A Bakony királya

Itiner

• A buszmegállótól a K jelzésen indulunk a patak felé (Ady Endre u.).
• A Gerence-völgy bejáratánál a K+ jelzésre térünk, és a patakot követve 3 km-t teszünk meg rajta a Gerence-völgyi autós pihenőig.
• A pihenőnél az úton átkelve a P jelzésen indulunk el fölfelé, ezen maradunk a Kőris-hegy csúcsa alatti aszfaltútig.
• Az egyik kanyarban átváltunk a K jelzésre, majd egy jelzetlen ösvényen érünk fel a hegycsúcsra.
• A Kőris-hegyről a K jelzésen a Kisszépalmapusztai pihenőig ereszkedünk.
• A pihenőtől a Z jelzésen futunk tovább, majd egy rövid K és egy hosszabb jelzetlen szakaszon keresztül a Z+ jelzésbe csatlakozunk.
• A Z+ jelzés lejjebb a K jelzésbe torkollik, amelyen visszafutunk a starthelyre.

Az útvonal részletes leírása

A buszmegállótól indulva a K jelzésen, az Ady Endre utca aszfaltján kezdünk futni. A Fürdő utcára fordulunk jobbra, majd amikor véget ér az aszfalt, egy kis fahídon és a Gerence-patakon átkelve már egynyomos ösvényen haladunk tovább. Újabb fahíd után jobbra még némi aszfalt következik, azután a kanyarban balra a K+ jelzésre váltunk, és elindulunk a patak mentén, a bal parton, folyásirányban. A K+ jelzésen mintegy 3 km-en át maradunk, egészen a Gerence-völgyi autós pihenőig. Mivel a patak esése csekély, gyakorlatilag csupán a terepakadályok kiküszöbölése miatt emelkedik vagy lejt az út. Az egynyomos ösvény hol gyorsabban és kényelmesebben, hol lassabban és (pl. bedőlt fák miatt) figyelmesebben, de végig jól futható. Az Odvaskő Hotelhez közeledve a K+ jelzés opcionálisan balra meredeken fölkaptat a hegyoldalba, ez magas vízállás esetén szükséges, egyébként nyugodtan maradhatunk a parti szakaszon is, megspórolva ezzel egy csúszósan meredek visszaereszkedést. A parkoló előtti hídon átkelünk, balra elmegyünk a pihenő alsó végéig, fölmegyünk a műútra, és azon figyelmesen átkelve, kissé balra megtaláljuk a P jelzés meredeken emelkedő lépcsőjét.

Elindulunk tehát a lépcsőn a P jelzést követve, amelyen azután mintegy 5 km-en keresztül, egészen a Kőris-hegy csúcsáig maradunk. A lépcső tetején enyhén emelkedő, kanyargós egynyomos ösvényen futunk, ez majd erdei útra vált. Följebb egy ponton jobbra indul a PΩ jelzés az Odvas-kői-barlanghoz, a táv nem nagy ugyan, de jóval alattunk van, így az oda vezető roppant meredek és törmelékesen csúszós ereszkedés és visszamászás miatt jobb, ha kihagyjuk, 13 km vár még innen ránk. Az elágazás után pihenősebb, kevésbé meredek szakasz jön, néhol erdészeti útra térve. Följebb érve nagyon szép rész következik fakitermelés és erdészeti út nélkül: ős-bükkösben futunk, hatalmas bükkfák szürke elefántlábai között. Még följebb érve többször is rátérünk a murvás Rézbükki út rövidebb-hosszabb szakaszaira, majd kiérünk a Kőris-hegy infrastruktúrájához vezető aszfaltútra, amellyel a P jelzés is egyesül. Mi azonban a harmadik kanyarban a szalagkorláton átlépve (a K jelzést követve 100 m-en) egy direkt egynyomos ösvényen, meredeken támadunk a csúcs felé. Itt futásról nemigen lehet szó, aki inkább lendületben maradna, vagy a bokáját kímélné, nyugodtan válassza a hosszabban kanyargó, de kevésbé meredek műutat. Végül felérkezünk a légiirányító radarhoz, amelyet jobbról kerülve a Vajda Péter-kilátó alá érkezünk. Érdemes fölmenni a kilátóba, ahonnan körben a Bakony vonulataira láthatunk rá. A legkönnyebben persze a Kab-hegyet és annak rádiótornyát azonosíthatjuk, de a borbarátok a Somlót is örömmel vehetik észre, és tisztább időben a pannonhalmi apátságot is kivehetjük.

A Kőris-hegy majdnem pontosan az útvonal felét is jelenti. A kilátótól a K jelzésen kezdünk ereszkedni a szintvonalakra merőlegesen, tehát nagyon meredeken. A legfölső szakasz nagyon köves, később a kövek ritkulnak, és a meredekség is csillapodik. Beérünk egy hangulatos bükkösbe, majd újra meredekebb és keskenyebb rész következik. Leérve, mint egy kapun, két bükkfa közül kilépve hirtelen vége az erdőnek, és egy cserjésen átvágva megérkezünk az esőházzal ellátott Kisszépalmapusztai pihenőhöz.

Az aszfaltúton jobbra fordulunk, majd 50 m után balra, a Z jelzésen térünk be az erdőbe. A Z jelzésen hosszan, kb. 3 km-en át futunk, leginkább erdei és erdészeti úton. Ez már az útvonal enyhe lejtésű szakasza, hangulatos, lendületesen futható, kivéve olyan szakaszokon, ahol a fakitermelésnél lánctalpas gépek vájtak fél méter mély nyomvájút a földbe, ilyenkor figyelmesebben fussunk. Egy nagy tisztásra leérkezve jobbra, a K jelzésre térünk, de csak 50 méter erejéig, mert ekkor balra, egy jelzetlen, széles, murvás útra fordulunk, ami gyors futást enged. Az út lejjebb, a nagy balkanyarban egy még szélesebb murvás útba és egyben a Z+ jelzésbe csatlakozik. Valamivel lejjebb a Z+ jelzésről balra leválunk, és a kis völgyben a murvás Lipka úttal párhuzamosan, annak bal oldalán és attól 20-30 m-re kanyargunk – ezért az út végi állapotunktól függően választhatunk is: aki nagyon elfáradt, maradhat a murvás Z+ jelzésen. A szakasz legalján egy T elágazásban jobbra a K jelzésre fordulunk az aszfaltútra, amelyen 1 km hosszan futva visszaereszkedünk a buszmegállóhoz.