A Káli-medence délnyugati karéja

Itiner

• A vasútállomásról indulva a K+ jelzést követjük, ami érinti a Páduai Szent Antal-kápolnát.
• A K jelzésen jobbra kanyarodva a Salföldi Majort és a Theodora-forrást is meglátogatjuk.
• Kékkúton a palackozó után átkelünk az úton, és a Theodora tanösvényt (KT jelzés) követjük.
• A kővágóörsi mosóház után egyenesen megyünk tovább a K jelzésen.
• Kővágóörsön a buszmegálló után jobbra fordulunk a Dózsa György utcán vezető P jelzésre.
• A Fülöp-hegy oldalában a P▲ jelzésre váltunk, ami a Millenniumi-kilátóhoz és egy kilátóponthoz vezet.
• A P jelzésbe visszacsatlakozva jutunk Révfülöp vasútállomására.

A túráról részletesen 

Badacsonyörs

Az Örs helynév feltehetően törzsi vagy személynévből származik. A települést egy 13. századi oklevél említi először. Nem sokkal később már Nagyörs vagy Boldogasszonyörs és Kisörs részekre tagolódott, majd a 16. sz.-ban a jobbágyok lakta Szőlősörs nevű településrész is megjelent, amikor a nemesek lakta Nagy- és Kisörs kivált a régi Örs településből. Szőlősörs 1548–tól 1627-ig a Choron család tulajdona volt, majd a devecseri Esterházy uradalom része lett a neve utoljára 1738-ban bukkant fel a szomszédos Kisörssel egyesült, ami ekkor szintén az Esterházy család szőlője volt. Az új település Kisörshegy, ami 1904-ben megkapta a hegyközség rangot, majd 1949-ig Kisörs-szőlőhegy néven szerepelt.

1905-ben kezdte el kialakítani dr. Folly Gyula orvos a település talán legismertebb nevezetességét, a Folly arborétumot (amit a P jelzésen érhetünk el). 1909-ben a Balaton északi vasútvonala, 1941-ben pedig a 71. sz. főút is elérte a települést, ami nagy lendületet adott Badacsony környékének.

Indulás az állomásról

Átkelünk a 71. sz. főúton. A sarkon a Vánkos nevű, 2017 nyarán újranyitott romantikus panzió áll, ahol akár kávéval és házi süteményekkel is indíthatjuk a túrát. A K+ jelzést követve hamarosan a Páduai Szent Antal-kápolnához érünk. Az előtte álló nagy vadgesztenyefát sajnos 2019-ben ki kellett vágni, de a másik oldalán magasodó fehér akác még mindig egészséges. A kápolna 1816-ban épült torony és harang nélkül, amelyekre 1887-ig, illetve 1921-ig kellett várni a híveknek. Tornyába az 1757-ben épült badacsonytomaji templom kisebbik, a kápolna építésének évében vásárolt harangját tették. A harang árát a hegyőr gyűjtötte: a termés 2%-át, vagy annak az árát kellett beszolgáltatni a gazdáknak. 1897-ben az épület leromlott állapota miatt már misézni nem lehetett benne, így 1899-ben felújították. Belső terét Udvardi Erzsébet 1976-ban felszentelt, Szent Antal a halaknak prédikál és Három királyok Jézus jászola előtt című képei díszítik. A kápolna búcsúját Szent Antal napján (június 13.), illetve azt megelőző vagy követő vasárnap tartják.

A kápolna előtt balra fordulunk Kisörshegyi útra, amelyről hol a Badacsonyra, hol a Gulácsra és a szoknyája mögül kibukkanó Szent György-hegyre nyílik kilátás. Mintegy 1,5 km múlva elérjük a K jelzést, amin jobbra fordulva a hegy tetejét borító, gyér aljnövényzetű, feketefenyvesített, mészkerülő tölgyesben kaptatós emelkedésbe kezdünk.

Séta a Csönge-hegyen át

Útközben felbukkannak a hegyet felépítő konglomerátum sziklák, majd 3 hajtűkanyar után felérünk az Örsi-hegy és Csönge-hegy közötti nyeregbe, ahol balra fordulunk. Lassú ereszkedésbe kezdünk a sarjaztatott erdőben. A Csönge-hegy csúcsa mellett elhaladva a vörös színű talajból 1925-ből származó határkövek állnak ki. Nem sokkal utánuk elérjük az utunk során érintett legszebb konglomerátum sziklákat, amelyek tetejéről a Tóti-hegy csúcsa bújik meg a lombok mögött.

A késő-perm időszaki (kb. 250 millió éves) Balaton-felvidéki Homokkő Formáció alsó, durva szemcsés konglomerátumból álló szakasza tárul fel itt, aminek vöröses színezetű üledékes kőzetei (főleg homokkő és konglomerátum) egy ősi folyóvíz medrében halmozódtak fel, amelynek vize a Dunántúli-középhegység északkeleti részeit ekkor már elfedő sekély tengerbe szállította hordalékát. Az akkori félsivatagi éghajlatnak köszönhetően a lerakódott üledékek, a homokszemcséket és kavicsokat bevonó és hézagkitöltő hematit és limonit nevű oxidált vasásványtartalmuk miatt vörös, lilásvörös színűek. Ez a környéken máshol igen nagy mélységben levő kőzet a törésvonalak mentén a tektonikai erők által került felszínre. A rétegsorban a szemcseméret felfelé haladva csökken, így az akár 15 cm-es görgetegektől az apró kavicsos konglomerátumon és a finomszemcsés homokkőig terjed a formáció változatossága.

Ahogy meredekebbé válik az ösvény, feltűnik a talaj világosabb színe, ami a csapadék kilúgozó hatásának köszönhető - ennek során többek között a vasásványokat is kimossa a talaj felső rétegéből. Az erdőből egy kaszálatlan aranyvesszős tisztásra érünk, ahonnan már jól látszik a mellettünk magasodó Tóti-hegy, illetve a Gulács is. Ezen átkelve egy széles dűlőútra érünk, amelynek túloldalán hosszú szőlősorok, jobboldalunkon pedig a csodás Káli-medence terül el. A széles úton kicsit jobbra térve annak rézsűjében gyurgyalagok és más fajok üregeit találjuk. Miután megcsodáltuk a szép, Káli-medencére nyíló kilátást, átkelünk az úton, és a jelzésünket követve balról kerüljük az akácos foltot, majd a szőlősorok vége előtt kb. 50 m-rel betérünk az erdőbe.

Érkezés Salföldre

A homokos úton néhány idősebb fa alatt elhaladva az Aligvári majornál ismét kibukkanunk a szőlők szélénél, majd megkerüljük a fokozottan védett Cseres-hegyet. A kis csúcs a csarab, vagy helyi nevén csarapnak köszönheti kiemelt oltalmát. Ez az savanyú talajokhoz kötődő törpecserje ritka atlanti flóraelemük, ami a hegy egykori fáslegelőin élt, azonban ezek becserjésedése veszélyezteti a faj helyi állományait.

Az erdőből kiérve a medence alján helyet foglaló Salföldre és a Rendesi hegy lábánál nyitott kisörsi kavics- és homokbányákra látunk rá. A kisörsi kvarchomok a Pannon-tó egykori üledéke. A szaknyelv nemeshomoknak is nevezi a 99 % feletti tisztaságú kvarcszemcsék összletét, amiből fehérüveg is készíthető, sőt kohászati öntőformák fontos adalékaként is használják.

Ösvényünk egy széles, kavicsos útra ér ki, ami egészen a Salföldi Majorig vezet minket. Itt a nemzeti park igazgatósága 1997-ben egy bemutatóhelyet alakított ki, ahol egy gazdaság életét és több őshonos háziállatfajtánkat ismerhetjük meg. Ezen kívül sétakocsikázás, lovas bemutató, fűszerkert, mezőgazdasági gépkiállítás és játszótér is várja az idelátogatókat. A majortól délre áll a falu Szent Máté apostol és evangélista tiszteletére 1769-ben emelt temploma; ekkor azonban csak a szentély és a hajó kétharmada készült el. A torony és az épület mai formáját1843-ban nyerte; nagyobbik harangja 1648-ból való.

Salföld

Salföld kezdetben Ábrahám, Alsó- és Felső-Kőkút településeket foglalta magába. Az Árpád-korban Salkőkútnak nevezték az egyik legismertebb birtokosa, az Atyusz nemzetségbeli Sal után. A magyarok lakta falu élete a török korig fejlődött, majd a 16. században a környék többi falvához hasonlóan elpusztult, és csak 1711 után települt újra. A betelepülő magyar jobbágyok lakta új község a 18. században gyors fejlődésnek indult. Hozzá tatozott Ábrahámhegy is nagy szőlőterületeivel, így 1890-re már 613 főt számlált a falu. A helyi gazdaság legjövedelmezőbb ága a 20. század közepéig az állattenyésztés és a szőlőművelés volt. Az 1973-as településfejlesztési koncepció miatt nagyfokú elvándorlás indult meg, mivel, a falu kívül esett a kiemelt övezetnek számító Balaton-parti körzeten, így a lakosság száma 20 év alatt 243 főről 77 főre apadt. Részben ennek köszönhető, hogy a falukép viszonylag érintetlen maradt.

Salföldről tovább követjük a K jelzést. A major kerítése mellett haladva a baloldalon lévő kút mellett egy Kalligaro-vályú látható. A Dél-Tirolban 1862-ben született Angelo Calligaro kőfaragó legényként először Nagykanizsára vándorolt, ahol tizenhárom évet töltött, majd Tapolcán 1907-ben cement- és műkőgyárat alapított, ami a város régi temetőjének nyugati végében működött. Tapolca közéleti személyisége volt a múlt század első felében, és hosszú időn át tagja volt az ipartestületnek. A környéken több termékével találkozhatunk, amelyek közül talán kútjai emelkednek ki. Ezek jellemző motívumai a korsó, a váza virágcsokorral és a liba, míg a negyedik oldalon a Kalligaro A. Czementárugyára Tapolcza felirat és az készítés évszáma olvasható.

Hamarosan széles, kavicsos úton folytatódik a túra, melynek jobb oldalán szép kilátás nyílik a Hegyestű irányába; balunkon akácos kísér minket. Mielőtt kiérnénk az aszfaltra, Komáromi András Salföld-kékkúti plébános (1951-58) és Komáromi Lajos Bernát missziós testvér hófehér keresztje mellett haladunk el, ahonnan már látszik Kékkút nem messzi templomának tornya.

Kékkút

Az úton átkelve hamarosan beérünk Kékkút Kütyü nevű részére. A község története az i.e. 3. évezredben kezdődött, és mivel erre kanyargott az Itáliából Aquincumba vezető út, az i.sz. 1. században már jelentős római település volt, amit a község határában feltárt ókeresztény bazilika alapfalai is bizonyítanak. Neve először 1333-1334-ben jelenik meg egy tizedlajstromban Kukut (Kőkút) néven; a medence többi falvával együtt Károly Róbert ezt is elcserélte 1341-ben a veszprémi Meskó püspökkel Tátika váráért. Innentől 1913-ig egyházi fennhatóság alá tartozott. A török harcok után lassan települt újra, temploma 1716-ból való. A 19. század végéig kb. 250 lakosa elsősorban földműveléssel, állattartással és kézműves mesterségekkel tartotta el magát.

A Fő utca egyik látnivalója az ősi formákat mutató tájház épületegyüttese, amit egy 1799-ben épített zsúp héjazatú, nádfedeles, szabadkéményes, nyitott oldaltornácos, háromosztatú lakóház és a hozzá tartozó istálló alkot. Ez a tájegység legrégebbi népi műemléke. A tájháztól 300 m-re fekszik a késő barokk stílusú Szent Dömötör templom, amit a falu középkori templomának helyén építettek 1760-ban. Felújítását követően Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek búcsúi szentmise keretében áldotta meg 2018-ban. Körülötte rendezett, parkos templomkert terül el.

Irányunkat tartva elhagyjuk a falut, és 900 m múlva megérkezünk a műút jobb oldalán fakadó forráshoz.

Isten ajándéka

A Theodora-forrás két nagy törésvonal találkozásánál fakad, ahol perm vörös homokkő és alsó-triász rétegsor érintkezik. A két rétegvíz keveredésével létrejövő forrásvíz a hagyomány szerint Justinianus császár feleségének kedvenc itala volt. A Theodora-forrás neve magyarul: Isten ajándéka. A fakadás helyére 1907-ben a pápai Lang Mayer és fia sörnagykereskedő cég épített először palackozót, és a gyógyvizet „Kékúti Anna-forrás víz” néven forgalmazta, majd 1909-ben Tolnay Lajos tapolcai bádogos mester vásárolta meg az üzemet, aki az 1912. évi párizsi nemzetközi kereskedelmi és gazdasági kiállításon a legjobb ásványvíz címet szerezte meg vele. Ezt követően több új tulajdonos után 1949-ben államosították. 1976-ban a Badacsonyvidéki Pincegazdaság napi 25000 palackot töltött, és 1985-re már Hongkongba, az NSZK-ba, a Szovjetunióba és Olaszországba is exportálták. Az 1990-ben megalakult Kékkúti Ásványvíz Kft. az angol Lucienne Investments Limited (1993) és a Nestlé Waters S.A. (2003) után 2016-ban Alessandro Pasquale és Balogh Levente tulajdona Szentkirályi-Kékkúti Ásványvíz Kft. néven.

Elhaladunk a palackozó előtt, majd a kanyar előtt áttérünk az út túlsó oldalán haladó Theodora tanösvényre (KT jelzés). A gyepről szép kilátás nyílik a Kopasz-hegy és az alatta elterülő Mindszentkálla felé. Az idő ösvénye tanösvény táblái előtt jobbra fordulunk, ahol egy sűrű, de rövid kökényes szakasz után átkelünk a Burnót-patakba tartó Sásdi-patakon. A túlparton balra folytatjuk utunkat, és kb. 200 m múlva jobbra fordulva Kővágóörs felé, melynek templomtornyai több helyről is a fák fölé magasodnak, átkelünk a gyepen. Miközben a medence alján közel másfél km-t sétálunk, több helyen szép kilátás nyílik a környező településekre és hegyekre. Hamarosan a Badacsony is megmutatja magát a salföldi templom tornya és Csönge-hegy mögött. Átkelünk a Henyei-hegy tövében Dobogó-patakként eredő Burnót-patakon, és irányunkat tartva haladunk tovább Kővágóörs felé. 

A kővágóörsi mosóház és a mosás

A rét és egy kökénysáv között haladva a balos S kanyar után pillantjuk meg Kővágóörs több mint 200 éves, az 1940-es évek közepéig használt, archaikus mosóházát. Az efféle épületek Magyarországon csak erre a térségre jellemzőek. A mosói Séd partjára épült ház átfolyó a vize egész évben +18 ºC hőmérsékletű. A ház fontos közösségi tér is volt, az asszonyok általában hetente egyszer, kedden vagy szerdán mostak. „Aki pénteken mosott ruhát hord, abba belecsaphat a ménkű!" - tartotta a mondás, ezért a nagyobb egyházi ünnepek, és vasárnapok mellett, péntekenként – főleg nagypénteken – sem volt szabad mosni, de Luca napján, halottak napján, stb. sem.

A házban két palló volt keresztben és hosszában lefektetve; egyikre a szennyes, a másikra a már tiszta ruhát rakták. Az asszonyok elsősorban a levágott disznó beleinek külső felületéről lefejtett zsírból főzött mosószappannal mostak. Ez úgy készült, hogy a bélzsírhoz szódát és hamulúgot adtak, majd lassú tűzön órákon át főzték addig, amíg a belemártott tollról le nem marta a pihét. A főzetett keretekbe szedték, és megdermedését követően vékony dróttal szelték. A fehérneműt és az ágyneműt még otthon kifőzték szappannal, és csak öblíteni vitték a mosóházba, míg a többi ruhát itt szappanozták, majd egymásra rakták és sulykolták. A kicsavart, vonyódott ruhát hazavitték és simára mángorolták, így került a szekrénybe.

A mosóház mellett egy szombatonként működő (ekkor nem mostak) vágóhíd is épült. Ennek ma már csak a falmaradványait látjuk. Érdekessége, hogy régen két római sírkövet használtak asztalként benne.

Az országút kanyarjában álló, 1900-ban állított Rózsa-Horváth- vagy Mosóházi-kereszt mellett elhaladva érünk be a 10–11. század fordulóján szerveződött Kővágóörsre a K jelzésen.

Kővágóörs

A falut 1263-ban említi először oklevél Örs néven. Egykori településközpontjai az ecséri, a kisörsi templomrom és az evangélikus templom voltak. A kisnemesi, kuriális jellegű településen keresztül vezető királyi út béke idején fejlődést hozott, háború alatt viszont az ellenséget is ide vezette, így pl. a törökdúlás idején Kővágóörs többször is elnéptelenedett, ugyanígy a Rákóczi szabadságharc alatt, ami után csak 1720 körül indult meg a visszatelepülés. Ezután élénk fellendülést mutatott a falu, a 19. században alispáni székhely lett. Mivel ekkor Révfülöp is a településhez tartozott, élénk kereskedelmet folytatott a Balaton déli partjával, és fejlett kisiparos réteg is kialakult. Saját vasútállomása és hajókikötője volt, valamint körzetorvos is működött a településen. A mára kevesebb mint 800 fős község az első világháborúig több mint 2100 lakosú mezővárossá fejlődött. Érdemes megfigyelni, hogy a telkek tájolásától függetlenül a házak mindig ÉK-DNY tájolásúak. 1943-ban elcsatolták Révfülöpöt, ami után a község fő bevételi forrása a mezőgazdaság lett.

A Jókai utca kanyarjában szép, szőlődíszes homlokzatú kúria áll. Jelzésünket követve kb. fél km múlva érünk a Hősök kútja nevű világháborús emlékműhöz, és mögötte álló a Nagyboldogasszony templom és az evangélikus templom párosához.

A két templom története elég kalandos volt: Örskál plébániájának első hiteles említése már az 1333. évi pápai tizedjegyzékben szerepel, ami a törökdúlások során pusztult el. Utána hamar, már 1605-ben protestáns gyülekezete is volt. Miután a templomot a két felekezet együtt építette újra 1774 és 1794 között, az hosszas huzavona után az evangélikus egyház birtokában maradt, melynek történetét jól érzékelteti Sági János 1902-ben: „… Nem volt templomuk. Fölszólították tehát a protestánsokat, hogy tüstént takarodjanak ki a templomból… Csakhogy a protestánsok odaálltak ám a templomajtóba s visszalökdösték a katolikusokat. Végre is összevesztek. Előkerültek a dorongok, a bicskák, a kis fejszék. A katolikus hívek végre is belátták, hogy templomukat vissza nem vehetik. De hát minek is civakodjanak ők azzal az eretneknépséggel? Hiszen van itt elég kő, Kővágó-Eörsön! Összeadták a szükséges pénzt, tömörültek a munkára, új templomot építettek, de nem ám a község másik részére. Dehogy! Oda építették közvetetlenül a luteránus templom elé húsz lépésre a nagyobb templomot… A templom ott van még most is. Megvetően fordít hátat testvérének.” Az így 1773 és 1802 között, Esterházy Károly egri érsek segítségével épült katolikus templomot a helyiek dactemplomnak is nevezik.

Fel a Fülöp-hegyre

A Jókai út 24. szám alatt áll az egykori evangélikus gimnázium épülete. A buszmegálló után jobbra fordulunk a Dózsa György utcán vezető P jelzésre, ami a kettős akácsor végén, mikor az aszfaltos út jobbra fordul, egyenesen halad tovább. Innen már jól látszik a Fülöp-hegy. A mezőgazdasági területeket elhagyva, ahogy beérünk a cseres tölgyesbe, a beékelődő szőlők közötti vízmosásos úton feltárul a Fülöp-hegyet is felépítő perm időszaki vörös homokkő. Utunk innen kezd igazából újra emelkedni. A P▲ jelzésre térve a csúcs előtti balos kanyarnál érdemes kisétálni a szőlő szélébe, ahonnan fenséges kilátás nyílik a Tapolcai-medence tanúhegyeire, hátterében a Keszthelyi-hegység elnyúló fennsíkjával. A mészkerülő tölgyesben 700 m sétával érkezünk meg a hajdan őrtoronyra emlékeztető, 2020.02.02-án valószínűleg villámcsapás miatt leégett Millenniumi-kilátóhoz. Az épület kárfelmérése már lezajlott; a felújítási munkálatok előreláthatóan 2021 őszéig készülnek el. 

A kilátóból északkelet felé a Tihanyi-félsziget mögött a Balaton keleti medencéje látszik. Dél felé fordulva szinte a teljes déli part belátható, majd az északi parton a Badacsony, előtte az Örsi-, és a Csönge-hegy; a Gulács, a Tóti- és a Szent György-hegy, előtte a Cseres-hegy, a Kütyüi-domb, a Sabar és a Mogyorós, végül a Csobánc zárja a sort. Mögöttük a Keszthelyi-hegység hosszan elnyúló dolomittömbje és északi bazaltkaréja fekszik, melynek szelíd hullámait a Tátika 413 m magas bazaltkúpja szakítja meg. Cholnoky Jenő neves földrajztudósunk szerint „A révfülöpi Fülöp-hegyről nyílik a világ egyik legszebb tája. Vannak magasabb hegyek, nagyobb vizek, de ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a széles víztükörrel, ilyen legfeljebb a Brazil partoknál, Rio de Janeiro partjainál van.”

Le Révfülöpre

A kilátótól egy itt-ott meredek falépcső vezet le az erdőn keresztül Révfülöp felső nyalóiig, miközben újra a P jelzésbe csatlakozunk. Út közben egy paddal felszerelt kilátópontot is érintünk. A vörös homokkőfal után jobbra forduló jelzésünk a 71. sz. főúthoz navigál, amin balra fordulva, 300 m múlva érünk a révfülöpi vasútállomásra, túránk végpontjához.