A káldi Farkas-erdő felfedezése

• A Káld, Pusztalánci utca buszmegállóból a K jelzéseken haladunk a Farkas-erdő bejáratáig.
• A Farkas-erdő bejárata után nem sokkal balra, a KT jelzésen teszünk kis kitérőt.
• Visszatérünk a K jelzésre, amin a K▲ elágazásáig haladunk.
• A K▲ jelzés a Scherg Lőrinc-kilátó érintésével csatol vissza a K jelzésbe.
• A K jelzésen a Hidegkúti vadászházig haladunk.
• A vadászháztól a Mária Terézia-forrásig a K● jelzéseket követjük.
• A Mária Terézia-forrástól jelzetlen nyiladékon jutunk el a K+ jelzésig.
• A K+ jelzést annak végéig, a K jelzés elágazásáig követjük.
• A K jelzések vezetnek vissza Káldra.

A túra részletes leírása

Káldot elhagyva

A Káld, Pusztalánci utca buszmegállóból észak felé indulunk el az Országos Kéktúra K jelzésein, amelyek a Korona Presszó előtt balra irányítanak, így elkerüljük a település főbb látnivalóit: a Dorfmeister István festményeivel ékesített katolikus templomot, illetve a barokk stílusban épült Káldy-kastélyt. Elhaladunk viszont a Maróthy-kúria mellett, amelynek visszafogott díszítésű falairól pattogzik a vakolat, elég rossz állapotban, elkerítve várja sorsát.

A József Attila utcáról jobbra, a Mária utcába betekintve – egy fitneszpark mögött – láthatjuk Káld evangélikus harangtornyát, amelyet 1861-ben emeltek. A település egyetlen temploma katolikus, a lutheránus híveknek jelenleg gyülekezetük sincs Káldon, a közeli Kissomlyó egyházközségéhez tartoznak. Elhagyjuk a temetőt („feltámadunk!”), majd a focipályát („fel! támadunk!”), amelyet labdarúgó-együttes hiányában szépen lassan vadvirágok borítanak be, és áthaladunk a Farkas-erdő határát jelző kapun.

A Farkas-erdőben

Vas megye legnagyobb és a Dunántúl egyik legnagyobb összefüggő, jellemzően gyertyános-tölgyes alkotta erdőségébe érkezünk. A Kemeneshát szelíd dombjain több mint száz éve haladó szemléletű erdőgazdálkodás folyik, így – noha a Farkas-erdő nem élvez védettséget – szép számmal találkozhatunk idős, akár 200 évnél is idősebb fákkal. A K jelzésekről balra tér le a KT jelzésű Erdőismereti tanösvény, amelynek 10 állomásán részletesen megismerkedhetünk a területtel, illetve általánosságban az erdőkkel, erdőgazdálkodással.

A nyiladékok szabdalta, kis hurkot leíró kitérő után visszaérünk a Farkas-erdő mélyére vezető murvaútra, ami egy gázvezeték széles pásztájának metszése után „tisztára játssza magát”: kikanyarodik az erdőből, így jobbra szép kilátás nyílik a Ság hegyre. Becsüljük meg ezt a finom ívet: a Farkas-erdő javarészt egyenes, egymásra merőleges nyiladékaiban főleg derékszögű kanyarokat fogunk venni. Pár éves irtásfoltokba telepített fiatal fák, főleg tölgyek cserjéi között érkezünk meg a „kilátó” feliratú útjelzőtáblával kiegészített K▲ jelzés elágazásáig.

Elismert ősök

A jelzés nyílegyenesen, enyhén emelkedve vezet fel a 2015-ben emelt Scherg Lőrinc-kilátóhoz, ahonnan a Bakonyra, illetve a Kemenesalján álló tanúhegyekre látunk rá. A hagyományos vasi haranglábat formázó torony névadója a Farkas-erdő talán leghíresebb erdésze volt, aki Bajorországban született, majd meghívást kapott Lajos bajor herceg sárvári birtokára. Több mint 50 évig szolgált a Farkas-erdőben, és a német területről hozott erdőkezelési technikák alkalmazásával a gondozatlan, nyíres-borókás legelőerdőből ő „varázsolt” természeti és gazdasági szempontból is értékes rengeteget. Scherg Lőrinc 1938-ban halt meg, feleségével közös sírja a Farkas-erdőben, a Kéktúra útvonala mellett található.

Az élesen balra forduló K▲ jelzéseken folytatjuk az utat. Átszelünk több, kemenesháti viszonylatban jeletős völgyet, amelyeket alighanem északnak tartó vízfolyások mélyítettek egykor a kavicstakaróba, majd emelkedőn kapaszkodunk fel a Pilóta-dombra. Az elnevezés vitéz nemes Molnár Lászlónak, a II. világháború legsikeresebb magyar vadászrepülő-pilótájának állít emléket, aki 1944. augusztus 7-én, egy amerikai gépekkel vívott légicsatában itt zuhant le, és halt hősi halált. A Szombathelyi Erdészet által állított útmenti kereszt is rá emlékeztet.

Hidegkút

A K▲ jelzések visszatérnek a K jelzésbe, irányt tartva ezen folytatjuk az utat. Jobbkanyar után széles erdészeti úton érünk el a Hidegkúti vadászházhoz, amely jelenleg erdei szálláshelyként működik. Nem messze tőle találjuk a 2017-ben épített Kisboldogasszony-kápolnát.

Bal kéz felé hosszú, valószínűleg szintén Scherg által telepített piramistölgy-fasor, az alatta vezető aszfaltúton a K● jelzés indul – utunk következő szakaszán ezt követjük. A vadászház körül idős, kidőlt fák törzsei hevernek, amelyek szintén Scherg Lőrinc munkájára emlékeztetnek: ő volt az, aki a területen álló idős egyedeket kivágás helyett megtartotta. Nem véletlenül találkozunk a Farkas-erdőben sok öreg fával, amelyek egy része még él, egy részük már halott (például a Banyafák, vagy az utunk későbbi szakaszán érintett avasi öreg tölgy). A rengeteget a WWF Magyarország is Szentélyerdővé nyilvánította, hiszen megfelel a saját maguk állította definíciónak: az öreg fák részaránya jelentős a teljes állományból.

Szentélyerdőben

Persze a Farkas-erdő hatalmas területén eltérő sűrűséggel találunk idős fákat. A K● jelzés hosszan követi a Hidegkúti vadászházhoz tartozó hosszú rét sávját, majd betér ez erdőbe – innentől kezdve utunk mentén megszaporodnak a még élő 200-250 éves egyedek, amelyek méretükkel kilógnak társaik közül.

Rét szegélyén haladva érünk el egy göcsörtös, vén fák árnyékában álló pihenőpadot, mellette az ismertetőtábla a közeli Mária Terézia-forrás – vagy Trézia-kút – történetét mutatja be. Kerítéssel körbevett csemetekerten vágunk át, majd fahídon keresztül megérkezünk a forrás igen elhanyagolt környezetéhez. A víz, ha épp csöpög is, egy tábla tanúsága szerint nem iható, az esőbeállóba lassan beeszi magát a területet borító csalán. Viszont érdekességet is láthatunk: egy körbekerített, igen magas duglászfenyőt.

A kissé megkopott jelen dicső múlt leszármazottja: Vas megyében 1942-ben jelölték ki az első természetvédelmi területeket, amelyek közé – többek között a káldi Lajos-bükkök mellett – a forrás és környéke is bekerült. Nevét a terület egykori tulajdonosáról, Habsburg–Estei Mária Teréziáról kapta, aki 1875-ben ment hozzá III. Lajos későbbi bajor királyhoz. Ő volt az, aki Scherg Lőrincet hozományként kapott sárvári birtokára hívta.

A kör zárul

A forrásnál véget ér a K● jelzés, úgyhogy az esőbeállótól jobbra, a már említett fenyő mellett indulunk el. Az első lehetőségnél balra térünk: ezen a jelzetlen nyiladékon egészen annak végéig, 1,7 km hosszan haladunk. A táj viszonylag jellegtelen, utunkra merőleges léniák szabdalják csak az erdőt. Egy magasles, illetve egy vörösfenyőcsoport elhagyása után ugyanakkor szenzációs látványban lehet részünk: hatalmas, az eddigieknél is nagyobb és idősebb fa áll kicsit beljebb az erdőben, körülötte pár pad várja a megtelepedésre és szemlélődésre vágyókat.

A nehezen járható ösvénnyé szűkülő nyiladék a K+ jelzés murvás útjának T-elágazásában ér véget. Itt jobbra fordulunk, majd nemsokára balra: a kivágott erdő helyén fiatal telepítésen vágunk át, majd hamarosan az Országos Kéktúra K jelzései is becsatlakoznak. Érdemes rajtuk 50 méteres kitérőt tenni az 1995-ben kidőlt avasi öreg tölgy maradványához, út mellett heverő törzséhez. Elhagyjuk az egykori Lajos-bükkök pihenőhelyét, majd visszatérünk a K▲ kiágazásához: zárul a hurok, innen vissza Káldra a már ismerős úton jutunk.