Fácános palánkvár (Fonyód)

Mi is az a palánkvár?

A füves, helyenként hepehupás terület a rekonstruált palánkvárral napjainkban leginkább a gyerekeket célozza meg. Déli oldalán focipálya, az északkeleti sarkában pedig játszótér várja a mozogni vágyókat mászókával, csúszdával, homokozóval, de az óriási területen némi képzelőerővel feleleveníthetjük az egykori harcokat is. Jellemzően a középkorban, a terepi adottságok figyelembe vételével alakítottak ki ilyen erődítményeket. A többrétegű falak elkészítésének első lépéseként a terület szélein két sorban, mintha dupla kerítést húznának, vastag, oszlopszerű cölöpöket vertek a földbe. Ha ezeket nem álltak elég sűrűn, a rések közé ágakat fontak keresztirányban a hézagok kitöltésére. Az így elkészített „kerítések” közé, mintha zsaluk lennének, földdet, sarat vagy agyagot töltöttek, alaposan megdöngölték, majd kívül-belül is sárral vonták be a fát és a fonatokat is. Jellemzően olyan helyen épültek palánkvárak, ahol nem állt rendelkezésre kő.

Mocsaras stratégia – avagy a fonyódi palánkvár története

A mai Fonyód helyén egy kicsi falu élte mindennapjait, amit először egy 1082-es okirat említ Funoldi néven. Az akkoriban még mocsaras területet csak délkeleti irányból, a bézsenyi földnyelven át, illetve a Balaton felől vízi úton lehetett megközelíteni, máshonnan a süppedős, vizenyős talaj lehetetlenné tette az odajutást. Stratégiai szempontból tehát kiváló adottságokkal rendelkezett település, hiszen az ellenségtől csak ezekből az irányból kellett tartani. Ha rápillantunk a mai térképekre, Fonyód körül még ma is ábrázolják a mocsaras területeket.

A vár kialakítását a török fenyegetés tette indokolttá. Amikor híre ment, hogy 1541-ben elesett Buda, kő hiányában igen gyorsan egy palánkvár építésébe fogtak. A templomot és a mellette levő temetőt a fent leírt módon palánkkal vették körül, majd kívül mély árkot ástak – ez lett az erődítmény központja. Körülötte egy nagyjából 60x60 méteres, egyhektáros, négyszög alapú terület peremén újabb kettős palánksort húztak, sarkain rondellaszerű bástyákkal, amit kívülről mély vizesárokkal vettek körbe. Az északkeleti oldalon nyitott bejárattól felvonóhídon át lehetett bejutni a külső várudvarba, majd onnan egy újabb felvonóhídon a belső várba. A külső várudvar elég nagy volt ahhoz, hogy a közeli, veszélyeztetett településekről menekülőket is be tudta fogadni.

A sebtében felhúzott erődítmény feltehetőleg 1550-re készült el. Kapitánya a palonai születésű Magyar Bálint lett, aki házasságkötése révén került Fonyódra. Stratégiai éleslátásának, katonai rátermettségének, vitézségének köszönhetően harminc éven át töretlen sikerrel védte a területet, maroknyi csapatával minden török támadást visszavert, sőt gyakran merészkedett az ellenség közé soraikat ritkítva és hadizsákmányért portyázva. Halála után két évvel, 1575-ben viszont újra támadott a török, és be is vette a várat. A bosszú véres volt: kivétel nélkül mindenkit lemészároltak, a falakat porig rombolták. A hősi halált halt védők nevét napjainkban emlékmű őrzi a külső vár északkeleti sarkában. A teljesen elnéptelenedett terület környéke csak a 18. században éledt újra. A palánkvár falai közti épületek maradványait ekkor hordták el a környékbeli építkezésekhez, így a régi állapotot már csak a két várárok és az egykori templom alapja idézi.

Újraéledő történelem és gyermekközpontú jelen

1957 és 59 között Fitz Jenő, a Fejér Megyei Múzeumok igazgatója végeztetett ásatásokat az addigra teljesen elvadult területen (valószínűleg ehhez köthető a fácános elnevezés is). A munkájához nagy segítséget adott a Giulio Turco bécsi császári hadmérnök által készített alaprajz, ami feltehetőleg a palánkvár 1570-es állapotát mutatja be. A rajz alapján beazonosították, majd felmérték a területet. Feltárták a belső várban található templomépületet, a belső vár erődítési rendszerét, felépítését, az egyik rondellát, valamint a belső és külső várárok szerkezetét.

Ezután indulhatott meg a palánkvár rekonsrtukciója. A négy (Sánc, Bástya, Árok, Szent István) utca által határolt területen deszkából elkészítették a ma is látható külső várfalat, a fából ácsolt őrtornyokat és a templomtornyot. A két felvonóhíd helyén egy-egy fahíd is épült. Az egyik a hajdani főbejáratnál, a Szent István utca felől vezetett a külső várudvarba, de napjainkra elbontották, így most a Sánc utca felől tudunk bejutni a területre. A belső, négyzet alakú várárkon át vezető híd még megvan, de jobban járunk, ha inkább az árkon át sétálunk a belső várudvarba, ahol a talajon végigpásztázva felfedezhetjük a néhai templom alapjának maradványait. Jó támpontot ad a keresgéléshez a templom tornyát szimbolizáló faépítmény. A külső várudvar felfedezésekor érdemes a valahai főbejáratnál átbújni a torony alatt, és a kerítés külső oldalán rápillantani Magyar Bálint arcszobrára, ami a Forgács alkotótáborban készült 2008-ban.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes