Salföldi körtúra a változatos Balatoni-felvidéki tájon

Itiner

• A Salföldi Majortól a tanösvény KT jelzésének bal ágán jutunk a Csönge-hegyre, a kilátóhoz.
• A kilátó meglátogatását követően a KT jelek hurkot leírva vezetnek vissza a település határába.
• Salföld határában balra fordulunk a Balatoni Kéktúra K jelein, amiket a Csönge-hegy platóján található elágazásig követünk.
• Az elágazásban balra fordulunk a P jelzésre, ami a salföldi pálos kolostorromhoz vezet. 
• A kolostorromtól továbbra is a P jelzést követjük, és a 2. útelágazásnál balra térünk.
• Széles, jelzetlen útra térünk balra, ezt Salföldig követjük (táblák segítik a tájékozódást).
• Salföldön a falu főutcáján, a Kossuth utcán a Z jelzést követve térünk vissza a kiindulópontra. 

A túra részletes leírása

A túrát a Káli-medence egyik legszebb településéről, Salföldről, egészen pontosan a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság által üzemeltetett majorságtól indítjuk, ahová elsősorban autóval érdemes érkezni, de a faluba menetrend szerinti buszjárat is indul. A haszonállatokat és gyógynövényeket bemutató, számos programot kínáló major információs és ökoturisztikai központ is egyben, ahol többek között játszótér és foglalkozások is várják a gyerekeket. Mielőtt azonban elmerülnénk a Káli-medence értékeit bemutató majorság látnivalóiban, érdemes egy körtúrával teljes képet szerezni a környező tájról.

Fel a Csönge-hegyre

A majorság parkolójától a Csönge-hegyre vezető tanösvény KT jeleit kezdjük követni, amelynek bal ága kezdetben enyhe emelkedéssel vezet fel a panorámás hegyoldalra. Egy fa kilátótornyot veszünk célba, ahonnan mesés madártávlatot élvezhetünk a Káli-medencére, az azt körülvevő jellegzetes magaslatokra – például a Hegyestű sziluettjére –, és természetesen Salföldre. A háromszintes kilátóról a Balaton is megpillantható, de a tekintetet mégsem a víztükör, hanem a zölden hullámzó lankák vonzzák.

A kilátótól továbbra is a tanösvényt követjük a néhány lépésre fekvő hegyplatóra. A Csönge-hegy elsősorban a nemzetipark-igazgatóság által rehabilitált, tisztásokkal tarkított borókásáról nevezetes, de olyan védett és ritka növényfajokat is láthatunk itt, mint a csarab, az agárkosbor, a bársonyos kakukkszegfű és az őszi füzértekercs. Csapadékosabb időszakban sokféle gomba tűnik fel: borókagomba, légyölő galóca, különféle csiperkék és tinórufélék terjedtek el a hegyen. 

A Csönge-hegy földtanilag is érdekes: anyaga nem bazalt, mint a körülötte magasodó Badacsonynak, a Tóti-hegynek vagy a Gulácsnak, hanem homokkő és kavicsos konglomerátum. A szomszédos tanúhegyeket felépítő bazaltláva itt nem tört tehát felszínre, a Pannon-tó üledékei építik fel a terepet.

Egy kis balatoni kéktúra

A borókásból helyenként panorámát is engedő platóról a KT jeleket követve tölgypagonyba ereszkedünk. Létrán kelünk át egy vadkerítésen, majd Salföld határában legelő marhák jelzik a majorság közelségét. Majdnem teljesen visszaérünk a kiindulópontra, de a Balaton-felvidéki Kéktúrát jelző K jelzésen balra fordulunk, ami a településről kivezető, poros földúton (Rákóczi u.) nyugatnak tart. A nyílt terepen vezető, napsütötte dűlőutat karámok szegélyezik, csacsik és szarvasmarhák figyelik kíváncsian az errejárókat.

Tölgyerdőfoltba fordulunk, és az Aligvár major megkerülését követően ismét nyílt, kilátást engedő részeken haladunk. A földút immáron panorámás szőlőültetvények mentén tart déli irányba, a Major út keresztezése után azonban visszatér az erdő árnyékot adó fái közé. Kezdetben tölgyesben, majd az erdő hangulatát pár lépés alatt teljesen átfestő feketefenyvesben emelkedünk a Csönge-hegy délnyugati oldalában. Az ösvénnyé szelídült úton a hegyet felépítő, látványos sziklák is felszínre bukkannak, helyenként vadregényes miliőt varázsolva a fokozottan védett erdőrészletbe.

A turistautak kereszteződésében az eddig követett K jelzésről a P jelzésre váltunk. Nem egyenesen haladunk tovább, hanem lefordulunk balra, a völgy irányába, ahol rövidesen különleges történelmi emlékre bukkanunk.

A salföldi pálos kolostor romja

Ösvényünk meredek lejtőn, fiatal akácosban vezet a környék egyik legjelentősebb középkori emlékéhez: az erdő mélyén egyszer csak kibontakozik előttünk az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend egykori kolostorának és templomának maradványa. Építésének pontos dátumát nem ismerjük, a pálosok egy korábbi románkori templomot bővítettek ki és építettek újjá a saját igényeik szerint. Egy 1307-es keltezésű oklevél „köveskúti kolostorként” ír róla, ezért így, illetve „Kőkúti” néven is szokták emlegetni.

A Mária Magdolna tiszteletére épült kolostor és templom gótikus stílusban épült, és templomi részének romjai maradtak meg jobb állapotban: falai egészen a tető magasságáig állnak, és megcsodálhatjuk a gótikus, íves ablakokat és boltíveket is. A keletre tájolt épület északi részéhez csatlakozik az alapjaiban kirajzolódó kolostor, kerengője közepén ma is áll a kőkút.

Az épületegyüttes feltehetőleg a 16. század közepén, a törökdúlás idején pusztult el. Évszázadokig állt elhagyatottan, majd a 18-19. században, Salföld újjáépítésekor az épület sok kövét elhordták. Ekkor bontották el az egykori szerzetesek által a Burnót-patakra épített gátat is. A templom és kolostor mai állapotát, illetve az itt található pihenőhelyet a 2000-es évek közepén alakították ki, azóta igen népszerű turistacélpont.

Vissza Salföldre

Miután megcsodáltuk a romjaiban is látványos kolostort, továbbra is a P jelzést követve érjük el a Szilvádi-hegy erdős nyergét. Innen egy jelzés nélküli, széles szekérúton balra (északnak) fordulunk, és kezdetben „kőgombás” lankákon, majd szántókkal szegélyezett, löszös, nyílt terepen jutunk vissza salföldi kiindulópontunkra. A faluhoz közeledve ismét rálátunk a környező magaslatokra, felbukkan a település fehér templomtornya is, de mielőtt végleg megérkeznénk, érdemes a község határában szemügyre venni a házaktól alig néhány méterre felszínre bukkanó, látványos sziklákat.

Kőtenger a falu szélén

Salföld egyik nevezetessége a falu határában található kőtenger. Ahogy a Káli-medence több pontján, itt is a Pannon-tó homokját cementálták össze kovás oldatok, létrehozva e különleges formakincset. A kőtömbök nem olyan hatalmasak, mint például a Szentbékkálla melletti sziklák, mert az erózió itt még kevésbé tudta a kövek közül elhordani a lazább összletet, amit a gyeptakaró és a borókák, galagonyák is védelmeznek.

Ha közelebbről is megnézzük, esetleg megérintjük a kőtömböket, néhol egészen fényesnek, simának látszanak. A szél ugyanis magával ragadja a homokos felszín parányi kvarcszemcséit, és velük vési, csiszolja a sziklákat. A kőtenger látványos része rögtön a falutáblánál kezdődik, de a mező a településre is benyúlik. A kertekben, a főút mellett is látni nagy sziklákat, melyeket helyenként még levendulával is körbeültették mint térdíszeket.

Beértünk Salföldre, ahol sok szép állapotú, jellegzetes „kódisállásos” házat láthatunk. (Az ilyen háztípus a nevét a fedett bejáróban éjszakázó vándorokról kapta). A honfoglalás kori falu egykor Koppány vezér tulajdona volt, a török hódítás során elpusztult, csak az 1700-as években kezdtek újra betelepülni a magyar jobbágyok. Bár a II. világháború nem tett sok kárt a településben, az azt követő időszak, az államosítás és a településfejlesztés irányai már nem kedveztek a lakóknak. Sokan elvándoroltak, 1990-re kevesebb, mint 80 főre apadt a lakosság. Napjainkban Salföld kedvelt turistacélpont, az elnéptelenedett házakat városiak vették meg, sok esetben nem csak nyaralónak, hanem otthonnak.

A Salföldi Majorban

Miután a Z jelzésen végigsétáltunk a településen, és megcsodáltuk a település mesés portáit, visszaérkezünk a Salföldi Majorhoz, túránk kiinduló- és egyben végpontjához. A túrát (belépő ellenében) megkoronázhatjuk a major felfedezésével: rackajuhot, mangalicát, bivalyt, szürkemarhát, baromfit, pásztorkutyákat, például pulit, pumit és mudit, valamint lovakat, köztük (nemzeti kincsként számon tartott) gidrán fajtát is láthatunk. A kicsiket állatsimogató és játszótér várja, de lehetőség van lovagolni vagy lovaskocsizni, és gyakran tartanak különböző lovasbemutatókat, kutyaversenyeket, például terelőbajnokságokat is.

A majornak fűszer- és gyógynövénykertje van, továbbá hagyományos mezőgazdasági eszközöket, szekereket és kocsikat is láthatunk a területén. A fogadóépületben különböző ajándéktárgyak és kiadványok vásárolhatók, ehetünk a büfében, de a majorság közvetlen környezetében is találunk finomságokat kínáló vendéglátókat és éttermeket, amelyek remek lehetőséget kínálnak a túra utáni felfrissülésre.