Zalalövő – Rádiháza (DDK-04)

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.

• Zalalövő déli végétől indulva Kustánszegig erősen hullámzó, dimbes-dombos, nagyrészt erdei útvonalon haladunk.
• Kustánszegre beérve megismerkedhetünk a Göcsejjel, illetve megéri kitérni a tóhoz.
• Több kisebb településen, településrészen megyünk át. 
• Petrikeresztúr után érintjük a Patóhegyi Borházfalut.
• Zalatárnok központjában délre forulunk.
• Szentkozmadombjáig műúton haladunk.
• Szántóföldek és erdősávok mentén érünk Rádiháza vasútállomásra.

Részletes leírás :

Zalalövő - Kustánszeg

Amint kiértünk Zalalövő Pörgölin városrészének végére, és már látjuk, halljuk a régóta igérgetett Gdansk-Triesz európai korridort helyettesítő 86-os út kamionforgalmát, figyeljünk, mert itt a közelmúltban változás történt. Az erdőben kell felkapaszkodni a dombra egy dűlőúton és fent a tetőn a 86-os kanyarjától kell keleti irányba mintegy 100 métert menni az út mellett az első buszmegállóig. Itt délkeleti irányba fordulunk Nagyfernekág felé. A szeres települések jellemzőit mutató Nagyfernekág önálló falunak tűnik, de valójában Zalalövő része.

A Zalai-dombság itt tagolt, erősen hullámos felszínen halad, a tájkép ködülte völgyekkel szabdalt, de a dombok magassága nem haladja meg a 300 métert. Hosszasan megyünk dombnak fel, és vizenyős, itt-ott mocsaras völgyekbe le. Nagyfernekág után cserjések szegélyezte réten megyünk keresztül, majd visszajutunk az erdőbe. Néhány major töri meg csupán az erdő nyugalmát hosszú kilométereken keresztül. Az apró  tisztásokról körbenézve végtelennek tűnnek a dombok, az Őrség sűrűn beépített vidéke után a Zalai-dombság végtelen nyugalma kezdődik. Semmi más, csak avarral fedett utak, fák, madarak, néha egy-egy szarvas, őz, vagy távolabbi vaddisznó trappolás. 16-17 km után kezdenek sűrűsödni a tanyák, házak, de még mindig az erdő a jellemző; alig észrevehetően jelennek meg az első megművelt területek: ez már a Göcsej.

Az Őrség után a Göcsej a Dél-dunántúli Kékúra által érintett második fontos néprajzi tájegység. A szereket itt a hasonlóan dombtetőre épült szegek váltják fel - egyes feltételezések szerint a név onnan ered, hogy a telkeket az erdők szegletéből hasították ki (Kustánszeg, Vargaszeg, Kereseszeg stb.). A 19. századig az Őrséghez hasonlóan elmaradottnak, elzártnak számított a vidék a rossz minőségű, agyagos utak miatt, így sok archaikus vonást őrzött meg. Itt is a füstösházak voltak az elterjedtek, de jellegzetes göcseji ház volt a kontyos zsupfedeles ház is, igaz, ma már ezeket leginkább a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumban lehet megtekinteni. A sok fa miatt a boronaházas építkezés volt az elterjedt forma. A mai szegek persze nem a több száz évvel ezelőttiek helyén állnak, a török háborúk idején a régiek elpusztultak, újabbak keletkeztek. Míg az Őrség és a Hetés (aprócska tájegység a szlovén-magyar határon) népe határvédelmi feladatokat látott el, a göcsejiek ezek hátországa, kisegítője volt.

A XX. században azonban a Göcsej fejlődése eltért az Őrségétől. A legfontosabb mérföldkő az volt, hogy Kiscsehi-Budafapuszta környékén olajat találtak, és a ’30-as évektől a nagyipari olajkitermelésnek köszönhetően csökkent az elvándorlás, munkához és bevételhez jutott a vidék lakossága. Ma is jellemző a bólogató olajszivattyúk, a himbák látványa. Emiatt is hamarabb kezdtek átépülni a falvak és tűntek el a hagyományos parasztporták, majd jelentek meg a téglaépületek, később a kockaházak. Egy-két tájházat leszámítva csupán a gazdasági épületek őriznek valamit a 20. század előtti világból.

Ha összehasonlítjuk a két néprajzi tájat, akkor azt látjuk, hogy a 20. század végére lényegesen elzártabb Őrség tudott előnyt kovácsolni érintetlenségéből. Míg az idegenforgalom a Göcsejt elkerüli, az Őrség felkapott lett; ott fel tudtak támasztani egy-két kihalófélben lévő korábbi mesterséget (tökmagolajütés, kópickötés, fazekasság), élővé és szerethetővé tenni a hagyományokat, romantikussá tenni a tájat. A Göcsej aprófalvas kistérségének is megvan erre minden esélye, hiszen a természet és a kultúrtörténet megvan hozzá.

Kustánszeg - Rádiháza

Kustánszeget elhagyva megművelt földek és cserjések után érkezünk be Kislengyelbe. Az út túloldalán legelésző tehenek, ritkásan beépített domboldal, egy pici harangláb tornya, nagyra nőtt lucfenyők teszik bájossá a tájképet. (Feltéve, ha háttal állunk a falu határában lévő igen rozsdás olajszivattyúnak).

Kislengyel után felkapaszkodunk egy dombtetőre, ahol valamikor a népesebb Kereseszer állt, mára azonban az erdő visszafoglalta a dombhátat, csupán néhány lakott ház maradt. Lesétálunk a műútig, és onnan Barabásszegen keresztül délnek tartunk. A táj már érezhetően szelidül. A Zalalövő utáni hullámvasút hullámai egyre laposabbak és hosszabbak. Dombháton megyünk legelők és szántók között, mikor leérünk Petrikeresztúrra. Az apró községen hamar átérünk, majd a Nagylengyeli-patakon átkelve felmegyünk a pató-hegyi Borházfaluba. A Göcsej déli részére jellemző, hogy a lakott településtől távolabb egy-egy szegnyi területen nem építkeztek, hanem szőlőt termesztettek. Idővel a présházakból és a néhány állandóan lakott házból kialakultak az ún. borházfalvak. Ezeknek egyik legszebb példája a Patóhegyi Borházfalu, ahol a legtöbb felújított ház ma apartmanházként működik, de láthatunk igazi présházat is.

A szőlőskertek után lemegyünk Zalatárnokra, ahol a 75-ös utat keresztezzük. Innentől érzékelhető azoknak az észak-déli völgyeknek a rendszere, amelyek annyi fejtörést okoztak a magyar geomorfológusoknak. Tektonikus (földmozgások), eróziós (vízmosta), deflációs (szélvájta) völgyek? Mai állás szerint deflációs eredetűek a völgyek a jégkorszakból. Aki nem merül el a tudományos okokban, annak is feltűnik, hogy ha észak-déli irányban halad a túra – mint Zalatárnok után -, akkor szinte szintemelkedés nélkül sétál, míg ha kelet-nyugati irányú az útvonal, le-föl hullámzik az út.

Szentkozmadombjáig műúton haladunk, onnan a dombság már teljesen ellaposodik, és egy hosszú egyenes úton érünk el Rádiháza vasúti megállóig. A vasútállomáson találjuk a szakaszhatár bélyegzőhelyét.