diery szurdokot, majd a hegyoldalban Podžiar hegyi telepére érkezünk.
• Innen balra, fölfelé ismét a K jelzést követjük, s megmásszuk a patakvölgy felső szurdokát (Horné diery).
• A szurdok végén (Pod Pálenicou elágazás) jobbra fordulunk a Z jelzésen ereszkedünk vissza Podžiar felé.
• A rétre leérve jobbra, a S jelzésen ismét Podžiart vesszük célba.
• A K jelzést a patak folyásirányával megegyező irányban követjük, és végighaladunk a Dolné diery szurdokán, egészen a kezdőpontig.

A túra részletes leírása

Annak ellenére, hogy az ún. mészkőszirtöv nem alkot egységes vonulatot a Kárpátokban, hanem egymástól elszigetelt bércek sorozatából áll, találunk pár, nemzetközi összevetésben is látványos karsztvidéket a hegykoszorúban. Tudományos és természetjáró szemmel nézve egyaránt a Szlovák Paradicsom (Káposztafalvi-karszt), a Gömör-Tornai-karszt és a Pádis-fennsík a legérdekesebb, mivel ezek rejtik a leggazdagabb karsztos formakincset. Ami a szurdokokat illeti, a Keleti-Kárpátokban található, közismert Békás-szoros, a Déli-Kárpátokban folyó Néra szurdoka, vagy éppen a Szlovákiában elhelyezkedő Szádelői-völgy minden bizonnyal sokkal grandiózusabb díszletek célpontunknál, a Szlovák Paradicsom, vagy az erdélyi Remetei-szoros pedig sokkal vadregényesebb terepek.

Az Északnyugati-Kárpátokban található, mintegy 50 km hosszú, délnyugat-északkeleti futású Kis-Fátra (Malá Fatra) alapvetően nem is karsztjelenségeiről ismert, bár hasonlóan sok itteni magashegységhez (pl. Alacsony-Tátra, Liptói-havasok), mészkőtakarók jelentős maradványait leljük e kristályos kőzetekből felépülő hegység északi oldalán is. Olyannyira, hogy itt emelkedik az egész Északnyugati-Kárpátok egyik ikonikus sziklaszirtje, a Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec) is. E hegytömb oldalában ered az a két patak, amely kialakította a szlovákok által Jánošík-szorosnak (Jánošíkove diery) nevezett szurdokrendszert. Igen, két patakról, de három szurdokról van szó: a hasadékrendszer alsó része, a túránk első részében érintett Dolné diery, és felső része (Horné diery) egyazon vízfolyás, a Hlboky patak gondos munkája. A Nové dieryt („új szurdok”) pedig egy másik vízfolyás alakította ki, s a két patak Terchová (Terhely) fölött, az Ostrvné elágazásnál egyesül. Három különböző, egyenként is lenyűgöző, ráadásul más-más karakterű szurdokszakaszt járunk be túránk során.

A szurdokrendszer talán kissé erőltetett, turisztikai célú névadása pedig annak tudható be, hogy a leghíresebb szlovák betyár, Juraj Jánošík itt született, monumentális szobrát a település másik oldalán, a Vrátna (Vratna) völgy bejáratánál találjuk. Hogy érdemes volt-e sétatereppé tenni a szurdokrendszert a pallók és biztonságos lépcsők telepítésével, azt mindenki megfogalmazhatja magának a túrát követően, de ettől függetlenül ne feledjük: hatalmas kaland vár ránk a természet egy különösen látványos alkotásában!

Az első és egyben leglátványosabb szakasz (Dolné diery)

A túra kiindulópontját lehetetlen elvéteni: hatalmas poszterek gyönyörű képei hirdetik a természeti látványosságot, ráadásul jelentős mértékű infrastruktúra épült a könnyen elérhető szurdoktúrára. A bejáratnál parkolók, éttermek, szállodák egész sora fogadja a látogatót, éppen ezért érdemes hétköznap és korán útra kelni, hacsak nem akarunk sorban állni a szurdokokban.

Az épületeket nagyon gyorsan elhagyjuk a K jelzést követve, s egyből körbevesz bennünket a Kárpátok semmi máshoz nem fogható, vad világa. Az ösvény rögvest eléri a patakot, megjelennek az első, a szurdoktúrát kellemes sétává változtató pallósorok, s nemsokára drámaian összeszűkül a két óriási fal körülöttünk. A parkolótól mindössze 1 km-t kell megtennünk (mintegy 110 méter szintemelkedéssel) ahhoz, hogy a fölénk tornyosuló sziklafalak szinte teljesen összezáródjanak felettünk. Ezen a valóban látványos szakaszon nincs is más dolgunk, mint a csodálkozás, hiszen a fa- illetve fémpallókon teljesen kényelmesen, mászás nélkül járhatjuk be a természet eme pompás díszletét. Rögtön a szűkület után találjuk az Ostvrné nevezetű elágazást, ahol elhagyjuk a szurdok alsó szakaszát (Dolné diery), s rátérünk a S jelzésre, amely a Nové diery mélységeibe enged bepillantást. (De ne feledjük, túránk végén ide fogunk visszaérkezni szemből).

Második szakasz: szurdoktúra középhaladóknak (Nové diery)

A Nové diery bejárása szintén kényelmes séta, köszönhetően a stabil lépcsőknek és fémből készült, masszív pallóknak. Ez a szakasz is roppant látványos, hiszen égbetörő sziklafalak között vezet az éknyi kis szűkület, benne a rohanó, ezer hangon megszólaló vízzel. A lépcsőket követően a hasadék marad, de már a kövek mentén kell haladnunk: ez egy fokkal izgalmasabb rész, különösen nagy vízállásnál. 

Ebből a szurdokból azonban csak egy rövid, igaz, nagyon is látványos ízelítőt kapunk, mert a S jelzésű ösvény hamarosan kikapaszkodik a meredek hegyoldalba, és a Dolné diery felett, azzal párhuzamosan haladva, mindössze 1,2 km alatt eléri Podžiar kellemes hegyi kaszálórétjét, ahol a Hlboky patak völgye jelentősen kiszélesedik. Útközben sem fogunk unatkozni, hiszen egy tanösvényt is találunk az út mentén, egy remek kilátópontról pedig a Dolné diery vad sziklavilágára pillanthatunk le fentről. Podžiarnál a szezonban nyitva tartó büfét, illetve éttermet is találunk, érdemes elidőzni, hiszen a tér kitágul, és rálátunk innen a környező hegyekre is, a gyerekekkel pedig lehet „patakozni". Meg persze érdemes kicsit feltöltődni is a komolyabb kaland előtt...

Harmadik szakasz: „Ha kicsi a tét, a kedvem sötét" (Horné diery)

Bár igazából semmi sem indokolja, de szerencsére a Horné diery-t azért már jóval kevesebben vállalják be (a parkolótól sokan csak felsétálnak a büfékig, majd vissza). A patakvölgy jóval meredekebbé válik ezen a szakaszon, a turistaút a Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec) és a Kis-Rozsutec (Malý Rozsutec) közötti hágó felé halad, magában a szurdokban 1,2 km alatt 225 métert emelkedünk. Persze a kiépített infrastruktúrának köszönhetően ez is inkább gyaloglás, mint mászás, a kezünket alig kell használjuk a lépcsők korlátjain kívül. Az ember meglepően könnyűvé varázsolta ennek a lenyűgöző szurdoknak a bejárását: létrák helyett meredek lépcsők vezetnek a vízesések mellett és felett, leesni tényleg nagy mutatványnak számít. A Szlovák Paradicsom vadregényes létráira, nedvességtől csúszós rönkjeire itt ne számítsunk - persze a gyerekekre mindig nagyon figyeljünk! Néha a falon kell kapaszkodni kezünkkel a sziklákra támaszkodva, de ott sem kitett helyen, ráadásul drótkötél is segít bennünket, az esés lehetősége valóban csekély. Arra viszont számítsunk, hogy néhol nekünk kell óvatoskodnunk a kövek között, s itt már bizony fennáll annak a veszélye, hogy egy óvatlan mozdulat miatt toccsannunk, és vizesek leszünk.

A szurdok viszont természetesen gyönyörű: érdemes elidőzni a víz által vájt üstök, no és persze a kisebb-nagyobb vízesések előtt, hallgatni a víz morajlását, csobogását, kotyogását, elgondolni, hogy micsoda roppant idő alatt vájta ki magának e hasadékot a rohanó patak, még akkor is, ha bevágódását a hegység párhuzamos kiemelkedése követte, illetve erősítette. 

Szurdoktúránk a Pod Pálenicou elágazásnál ér véget, innen a vízfolyás felveszi az átlagos hegyi patak egyébként cseppet sem unalmas köntösét. De mászás, jelentősebb zúgó innentől kezdve nem található a vízfolyás mentén, úgyhogy a szurdoktúrát járók a Z jelzésen térnek vissza a völgybe - ahogy mi is. Meredek lejtőn ereszkedünk, majd szellős, fenyőkkel tarkított, gyönyörű rétre érünk, ahol drámai módon kitárul előttünk a tér, és tiszta időben a Kis-Fátra párába vesző főgerincére kapunk rálátást. A S jelzésen jobbra fordulva pár perc alatt ismét Podžiarnál szürcsölhetjük italunkat.

A levezető szakasz: a Dolné diery újra

És még itt sincs vége, jön ugyanis a negyedik szakasz. Podžiartól a K jelzésen, a Dolné diery még nem járt szakaszán vezetjük le az izgalmakat. Itt is a csodálkozásé a főszerep, egy kisebb vízesés mellett vezető lépcsőt leszámítva ugyanis végig kényelmes pallókon sétálunk egészen az Ostvrné már ismert elágazásáig, ahonnan pedig a korábban járt úton térhetünk vissza a parkolóba. Ezen a szakaszon ismét nagyobb forgalomra számítsunk.