Noszvaji barlanglakások

A jól és könnyen formálható vulkáni tufa egy sajátos építészeti kultúra kialakításához járult hozzá a Bükkalján, ahol a Kárpát-medencén belül a legrégebbre nyúlik vissza a kőfaragásnak, a kőzetbe mélyített pincék és lakások készítésének kezdete. Ennek, a kő megmunkálására építő hagyománynak a leglátványosabb emlékei a kőbe vájt barlanglakások és a kissé misztikus, tisztázatlan eredetű kaptárkövek. Ez utóbbiakból szép számmal találunk ezen a környéken Egertől Miskolcig, így Noszvajon is láthatunk egyet. A település azonban sokkal inkább a barlanglakásokról ismert.

Ezeket elsőként Hermann Ottó írta le az 1900-as évek elején, majd az 1960-as, ’70-es években az Egri Vármúzeum első igazgatója, Bakó Ferenc végzett részletes kutatásokat itt. Ő a 13. századig vezeti vissza a barlanglakások eredetét, a kialakulásuk szerinte szoros összefüggésben lehetett a szőlőtermesztéssel, borászattal. Érdekes, hogy a barlanglakásokban élők társadalmi helyzete igen eltérő volt: tehetősebb, akár földdel rendelkező parasztok, kőművelő iparosok és nincstelen napszámosok egyaránt laktak a domboldalba vájt lakásokban.

Bakó Ferenc három típusba sorolta az itteni lakásokat: elsőként vannak az utca vonalával párhuzamos, két vagy háromosztatú (szoba-konyha-kamra), egy bejáratú lakások. Aztán találunk olyan házakat, amely széttagolt, egymással kapcsolatban nem lévő helyiségekből áll, és amelynek szobáiba külön-külön lehet bejutni az utcáról. És végül vannak azok a típusú barlanglakások, amelyek az utcára merőlegesen, a szikla belseje felé terjeszkednek.

A barlanglakások terei a tufa kitermelésével, annak helyén, mintegy negatív lenyomataként alakultak ki. Belülről leginkább a hagyományos parasztházakra emlékeztettek, szépen vésett formákkal, egyszerű berendezéssel. A lakások homlokzatát meszeléssel védték, számos helyen megfigyelhető a fa- vagy kőoszlopokkal alátámasztott, cseréppel fedett eresz nyoma. A módosabb családok később tornácos házakat vájtak maguknak, a megfelelő tájolásra is odafigyelve.

A 19. századtól egészen a 20. század végéig elsősorban a mélyszegénységben élők lakták az üregeket, de ma egy-két kivételtől eltekintve már lakatlanok, illetve az alkotótelep használja azokat művészeti célokra.

A domb közvetlen környezetében található térséget Farkaskő-dűlőnek nevezték az elmúlt évszázadokban. A Pocem nevet a 20. században kapta: a szláv eredetű szó jelentése földalatti. A korábbi nevet vette fel az 1997-ben létrehozott alkotóműhely, amely az évek során megtisztította a kőbe vájt lakásokat, és akár funkcionálisan átalakítva, de látogathatóvá tették azokat.

Nyitvatartás

hétfő	10:00–18:00
kedd	10:00–18:00
szerda	10:00–18:00
csütörtök	10:00–18:00
péntek	10:00–18:00
szombat	10:00–18:00
vasárnap	10:00–18:00

Csoportoknak előzetes bejelentkezés: +36 31 781 2855

Árak:

• felnőtt: 1000 Ft
• gyermek (6-14 éves korig): 500 Ft

Az adatok tájékoztató jellegűek, és a 2025 novemberi állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a szolgáltató honlapján, és ha eltérést találsz, írd meg nekünk!