Csobánc (kilátóhely és várrom)

A Balaton-felvidék nyugati szegletének tanúhegyei bástyákként emelkednek ki a Tapolcai- és a Káli-medence síkjából. Szőlőskertekkel fedett oldaluk, erdős hegyhátaik mellett sajátságos alakjuk teszi őket emlékezetes jelenségekké. Némelyikük csúcsos, szabályos háromszög alakú, de a túrázók körében legnépszerűbb tagjaik – a Badacsony, a Szent György-hegy vagy éppen a Csobánc – lapos hátat hordoznak.

A Csobánc fennsíkja egészen kicsi, mégis megfér rajta egy várrom. Erdő hiányában a kilátás pazar: hosszában szemlélhetjük a Káli-medencét, az összes környező tanúhegyet, és természetesen feltárul a Balaton víztükre is. A távolban, a Tapolcáig nyújtózó lapály mögött a Keszthelyi-hegység fennsíkja zöldell, északi irányban a Bakony alacsony magaslatai hullámoznak. A felfelé vezető szerpentin a keleti hegyoldalon parádés kilátást enged a környező területekre, ezért már a feljutás is élmény.

A lapos, füves plató a várfalak nyújtotta szélárnyék és a naplemente valamint a napkelte zavartalan látványa miatt népszerű bivak- és sátorhely.

Egy félreeső vár története

Bár a hegy hangulata és a kilátás távlatai miatt kevesebb figyelem jut rá, a Csobáncon masszív várrom is áll. Az egykor díszes, reneszánsz faragványokkal ékesített épületegyüttesből mára nem sok maradt.

A vár építését a 13. század közepén kezdték a diszeli nemesek kívánságára. A következő század során a Rátót nembe tartozó Gyulaffy családban már dél-itáliai eredetű gazdákra talált. Amikor Habsburg Miksa Mátyás király halálát követően betört az országba, Csobánc várát Kinizsi Pál utasítására megerősítették. Miután Buda török kézre jutott, Csobánc végvárként a Balaton mentén húzódó határt őrizte, mely elválasztotta egymástól a Habsburg Birodalmat és az oszmán-török fennhatóságú területeket. Ekkoriban Gyulaffy László volt a várkapitány, aki a veszprémi vár ostroma során szerzett magának hírnevet.

1561-ben a szomszédos Hegyesd vára elesett, de Csobáncot többszöri próbálkozásra sem tudták bevenni a következő években. Így aztán az Esterházy család 1669-ben – néhány nyugalmas évtized után – egy jó állapotú várat uralhatott nem kevés ráncfelvarrás után.

Miután a törököt kiűzték, a bécsi vezetés a vár lerombolása mellett döntött, a terveket azonban keresztülhúzta a Rákóczi-szabadságharc kitörése. 1705-ig Csobánc a császári katonaság kezén volt, akiktől a kuruc csapatok szerezték meg. 1707. február 25-én a Bécs felé visszavonuló haderő közel ezer főt számláló serege megpróbálta bevenni a várat, de mint oly sok elődje, kudarcot vallott. Pedig jelentős túlerőben voltak: a kuruc Szász Márton vezetésével 30 gyalogos, puskás hajdú, 30 bemenekült fegyveres nemes, illetve az ő lányaik és asszonyaik tartózkodtak csupán a falakon belül. Az ostromló haderő közel 400 főt vesztett, és elbukott. A védők neveit domborműves emléktáblán olvashatjuk el a romok közt.

Végül 1709-ben ismét császári kézre került a vár, és történetének robbantások vetettek véget. 1953-ban régészeti ásatásokat és állagmegóvási munkálatokat végeztek a területen, megmentettek néhány reneszánsz ajtó- és ablakkeretdarabot, de jelentős változás nem történt. 2003-ban Gyulakeszi lakosai a vár megmentésének céljából létrehozták a Csobánc Váráért Alapítványt és a Gyulaffy László Hagyományőrző Bandériumot. Ettől fogva a lelkes helyi civileknek köszönhetően szépül a vár környezete. 2017 óta a Csobánc tetején már Kéktúra pecsételőhely is található.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes