Viktorin-sétány

Merre kanyarog a híres ösvény?

Magyarország első turisztikai céllal létrehozott útvonalát 1871-ben alakították ki a vulkáni hegyen trónoló visegrádi vár és a település központja között. Habár az irányt mutató fatáblákba mára jócskán beleharapott az idő vasfoga, mégis érdemes felkeresni a szép panorámákkal tűzdelt ösvényt, és megismerkedni létrejöttének nem mindennapi, kalandos, egy ember óriási elszántságát bemutató történetével.

Maga az útvonal Visegrád központját elhagyva a Kálvária utcán vág neki az emelkedőnek az Országos Kéktúra K jelzése mentén, majd a kálvária első stációja előtt balra, jelzetlen ösvényre tér. A stációkkal párhuzamosan haladó, hegyoldalban szintező út több helyen pazar panorámát nyit az alattunk nyújtózó Visegrádra, a Dunakanyarra, a folyó túlpartján pedig Nagymaros házaira és a mögöttük magasba szökő Börzsöny hegyeire. Néhol padok várják a pihenni, gyönyörködni, elmélkedni vágyókat.

A szép kilátást adó helyszínről továbbsétálva éles jobb-, majd balkanyarral, intenzív emelkedővel csatlakozunk ismét a K jelzéshez. A vár alatt egy Y elágazásba érünk; itt választhatunk, hogy a sétány két oldalága közül melyiken megyünk tovább. A bal oldali, jelzetlen ösvényen a Viktorin-emlékmű és egy újabb kilátópont érintésével a vár nyugati csücskéhez jutunk, a jobb oldali K jelzésen pedig a vár bejáratához érünk.

Marketingből jeles – avagy a sétány kialakításának kalandos története

1866-ban a szlovák születésű, római katolikus plébános, a történelemért rajongó Jozef Karol Viktorin Visegrádra került, és keresztül-kasul bejárta a környéket. Feltételezte, hogy az egykor dicső vár maradványai megvannak valahol, így előszeretettel keresgélt a település fölé magasodó hegyen. A siker nem maradt el: egy természet által visszafoglalt területen rábukkant a romokra. A fellegvárat és a hozzá tartozó Salamon-tornyot nagyon gyatra állapotban találta: a faragott kövek jó részét a lakosság már elhordta építési anyagnak, a maradékot magasra törő gaz verte fel, a falakat szinte teljesen láthatatlanná tette a területet visszafoglaló természet.

Tudta, mekkora érték rejlik a pusztuló épületegyüttes maradványaiban, és tisztában volt a helyszín jelentőségével is, így elhatározta, hogy megmenti az enyészettől – sőt a figyelem középpontjába állítva pénzt szerez a régészeti feltárásra és a felújításra is. Azt tűzte ki céljául, hogy minél több emberhez eljuttassa a vár hírét, és ezzel támogatókra leljen a romok felújításához.

Első lépésként elhatározta, hogy egy gyalog és lóval is jól járható utat építtet a várig, hiszen az érdeklődőknek, a kutatóknak és a felújítóknak csak úgy lehet megmutatni a helyszínt, ha az viszonylag egyszerűen megközelíthető. Nehézséget jelentett az is, hogy az alsó- és felsővár közötti erdő kincstári tulajdon volt, emiatt óriási kerülőt kellett tenni. Hogy jó példával járjon elöl, egyik saját telkét Viktorin a köznek ajándékozta, majd másokat is az ügy mellé állított, akik pénzt vagy önkéntes munkát ajánlottak fel. Nemsokára elkészült a sziklás meredélyre vezető, a vár keleti oldalába tartó, kilátópontoktól hemzsegő ösvény – sőt, annyi felajánlás érkezett, hogy a sétányt pihenőpadokkal és tájékoztató táblákkal tették komfortosabbá, élményszerűbbé. Mivel futotta rá a forrásokból, az útvonalat a vár alatt oldalazó ösvénnyel egészítették ki, hogy a romokat a Duna irányából, a nyugati oldalról is meg lehessen közelíteni. Ez a mai felső, jelzetlen szakasz, ami az emlékműhöz vezet.

Aki minden követ megmozgatott a várért

Viktorin látta, hogy a felfedezett, megtisztogatott romok vonzzák az érdeklődőket, de nem érte be ennyivel. Hiába állította maga mellé a környék tehetős villatulajdonosait, a vár felújításához még így is rengeteg pénz hiányzott. Úgy gondolta, hogy egy nagyszabású rendezvény még ismertebbé tenné a helyszínt, ezért 1869-ben a vértanúságot szenvedett Zách Klára tragédiájának emlékére hatalmas, aranyozott vaskeresztet állíttatott a várhegy oldalának jól látható sziklacsúcsára. A felavatásra nemzeti ünnepélyt szervezett, Arany János Zách Klára című balladáját maga szavalta el a helyszínen, az esemény híre pedig bejárta a sajtót. A vár ügyéről már az egész ország értesült.

Egy éven belül Viktorin megkereste a kultuszminisztert, aki ugyan csak szóban tett ígéretet a romok rendbetételére, a pap egy ügyes ötlettel a sajtóban is leközöltette az elhangzott szavakat. Kifogyhatatlan lendületével befolyásos embereket, építészeket, régészeket állított maga mellé. Türr István altábornagy egy nívós rendezvényen 100 Ft-ot ajánlott fel a vagyonából (akkoriban ez óriási összegnek számított), hozzájárulva a romok megmentéséhez, majd megkérte a körülötte levőket, hogy lehetőségeikhez mérten ők is csatlakozzanak. Végül a Magyar Tudományos Akadémia is beállt a támogatók közé. Ahogy gyűlt a javításra szánt összeg, fokozatosan felmérték a bozóttól megtisztított falmaradványokat. Az ásatások során rengeteg (később múzeumba került) lelet került a felszínre, amelyekből a régészek következtetni tudtak az eredeti állapotokra.

A százéves évforduló és a névadó

A Zách Klára-emlékmű felavatásának százéves évfordulóján, 1969-ben a terület kezelője, a Pilisi Parkerdőgazdaság felújította az útvonalat, és kialakítója előtt tisztelegve Viktorin-sétánynak keresztelte el. A sétány felső végén, a vár alatti sziklákon pillanthatjuk meg (akár a Duna túloldaláról is) a jellegzetes V alakú emlékművet, amelyet az évfordulón állítottak a Zách Klára-emlékmű mellé.

De ki is volt ez a nagyszerű ember? A szlovák Viktorin József (1822 Zavar -1874 Buda) nemcsak római katolikus plébánosként, hanem íróként, nyelvészként, történészként is tevékenykedett; munkássága nagyon sokoldalú. Gyermekként szegény körülmények között élt, kitűnő tanuló volt, tudatosan papnak készült. Egyházi munkássága mellett gyakran fogott irodalmi és közéleti vállalkozásokba is saját költségén. Célja a szlovák nyelv ápolása és egységesítése volt, leghíresebb munkája a szlovák nyelvtan rendszerbe foglalása. A visegrádi temetőben helyezték végső nyugalomra. Munkásságát nemcsak Visegrádon, hanem Magyarországon és Szlovákiában is számtalan emléktábla őrzi.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes