Kalandos utakon a Sas-bérci kilátóhoz

Itiner

A Cserháti zöldutak Z jelzései hol megvannak, hol nem, így a tájékozódáshoz elengedhetetlen a túra letöltése indulás előtt, és a Természetjáró app használata.

• Herencsényben a Kossuth utcán kezdjük követni a Cserháti zöldutak Z jelzéseit (amik hol megvannak, hol nem).
• Az első sarkon balra kanyarodunk a Béke útra, és ahol fel vannak festve, a Cserháti Zöldutak zöld Z jelzéseit követjük.
• Egy kapun keresztül egyenesen folytatjuk utunkat, noha jelzések már nincsenek.
• Átvágunk egy elkerített részen, kijárata után egyenesen haladunk, majd egy útvillában balra térünk.
• Egy merőlegesen érkező úton jobbra fordulunk, a tisztás szélén folytatjuk utunkat.
• Átkelünk a patakon, újabb kapun bújunk át, majd balra, pár lépés után ki is megyünk egy másikon.
• Egy Y-elágazásban jobbra térünk, és kb. 2 kilométeren keresztül ezen a szekérúton haladunk.
• A szekérút egy helyen jobbra fordul, mi irányt tartva egy kis ösvényen folytatjuk az utat.
• Újra kiérünk egy szekérútra, ezt egészen a Sas-bérci kilátóig követjük.
• A kilátótól visszafordulunk, a nyeregben balra, a műútra térünk.
• Kb. 2 km után elérünk egy sorompót és egy parkolót, itt jobbra, szekérúton, az erdőben folytatjuk utunkat.
• Két útvillában jobbra, majd balra térünk, egy S-kanyar után pedig kiérünk egy rétre. Itt balra fordulunk, és Terény-Bányatelepig követjük a szekérutat.
• A ház mögött jobbra kanyarodunk, a gazdaság határán futó úton haladunk. Az ösvény kivezet egy T-elágazásba, ahol jobbra fordulunk.
• Újabb kapun bújunk át, balra, a kerítés mentén folytatjuk az utat.
• Irányt tartva először ki-, majd újra betérünk az elkerített részre. A sarkában, egy újabb T-elágazásban jobbra térünk.
• Egy belső kerítésen bújunk át, balra fordulunk, míg végre végleg ki nem jutunk a karámból. Irányt tartva haladunk tovább, utunk kivezet a Z jelzésre – amin már jártunk. Ezen jutunk vissza Herencsénybe.

A túra részletes leírása

Újjáéledt falu miniszterelnöki menedékkel

Túránk kezdőpontja, Herencsény a Balassagyarmatot Pásztóval összekötő műút mentén fekvő, 600 fő alatti lélekszámú település. Földrajzi helyzetéből és jelentőségéből fakadóan tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető, autóval könnyebb elérni.

A Kossuth utcán délnek indulunk, majd az első elágazásnál balra fordulunk a Béke útra, ahol átkelünk a Fekete-víz hídján. A patak Herencsénytől délre, az Arethusa-forrástól ered (amelyet később meglátogatunk), és Balassagyarmat előtt éri el az Ipolyt. Partján Nepomuki Szent János 18. században emelt szobra áll.

Elhagyunk egy kúriát, amelynek kerítésén borostyánnal keretezett emléktábla tájékoztat arról, hogy Bethlen István nyugalmazott miniszterelnök 1944 júniusa és októbere között – miközben már március óta a megszálló német csapatok elől bujkált – itt, a Bolza-család udvarházában lelt menedékre.

Ahogy haladunk tovább dél felé, jobb oldalt a település temetője bukkan fel. Ritka szép látvány: szélesen, hosszan nyújtózik el, szellősen sorakoznak a sírok, közöttük vadvirágok nőnek. Érdemes besétálni, körülnézni, és a gesztenyefákkal szegélyezett allén kitérőt tenni a temető közepén emelkedő Szent Mihály-templomhoz. Herencsényben ez az egyetlen ilyen épület, és érdekes módon nem a központban, hanem a település szélén helyezkedik el. Ennek oka Herencsény szerkezetének átalakulásában keresendő: mint sok más falu, ez is elpusztult, majd újjáépült – jelenlegi formája pedig több településrész összevonásával keletkezett. A nemrégiben felújított templom szentélyének régi ablaküregei jelzik, hogy egykor rotunda volt, amelyet később nyugati irányban kibővítettek. Sárgára festett tornya is ekkor épült.

Jelzésvadászat legelők között

Visszatérünk a Béke útra, folytatjuk utunkat dél felé. A falu határában, egy villanyoszlopon látjuk meg először a Cserháti zöldutak Z jelzését – becsüljük meg, túránk nagy részét nélküle fogjuk megtenni. Ütemes kattogás üti meg fülünket: a legelőt védő villanypásztort átvezették a földön. Egy bekerített keresztnél („vörösi gazdák keresztje”) balra térünk. Jobbról az erdő kísér, balra – ahogy távolodunk a lakott területektől – szántóból kaszáló, kaszálóból virágos rét lesz. Bár a jelzések ritkásak, az elágazásokban egyértelműen mutatnak irányt. Egyszer csak kiakasztható kapu állja utunkat, átkelünk rajta. Évszaktól függően tehenek legelészhetnek a bekerített területen, amit egykor Liszkópusztának neveztek. Vagy az állatok között, a szekérúton, vagy arról balra letérve, a Fekete-víz partján vezető ösvényen tesszük meg a kijáratig vezető bő egy kilométert.

Kiérünk a karámból, innentől nincsenek jelzések, csak a GPS-re és a térképre hagyatkozhatunk. Egyenesen, majd rézsútosan balra, kerítésoszlopok mentén jutunk be a fák közé, és kezdünk emelkedőbe. Kb. 500 m után, egy merőlegesen érkező ösvényen jobbra fordulunk, majd a mező szélén balra térünk. Nemsokára furcsa építmény tűnik fel: talán egy felhagyott downhillpálya ugratója. A fák vonalát követve ívesen jobb kéz felé kanyarodunk, átkelünk a patakon, majd újra kapun bújunk át, de balra pár lépést téve el is hagyjuk a bekerített területet egy másik kijáraton keresztül.

Benőtt, nehezen járható szakasz után, egy útvillában jobbra térve érjük el a völgyfőben megbújó, alig csöpögő Arethusa-forrást. Nevét a görög mitológia egyik alakjára utalva, a közelben táborozó cserkészek adták. Egykori népszerűségét jól mutatja, hogy nem messze tőle pihenőpadok állnak – megkopott ismertségét jelzi, hogy ezeket vastagon benőtte a moha.

Egy jobb- és egy balkanyar után hatalmasra nőtt tölgyek közé jutunk. Szekérutunk jobbra fordul, mi irányt tartva letérünk róla, ösvényünk fiatal gyertyánosban vezet tovább. Nemsokára szélesebb útra érünk, kényelmes szakasz következik: mérsékelten emelkedünk, először jobbról, majd balról kísér kerítés. Hirtelen hideg csap meg: az éppen megkerült, mély völgyfőből érkezik, fel is tűnnek is benne a hűvös kedvelői, a bükkök. Hamarosan kiérünk a Sas-bérc nyergébe, az erdészeti műútra, amely Terényt, Szandát, Bokort és Bujákot köti össze a hegygerincen keresztül. A kihelyezett táblácska már a Sas-bérci kilátó közelségét jelzi.

Patinás torony, fejedelmi panoráma

Keresztezzük az aszfaltcsíkot, jobb oldalt kis tavacskát pillantunk meg. (Ha szerencsénk van, békát is láthatunk benne.) Fokozódó emelkedőn érjük el a Sas-bércet, és a rajta álló kilátót. A torony mellett esőbeálló, padok és tűzrakóhely csábít hosszabb pihenőre, a kilátó talapzatában kialakított boltívben fahasábok hevernek. De nemcsak a turisztikai infrastruktúra, az épületből nyíló csodás panoráma is marasztal: a kilátóterasz keleti oldalán balról jobbra tekintve a Karancs–Medves-vidék tömbje, a Tepke gerince, mögötte pedig a Nyugati-Mátra látszik. Az Ágasvár, a Galya-tető, a Kékes és a Nagy-Hársas sorakoznak egymás mögött. Nyugat felé Szanda várát és ikerkúpját, a berceli kőfejtőt, távolabb pedig a Naszályt és a Magas-Börzsöny tömbjét pillanthatjuk meg. Noha a kilátás gyönyörű, érdemes óvakodni a darazsaktól: a torony nyugati oldalán felkúszó borostyán virágait tömegesen szállják meg kora ősszel.

Bár visszafordulunk Herencsénybe, érdemes előtt rövid kitérőt tenni a kilátótól induló, gyönyörű, gyepes ösvényen az eucharisztikus emlékkeresztig.A Budapesti Erdőgazdaság Zrt. a 2021-es budapesti világkongresszus emlékére állította.

Hullámvasút a lankák ölelésében

A Cserháti zöldutak Z jelzése ismét felbukkan, ezt követve a műúton balra fordulunk, és kb. 2 km hosszan tartó ereszkedésbe kezdünk. Egy hajtűkanyar után megnyílik az erdő, elsétálunk egy régi, rozsdás sorompó mellett, majd nemsokára egy újhoz érkezünk. Ez a kilátóhoz érkezők számára kialakított parkoló, ám amikor a sorompó áll – jelezvén az erdészeti magánút ideiglenes megnyitását – akár egészen a nyeregig felautózhatunk. 

Újra elhagyjuk a jelzést, a parkolóból jobbra forduló szekérútra térünk. Két egymást követő útvillában először a jobb, majd a bal oldali utat válasszuk! Becsatlakozunk az érkező ösvénybe, majd megkerülünk egy völgyfőt, és rövid kacskaringózás után – tisztásra érkezve – balra fordulunk. Szabályosan ültetett gesztenyefák utalnak az egykori gazdálkodási formára, az egyiken régi, ragasztott jelzést is észrevehetünk.

Hatalmas, gyönyörű réteken keresztül, majd embermagasságú szamárkórók között vezet az út a térképeken Bányatelep néven feltüntetett házig. Az 1950-es évekig folyt kőszénkitermelés a Terény-Kiskérpusztához tartozó bányában, onnan kisvasúttal szállították a nyersanyagot a közeli Mohora vasútállomására. A ház látszólag csak ideiglenesen lakott, minden bizonnyal a közeli gazdaság központjaként funkcionál, kertjében bárányok bégetnek.

A ház mögött jobbra fordulunk, feltűnik pár gazdasági épület és jármű; állatok legelésznek békességben. A major határán haladunk, jobb kéz felől kerüljük meg. Az ösvény összeszűkül, egy helyen nem több löszbe vájt vízmosásnál, majd egyre több szeder- és csipkebogyóág hajlik az útra, nehezítve az előrehaladást. Végre kiérünk a bozótból, egy kereszteződésben jobbra fordulunk, majd újabb kapun átbújva – akármilyen hihetetlennek tűnhet, ez ugyanaz a legelő, amin idefelé átvágtunk – balra térünk, és a kerítés mentén folytatjuk a túrát. Az állatok legelése és taposása miatt fák, bokrok alig vannak, gyönyörű a kilátás a szemben húzódó hegyhátra.

A bekerített rész határa egy ponton kiöblösödik, mi irányt tartva, kis hullámvasutazás érünk el újabb kaput, azon áthaladva a kerítés mentén, aminek most külső oldalán közeledünk Herencsényhez. A jobb oldalon összedőlt magasles maradványai állnak, a balról érkező úton pedig újfent felbukkannak a Z jelzések. Rögtön újabb kapun bújunk át, majd a szemközti sarokban jobbra fordulunk. A turistajelek itt elfogynak; átvágunk a mezőn, egy belső kerítés állja utunkat, szerencsére – ahogy már megszoktuk – van rajta kapu. Közvetlenül utána balra fordulunk, majd elérjük a karám határát, amit utoljára kereszezünk. Irányt tartva fiatal, telepített akácosban haladunk, pár száz méter múlva balra térünk. Hamarosan utunk korábbi szakaszához csatlakozunk, így ismerős terepen érünk be Herencsénybe.