Kőszikla-szurdok (Nagybakónak)

Van Zala dombjai között egy hely, amely egyszerre a dombsági és hegységi tájak formáit ötvözi: a Kőszikla-szurdok alacsony falai között hegyvidéki meredekség honol, a végében amfiteátrumszerűen összezáródó, félköríves homokkőfalak barázdált, „leveles” felületükkel viszont a zord hegyvidékek világát idézik. A hatást erősíti az egykori (ma már csupán időszakos) vízesés helyére szerelt létra.

Fontos tudni, hogy bár hivatalosan mindkét irányból járható a szurdok, célszerű felfelé közlekedni rajta. Az elején a mohos, bedőlt fatörzsektől természetes hatású árok alján és oldalában tekereg az ösvény, majd az egyre magasodó falak összezárulnak, és jókora homokkőszikla torlaszolja el az utat. Ezen vezetnek fel a vaslétrák: az első inkább egy lépcső, majd ezt követi a látványosabb fémlétra, amelyet 2026-ban építettek be. Lentről nem látható, de még ezután is következik egy függőleges, igaz, kisebb létra, majd az egészet egy meredek lépcsősor zárja. A létrákon a korlátoknak köszönhetően könnyű mozogni, de tériszonyosoknak nem árt tudni, hogy a legnagyobb létraelemen közel függőlegesen kell megmászni az 5-10 méteres meredélyt.

Egy eltűnt patak nyomai

A Zalai-dombság felszínének nagy részét a legfiatalabb földtörténeti korok kifejezetten laza üledékei borítják, amelyekbe a lefolyó csapadék helyenként mély vízmosásokat vájt. Közülük a rövid, mindössze pár száz méter hosszú Kőszikla-szurdok a leglátványosabb. A Kőszikla-szurdok azért több egy vízmosásnál, mert az alján ma is csörgedező (időszakos) vízfolyás a terület emelkedésével azonos ütemben véste be magát a laza üledékbe, egészen a cementált homokkőrétegekig.

A szurdok nevezetességének számítanak a „könnyező” sziklafalak is: a csapadékos időszakot követően megfigyelhető jelenség mögött az áll, hogy a szurdok meredek fala a mélybe szivárgó víz felszín alatti útját keresztezi, ezért a leszivárgó víz a sziklafalon cseppek formájában jelentkezik.

A helyiek által csak „Kicikla” névvel illetett, keskeny szurdok Zala megye egyedülálló látványossága, amely nem mellesleg mikroklímájának köszönhetően egyedi és védett növényzetnek nyújt otthont (pl. májmoha, lónyelvű csodabogyó, madárfészek kosbor él benne). A környező, sok esetben akácos erdők a szurdokban besűrűsödnek, így mindig félhomály fogadja a túrázót.

A szurdok bejáratánál információs tábla mutatja be a természeti képződményt, és felhívja rá a figyelmet, hogy esős időben az agyagos, meredek lejtőkön kanyargó, vízmosta ösvény nagyon csúszóssá és veszélyessé válik.

Források a közelben

A szurdok közelében (alatt) található, gyönyörű környezetben fekvő Cserkész-forrásokat szintén érdemes felkeresni. A meredek hegyoldal aljában, több vadregényes vízmosás találkozásánál található forrásokat eredetileg cserkészek neveztél el Árpád vezérről. Az 1970-es években a Nagykanizsai Természetbarát Szövetség újította fel a források környezetét; ekkor nevezték el Eszperantó-forrásoknak is őket. Mellettük tűzrakóval felszerelt pihenőhely is áll.

Az Eszperantó-forrásoktól indulva és oda vissza is térve a körtúra 2,1 km 90 m emelkedővel és lejtővel. Maga a vadregényes szurdok alig több mint 600 méter hosszú, így a kitérő a Dél-dunántúli Kéktúrába is könnyen beilleszthető.

Nyitvatartás

hétfő	00:00–24:00
kedd	00:00–24:00
szerda	00:00–24:00
csütörtök	00:00–24:00
péntek	00:00–24:00
szombat	00:00–24:00
vasárnap	00:00–24:00

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes