Őriszentpéter – Zalalövő (DDK-03)

Itiner :

A túra folyamán végig a K jelzést kell követnünk.

• Őriszentpétertől az edőben haladva meg-megközelítjük a szlovén határt
• Érintjük Kercaszomort, a "Legbátrabb falut", itt egy rövid kitérővel szoknyás haranglábat is láthatunk
• Magyarszombatfán megnézhetjük a Fazekasházat és a falu után egy kilátóból nézhetünk körbe
• Érintjük Göndörháza híres haranglábját
• Velemér hosszú, de hangulatos utjánán halad a kéktúra, de szánjunk időt a különleges veleméri Árpád-kori templomra is.
• Szentgyörgyvölgynél átérünk Zala megyébe.
• Elnéptelenedő falvak és hosszú erdei szakasz után érünk be Zalalövőre.

Részletes leírás :

Őriszentpéter – Magyarszombatfa

Őriszentpétert a körforgalomtól délkeleti irányba hagyjuk el eleinte a műúton, majd az erdőben kanyargó, 1968-ban felszámolt régi vasút nyomvonalán. A 2002-ben átadott új vasút más nyomvonalon halad, sokkal kevesebb kanyar van benne. Kb. 50 méter szintkülönbséggel érünk fel egy hát tetejére, amely egyben komoly vízválasztó is - szó szerint -, mivel a Zala és a Balaton vízgyűjtőjét választja el a Kerka és a Dráva vízgyűjtőjétől. Leereszkedünk, stílszerűbben lesétálunk Bajánsenyére, amely legalább három falu és két községrész összeolvadásából jött létre. Bajánsenyétől a szlovén határral párhuzamosan megyünk tovább, de azt sehol nem érintve. Légvonalban a legközelebb nagyjából hat-hétszáz méterre közelítjük meg a határt. Újabb legalább ötven méter magas domb megmászása után érkezünk Kercaszomorra. Kercaszomor a "Legbátrabb falu" cím birtokosa, amit azzal érdemelt ki, hogy Szomoróc fegyverrel szegült szembe 1920-ban a községet minden jogalap nélkül megszálló szerb-horvát-szlovén katonasággal. Bár az ellenállás a túlerő miatt kudarcba fulladt, 1922-ben egy bizottság úgy döntött, a területet vissza kell adni Magyarországnak. Szomorócon, mielőtt balra kanyarodnánk a főútról, érdemes egy kicsit továbbmenni, ha nem is a közeli szlovén határig, de a református haranglábig mindenképpen. Az 1877-ben épített, jellegzetesen őrségi, szoknyás haranglábból az eredeti harangot az I. világháborúban hadi célokra elvitték. Az új harangot még a jugoszláv megszállás alatt megrendelte a falu lakossága, és a Sopronban öntött harang felirata máig a felszabadulásukra emlékeztet.

Kercaszomort elhagyva egy újabb dombon elhaladunk a Szent Vencel-templom romjai mellett, majd megérkezünk a következő faluba, az agyagos talajának köszönhetően jeles fazekassággal büszkélkedhető Magyarszombatfára. Egy kis kitérővel megnézhetjük a Fazekasházat, egy egykori fazekas család otthonát. A zsúpfedeles parasztház 1975 óta működik tájházként, ahol kipróbálhatjuk a korongozást, vagy megnézhetük közelről egy igazi, hagyományos őrségi boglyakemencét.

A kéktúra a faluból hamar elkanyarodik az erdőbe a szlovén határ felé, ahol felkapaszkodik a 296 méter magasan lévő Ritási-dombi kilátóhoz, ami egy átalakított geodéziai torony. A kilátóból körpanoráma tárul elénk mind a magyar, mind a szlovén oldal tájai felé. Amit látunk, az a Belső-Őrség térsége, ami hangzás után arra utal, hogy ez a szíve a tájnak, holott az északabbra fekvő Szalafő és Őriszentpéter sokkal inkább mutatja a tájra jellemző, dombtetőre épült szeres település szerkezetet, mint itt, ahol a falvak hosszú, szinte szalagtelkes falvakká nőttek össze a patak- vagy folyóvölgyekben. A dombról lesétálva érintjük Magyarszombatfa Gödörháza településrészét, ahol elhaladunk az 1790-ben épült református fa harangláb mellett. 

Magyarszombatfa – Zalalövő

Magyarszombatfa után rövidesen elérkezünk az Árpád-kori templomáról ismert Velemérre. Végigmegyünk a hosszan elnyúló település hangulatos utcáján, de mielőtt nekikezdenénk az emelkedőnek, álljunk meg néhány percre. A főút végén jobbra kanyarodva nemsokára egy elágazáshoz érünk. A kéktúra megy tovább egyenesen, de mi most balra tegyünk egy kb. 150 méteres kitérőt a kis dombon álló, több szempontból is különleges Szentháromság-templom felé.

A 13. századi, kőből és téglából vegyesen épült templomon még érződik a román stílus zömöksége, de a kora gótika jeleként megjelennek a csúcsíves ablakok és a sokszögű szentélyzáródás is. Építésének pontos körülményeit nem ismerjük, de lenyűgöző, hogy a felújítások ellenére (vagy éppen azért) az a látvány, ami a mostani túrázó elé tárul, nagyjából megegyezhet azzal, amit a sok száz évvel ezelőtt itt élők láthattak. Egyedülálló értéke a műemléki védettséget élvező épületnek a 14. században, Aquila János által készített freskók, melyek hazánk legépebben fennmaradt középkori falfestményei. Sajnos közel sem teljes épségükben maradtak fenn, mivel a vallásháborúk, az időjárás és a gondatlanság alaposan megrongálták a műveket. A 19. században Rómer Flóris, a hazai műemlékvédelem atyja hívta fel a figyelmet a templom értékeire, ezért részben az ő leírásaira támaszkodhattak a restaurátorok. Ha ez még nem lett volna elég a templom különlegességének ecsetelésére, kiderült az is, hogy az ablakréseket úgy tervezték meg, hogy fontos eseményekkor, mint a nyári- és téli napforduló vagy a nepéjegyenlőség időszaka, a fény pontosan úgy essen a falra, hogy az időszaknak megfelelő képrészletet emelje ki. Ez a tudatos tervezés magyarázhatja azt is, hogy a keletre tájolt templom miért tér el észak felé.

Velemért elhagyva felkapaszkodunk egy kis dombra, de mielőtt Szlovéniába érnénk, egy éles balkanyarral visszatérünk Szentgyörgyvölgyre. Bár az erdőben észrevétlenül átléptük a megyehatárt, a település talán jobban mutatja az Őrség jellegzetességeit, mint Bajánsenye óta bármelyik falu.

Kilométereket gyalogolunk a településen keresztül, majd jobbára réteken jutunk el Felsőszenterzsébetre. Innen műúton haladunk tovább Alsószenterzsébet érintésével Kerkakutasra. Az erdőt látva fellélegezhetünk, innenől egy hosszabb, nagyjából 9 km-es, település nélküli szakasz következik: fenyőkkel vegyes tölgyerdők és rétek váltják egymást. A térséget nagy mértékű elvándorlás sújtotta már a hatvanas évektől, mára teljesen elnéptelenedett falvakat is láthatunk.

Lágy ívű dombokon, túlnyomórész tölgyerdőkön keresztül megyünk tovább Csödére, annak Felsőcsöde településrészébe, ami 2018-ban kapott önálló bélyegzőt. Dűlőúton hullámvasutazunk be a Zalalövőhöz tartozó szőlőskertek (Pacsa) közé, ahonnan már csak két km lejtmenet Zalalövő Pörgölin városrészéig. Zalalövő központjába a kéktúra nem megy be, még mielőtt kiérnénk a főútra, jobbra folytatódik a DDK 3. szakasza. A bélyegzőhelyet innen egy km-re, a vasútállomás található biciklitároló oszlopán találjuk.