A Budaörsi-kopárok esszenciája

Itiner

• A budaörsi Újtemető parkolójától egy lépcső vezet fel a Felsősor utca és a Víztorony utca kereszteződésébe.
• A kereszteződéstől jelzetlen ösvényen kelünk át a Kő-hegyen, és ereszkedünk le túloldalán a Máriavölgy utcára.
• A Máriavölgy utcától a piktortégla-üregekig a P jelzést követjük.
• A piktortégla-üregektől a P+ jelzésen jutunk át a Farkas-hegyen, majd lefelé a Hegyalja utcáig megyünk rajta.
• A Hegyalja utcán balra fordulva kapaszkodunk fel az Odvas-hegy szoknyájára.
• Az Odvas-hegy szoknyáján vezető jelöletlen ösvényen a Hegyalja közig haladunk.
• A Hegyalja közön leereszkedünk ismét a Hegyalja utcára, majd a Csap közön és Csap utcán érünk le a Kő-hegy aljába.
• A Kő-hegy aljában a Kőláb utca–Kőszikla utca–Ostor utca útvonalon jutunk vissza kiindulópontunkra.

A túra részletes leírása

Túránkat a budaörsi Újtemető parkolójában kezdjük. A Nefelejcs utcán balra induló lépcsősoron, a kő-hegyi kápolnát jelző táblákat követve kezdünk emelkedésbe a település emblematikus magaslata, a Kő-hegy felé. Ha esetleg fel kellene töltenünk a kulacsunkat, az utcán kicsit továbbhaladva találunk közkutat.

Hangolódás a Kő-hegyen

A lépcsősoron a Felsősor utcára érkezünk meg, amelynek kanyarjában ösvény indul felfelé. Egy természetvédelmi terület határát jelző táblát elhagyva jutunk fel a kopár Kő-hegyre, ahonnan gyönyörű a panoráma: annak ellenére, hogy a városban van, a kilátást pedig uralják a logisztikai központok, áruházak, autópályák, lakótelepek, mégis meg tudott valamit őrizni misztikus hangulatából. Ebben nagy szerepe van a hegy tetején álló kis kápolnának, és a mellette emelkedő hatalmas kőkeresztnek is.

A kápolnától nem messze sziklába vájt üregeket találunk, ahol közel húsz évig élt a Kő-hegy remetéje. Wendler Ferencnek, a budaörsi földművesnek 1847-ben itt, a Kő-hegyen látomása volt: egy vadrózsa-bokor ágai között Szűz Mária arcképe tűnt fel. Miután később egy bányaomlást is túlélt, és úgy vélte, ezt Szűz Máriának köszönheti, hálája jeléül egy kis kápolnát emelt a Kő-hegyen. Később ő maga is ideköltözött, és remeteként a sziklába vájt barlangban lakott. Fia, András, apja utolsó éveiben egy kis házat épített a barlang mellé, és oda is költözött, hogy ápolni tudja édesapját.

A II. világháborúban a kápolnát több találat is érte, ezt követően köveit széthordták. Az 1895-ben állított fémkeresztet az 1950-es évek elején ledöntötték, majd fogták és elvitték a közeli MÉH-telepre. A most látható, mintegy 4,5 m magas keresztet négy évtizeddel később, 1995-ben állították fel helyi összefogásnak köszönhetően. A kápolnát is a közösség ereje építette újra: 2003-ban, a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat kezdeményezésére a budaörsiek és a kitelepítettek leszármazottainak adományaiból emelték.

Tovább a piroson

A Kő-hegyről nyugat felé ereszkedünk le a Máriavölgy utcára, amelyen a P jelzés is halad – ezen indulunk el az Odvas-hegy felé. Ahogy közeledünk hozzá, a távolról is hatalmasnak tűnő, kopár Odvas-hegy folyamatosan válik egyre nagyobbá. Budaörs szélén a házak „elfogynak”, a jelzés erdei ösvényen, a hegy lábánál vezet tovább – a gokozottan védett hegyre turistaút nem vezet fel, így mi sem megyünk fel rá.

Egy elhagyatott transzformátorháznál az eddigi szélesebb útról a P jelzés kis ösvényre tér. Nagyjából 150 m múlva meg is érkezünk a P és a P+ találkozásáig. Itt érdemes egy kb. 100 m hosszú kitérőt tenni jobbra, a P jelzésen: egy beomlott piktortéglaüreget láthatunk. Ezekből a mesterséges üregekből jó pár van még errefelé.

A Budaörs környéki hegyekben a 19. század második felében kezdték el bányászni a budai festékföldet. Az agyag kitermelése során keletkezett üreget hívják piktortéglaüregnek, amelyekből sok található a Budaörsi-kopárok és Csillebérc között. Ezek az üregek elég mélyek, akár a 10 métert is elérhetik. A kibányászott fehér agyagból készült piktortéglát festékekhez használták adalékanyagként.

Ismerkedés a dolomitkopárok élővilágával

Visszatérünk a P+ jelzésre, majd pár lépés után, már a Farkas-hegyen tábla jelzi számunkra, hogy fokozottan védett területre értünk, ahol a szabályok szerint csak a kijelölt ösvényeken szabad haladni.

Az út egyik oldalán feketefenyőket látunk, amelyek nem őshonosak itt, a 20. században telepítették azokat, hogy megfogják a kopár hegyoldalakat. A hegyeket borító őshonos erdőket több száz évvel ezelőtt kivágták, helyükön legeltettek, ami a vékony talajréteg pusztulásához vezetett. Az eredeti növényzet ilyen körülmények között már nem tudott újra gyökeret verni, ezért az 1920-as, majd az 1950-es években megkezdték a kopárok fásítását: a hegyeket strapabíró feketefenyővel ültették be, ami alapvetően változtatta meg az élőhelyeket. Természetvédelmi megfontolásból elkezdődött a tájidegen fenyvesek visszaszorítása azokon a területeken, ahol még megmaradt valamennyi az értékes sziklagyepekből.

A fokozottan védett terület egyik legnagyobb értékét a dolomiton kialakult különleges növényvilág adja, amely pár méteren belül is elképesztő különbségeket tud produkálni. Míg a hegyek napsütötte, déli oldalán mediterrán vidékekre jellemző, melegkedvelő fajok élnek, addig néhány lépésnyire onnan, a hűvösebb északi lejtőkön már magashegységekre jellemző fajok is előfordulnak. Utunk során olyan ritka fajokat láthatunk itt, mint a Szent István-szegfű, a magyar gurgolya vagy a szürkés ördögszem, de a meleg, szubmediterrán lejtőket olyan különleges hüllők is nagyon kedvelik, mint a pannon gyík vagy a kaszpi haragossikló.

A terület védetté nyilvánítása az értékes növény-és állatvilág védelmét szolgálja. Sokan azonban letérnek a kijelölt ösvényekről, nemcsak gyalog, biciklivel is, a taposás pedig folyamatosan károsítja az itteni élővilágot.

A Farkas-hegyet és annak értékes élővilágát a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 870 méter hosszú Gubóvirág tanösvényét bejárva fedezhetjük fel, amelynek névadója a kékes-lilás virágú magas gubóvirág. A tanösvény egyik állomása a körülöttünk levő magaslatok beazonosításában is segít.

Repüléstörténeti pillanatok

Ha a Farkas-hegyen körülnézünk, különböző építményeket, romokat is látunk – ezek a hajdani Farkas-hegyi vitorlázórepülőtér maradványai, ami 1929-ben kezdte meg a működését. Akkoriban itt hangárok, műhelyek voltak, többek között a MÁV pihenőháza is itt állt, a közeli Szekrényes-hegyen pedig ma is megvannak annak a betonrámpának a maradványai, ahonnan egy erős gumikötéllel, mintegy óriási csúzlival, útnak indították a gépeket.

A repülőtér a II. világháborúban megrongálódott, 1959-től pedig leköltözött mai helyére, Budakeszi Nagyszénászug nevű településrészének közelébe. Nem is olyan régen egy emlékmű is állt a hegy tetején, viszont a két kisrepülőgép-szárnyból álló, 2017-ben felújított vitorlázórepülő-emlékművet 2023 márciusában egy vihar ledöntötte, helyére máig (2025 augusztusa) sem került vissza. A repülőgépek mellett más járművek is rendszeresen megfordultak itt, a 60-as évektől egészen a 90-es évekig ugyanis motorversenyeket is rendeztek az értékes szárazgyepeken.

A Budaörsi-kopároknak filmtörténeti vonatkozásai is vannak, itt forgatták például A Tenkes kapitánya, az Egri csillagok és A tizedes meg a többiek című filmek egyes jeleneteit.

Levezetés az Odvas-hegy szoknyáján

A Farkas-hegyről a P+ jelzésen jövünk le, először erdőben, majd hétvégi házak között érünk vissza a településre. A jelzés az Odvas-hegy utcán vezet, amelyen a Hegyalja utcáig haladunk, majd balra, a közeli Odvas-hegy felé vesszük az irányt. Mintegy 400 m múlva egy elágazásban balra térünk, hogy a hegy szoknyáján, a lakott és a fokozottan védett terület határán vezető ösvényen folytassuk utunkat. Innen közelről látjuk a hegy zord szikláit, a másik oldalon pedig a kilátásban is gyönyörködhetünk.

Az ösvényről a Hegyalja közön térünk vissza a Hegyalja utcára, ezért visszaereszkedünk a városba, majd a Csap közön jutunk el a Kő-hegy alá. A hegyet déli oldalában kerüljük meg, a sokatmondó nevű Kőláb, Kőszikla, majd Ostor utcán jutunk vissza kiindulópontunkra.