Keszthely – Vállus (OKT 11. napi túra)

Túránkat Keszthely autóbusz- és vasútállomásán kezdjük, a bélyegzőt a WC-k mellett, a falra erősítve találjuk. A sínekkel párhuzamosan a K pecsét jelzésen haladunk a K jelzés irányába, amit a Helikon parknál el is érünk.

Keszthelynek, a „Balaton fővárosának” neve ugyan összeforrt a Festetics családéval, ők mégis csak kb. 200 évig – igaz, Keszthely hosszú történelmének legmeghatározóbb időszakában – voltak a város urai. A környéken már a rómaiak előtt is fontos tényező volt a Balaton mocsaras öblein való átkelés lehetősége, amely feladatot kezdetben Fenékpuszta látta el. Ezt a szerepet fokozatosan vette át Keszthely, ami így a 7. századtól már központi szerepet tölt be. A folyamatos fejlődés a 18-19. században, a Festeticsek megjelenésével indult be igazán.

Ekkor kezdődött el a kastély építése, de emeltek kórházat, gimnáziumot, sőt Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont is megalapították. Szintén támogatták a Budapest–Fiume-vasútvonalból Keszthelyig kiágazó, később Tapolcáig meghosszabbított mellékvonal építését. Keszthely pezsgő kulturális életnek sem volt híján: Festetics György 1817 és 1819 között rendezte meg a korabeli irodalmi fesztiválnak nevezhető Helikon-ünnepségeket, amelyek emlékére a résztvevők fákat ültettek a mai Helikon park területén.

A Kéktúra a park platánfasora alatt csatlakozik, mi irányt tartva kezdjük követni. A Hotel Helikon szocmodern, ikonikus épületének elhagyása után még 2 km aszfalttaposás vár ránk, közben elhagyjuk Keszthely utolsó házait, majd be is érünk Gyenesdiásra. Kerékpárúton haladunk el a (2025-ben megszűnt) gyenesdiási Kinizsi SK sporttelepe mellett, előtte Grosics Gyula szobra áll. Az Avar vezér utca kereszteződésében – meglepő módon – egy avar vezér szobra áll, ami a Gyenesdiás helyén 6-8. században állt avar településre emlékeztet.

A forgalmas 71-es út keresztezése után újabb látnivalók és szobrok fogadnak, amelyeken keresztül Gyenesdiás további történelmével is megismerkedhetünk. Ezek jellemzően fából készültek, hiszen az erdőszéli településen nagy hagyománya van a fafaragásnak. Balra, a körforgalom szélén, egy esőbeálló alatt 100 évesnél idősebb prést találunk, ami a település egykor virágzó szőlészeti-borászati gazdálkodására utal. A K+ jelzésen rövid kitérő az a szoborcsoport, ami az Árpád-kori Falud településnek és templomának állít emléket, kicsit továbbhaladva pedig egy másik alkotásegyüttes a helyi foglalkozásokat (köztük egy túrázó párt is) és állatokat mutatja be. A közelben található játszótéren szépen faragott, állatos-mesés tematikájú padok kaptak helyet – a helyi mestereknek hála.

Elhagyjuk a Balaton-parti népi építészetet idéző Kerámiaházat, majd a gyenesi temetőt. A két, egykor különálló település, Gyenes és Diás „fiatalságát” a történelmi városközpont hiánya mellett templomaik tükrözik legjobban: egyrészt a 19. században épültek, így stílusuk sem a vidéki Magyarországon megszokott barokk, másrészt méreteik is jobban idézik egy szőlőhegyi kápolnáét – minthogy azok is voltak. Az utunkba esőt az akkor még Keszthelyhez tartozó gyenesi szőlőhegy lakói Festetics László engedélyével építették, s a gróf lánya miatt Szent Ilona tiszteletére szentelték fel 1826-ban.

Feketefenyőkkel beültetett, egykori dolomitbányák között haladunk el. Már a II. világháború előtt megkezdődött a Keszthelyi-hegység fő felépítő kőzetének kitermelése, ami itt 1976-ig tartott – a Keszthely–Várvölgy-műút mentén viszont a mai napig üzemelő bányákat találunk. A felhagyott fejtők rekultivációját feketefenyvesek beültetésével végezték el, múltjukat azonban elárulja meredek sziklafaluk. Érdemes is megtekinteni ezeket: a megdőlt dolomitrétegek szépen kirajzolódnak a közel függőleges leszakadásokon.

A K jelzések a Nagy-mező népszerű kirándulóhelyére vezetnek, de még mielőtt elérnénk azt, a nyeregben balra kiágazó K▲ jelzésen a Varsás-hegyen álló, szép panorámát kínáló Festetics-kilátó érintésével juthatunk el ugyanide, a pad-asztalokkal, tűzrakó helyekkel, játszótérrel, parkolóval, WC-vel és szabadtéri színpaddal jól felszerelt pihenőhelyre.

A Nagy-mező után megkezdjük túránk erdei szakaszát. Átvágunk a Nyilas-erdő hegyhátán, ahol a letérő S jelzések csalogatnak a Pető-hegyen álló Berzsenyi-kilátó felé, majd keskeny ösvényen a Büdös-kúti-völgybe ereszkedünk. Érintjük a Hatlábú pajta esőbeállóját, amelynek egyik falábába emberi fejet faragtak – így köszön vissza Gyenesdiás. Az út túloldalán derékba tört, hatalmas fa impozáns csonkja mered az égnek, egy már-már eltűnő, düledező kopjafán a „Ferencz József fája” felirat szerepel. Itt állt a maga 50 m átmérőjű koronájával Magyarország legnagyobb bükkje, amely árnyékában egy vadászat alkalmával maga Ferenc József ebédelt meg.

Felhagyott kaszálók és erdei útszakaszok váltogatják egymást; és ahogy egyre előrébb jutunk a völgyben, az egyre mélyül, a hűvösben a bükkök alkotnak állományt. Utunk bal oldalán egy kifejezetten nagy példányt látunk, törzsén régi, leszürkézett K jelzés. Az árok kettéválik: jobb ágán a P jelzés tart a Büdös-kúti pihenőház felé, a K jelzés az útvilla bal ágán kapaszkodik ki a völgyből, s egy rövid aszfaltos szakasz után már az Iván-hát hosszú egyenesén haladunk. Vadföldeket hagyunk el, átkelünk egy árkon, s hamarosan kiérünk Vállus déli határába.

A Vállust Balatongyörökkel összekötő aszfaltúton a K▲ jelzés vezet fel a Láz-tetői kilátóhoz. Érdemes a kitérőt megtenni: a 16 m magas toronyból panoráma nyílik a Keszthelyi-hegységre, a Marcal-vidék és a Bakonyalja déli lankáira, sőt a lesencefalui szőlőhegy alacsony nyergén keresztül a Tapolcai-medencébe is beláthatunk. A kilátótól északra a Z▲ jelzés ereszkedik le a vállusi pecsételőhelyhez, viszont igencsak meredek, morzsalékos hegyoldalban vezet – jobban ajánljuk a K▲ jelzést visszafelé is, így magát a települést sem kerüljük el.

Az apró falu a Keszthelyi-hegység északi kitettségű, vályúszerű – neve is e szó -s képzős alakjából származik – völgytalpán helyezkedik el, egyetlen utcája a Csetényi-patak völgyébe húzódik le. Mindez csak a 18. századtól van így, amikor a Festeticsek német telepeseket hívtak az elpusztult, a mai Pusztatemető területén található falu újranépesítésre. Vállus zsákfalu, az átmenő forgalom hiánya miatt csendes, cserébe a tömegközlekedési kiszolgáltsága sem a legsűrűbb.

Elhaladunk szórványos nyitvatartású bolt, majd az 1836-ban emelt, későbarokk templom mellett. A buszforduló után a temetőnél érünk ki a faluból – a bélyegzőt is itt találjuk.