Látogatás az ősemberhez és az ördög csúszdájához

Itiner

• A K+ jelzést követjük a Hór-völgyben.
• A KΩ jelzésen teszünk rövid kitérőt a Suba-lyukhoz, majd visszaereszkedünk a völgybe.
• A völgybe leérve balra követjük a PT jelzést, ami felkanyarodik a Perpác-rétre, majd lefordul a Mész-patak völgyébe.
• A PT jelzés az Ördögtorony, a pincesor, a Milleniumi-kilátó és a Kis-Amerika érintésével vezet vissza Cserépfaluba.
• Cserépfaluba leérve jobbra fordulunk a Berezdalja utcán, amit az első utcasarokig követünk.
• Balra fordulunk a S+ jelzésre, ami elvezet a főutcáig, melyen a buszmegállót is találjuk (jobbra).

A túra részletes leírása

Szurdok és ősemberbarlang a Hór-völgyben

A Suba-lyuk Múzeum és Látogatóközponttól, a Cserépfalu és Bükkzsérc közti országút mellől kezdjük túránkat. A kulturált étteremmel kiegészült múzeumban ráhangolódhatunk a túrára, hiszen a két szobát elfoglaló tárlaton megismerhetjük a Bükkalját felépítő vulkáni kőzetek kialakulását, a tufához kapcsolódó kőkultúra történetét és a Suba-lyukban felfedezett neandervölgyi ősember evolúcióban betöltött szerepét.

A Hór-völgy alsó bejáratától a K+ jelzésen indulunk el. Alig pár száz méterre a látogatóközponttól, az erdő határán belépünk a nemzeti park területére, a fokozottan védett Hór-völgy Erdőrezervátumba. Gazdag növényvilágot fedezhetünk fel a sziklás szurdokban és a hegytetők rétjein, de gyűjtésük a védelem miatt tilos. Rövidesen egy bányaudvar kínál lehetőséget a hegység alapját, fő tömegét alkotó triász mészkő tanulmányozására, hiszen a kőzet szürke, nagy tömbjei hevernek szerteszét a tekintélyes fal alatt. A mészkő anyaga a földtörténeti középkor elején, azaz 220 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok korának hajnalán keletkezett, amikor a még egységes szuperkontinens, a Pangea tekintélyes méretű óceáni öböllel rendelkezett. A sekélytengeri környezetben rengeteg mészvázas állat maradványa rakódott le, vált kőzetté, és építette fel a körülöttünk tornyosuló hegyek anyagát.

A bánya után beszűkül a völgy, sziklássá válik a hegyoldal, és egy tanösvény táblájánál leágazó KΩ jelzés kanyarodik fölfelé a köves, meredek karszterdőben. Itt elolvashatjuk a Suba-lyuk geológiájának, történetének, feltárásának leírását, felette neandervölgyi ősembereket ábrázoló kőtábla sejteti a múltat. Sziklás és meredek ösvény tart a 40 méterrel felettünk nyíló barlanghoz, korlát segít a kapaszkodásban. A csapás végén impozáns méretű barlangi száj boltozódik a sziklafalban. Bár a Suba-lyuk járata meredeken kanyarodik egy rakott kőfalhoz, a száraz, agyagos aljzaton könnyű és érdemes felkapaszkodni, hiszen a kőfaltól balra, néhány sziklalépcsőn túl az átmenőbarlang a felszínre nyílik. Nagy méretekre nem kell gondolni, alig pár 10 méter a sziklafolyosó, de a helyszín mindenképpen érdekes és izgalmas része a bükki hegyvidéknek. A Suba-lyuk sík előterében pad és asztal kínál pihenési lehetőséget.

A völgyből a dombok közé

A barlang elől a völgytaplra visszatérve még párszáz métert folytatjuk utunkat a szűk szurdokban, elahgyva egy bányát és pár mészégető boksa gödrét, majd a következő tanösvénytáblánál keresztezzük az időszakos patakot. A meder csak nagyobb esőzések idején telik meg vízzel, egyébként a patak a mederben található repedéseken, karsztos üregeken át a mélybe szivárog, és a föld alatt folyik. A tanösvénytáblán láthatunk képeket magasabb vízállásról is, amikor sáros áradatként hömpölyög az árvíz.

A túlparti hegyoldalon a PT jelzésen, röviden kaptatunk. Szerencsére alig 40 méter szintet kell leküzdenünk a dombtetőig, ami előtt furcsa felszínformát láthatunk a sűrű erdő szélén: tányér alakú mélyedésbe torkollik a csermelyt rejtő árok, a víz pedig a mélyedés sziklás aljában tűnik el. Ez egy víznyelő, ami az oldódó, karsztosodó mészkő és a kevésbé oldható üledékes kőzetek határán alakult ki.

A patak forrása innen alig pár tíz méterre található a dombtetőn elterülő rét szélén, ahol szintén kőzethatár kényszeríti a felszínre a repedésekben csörgedező vizet. Az öreg fákkal szegélyezett kaszálórét jó idő esetén remek helyszín piknikezésre, bár paddal és asztallal nincs ellátva.

 Szurdok felett az erdőben

A tágas rét végén jobbra tér a PT jelzés, és egy fenyőerdőben leereszkedik a szomszédos Mész-patak völgyébe. A völgyben kis tisztásra érkezünk, ahol manók és erdei állatok figuráival díszített emlékmű áll a környéken tevékenykedő egykori erdészek tiszteletére. A S jelzésen kelünk át a patakon, majd egyből jobbra térve az itt már nehezen fellelhető PT jelzésen lelünk újabb érdekességeket.

A Mész-patak aktívabb, mint a Hór-völgy búvópatakja, ezért látványosabb munkát végez. Itt tufakőzet található a felszínen, ami elég puha ahhoz, hogy a víz mélyre fűrészelje magát benne, viszont kellően állékony is, hogy falakat alkosson a patak mellett. Így 6-8 m magas falú tufaszurdok alakult ki néhány tíz méter hosszúságban. Kisvíz idején a patak mellett is sétálhatunk, de a tanösvény följebb vezet. A kőfolyosó függőleges falaival, a patak kis öbleivel, vízeséseivel a túra leglátványosabb része, érdemes jól körbenézni, bejárni a földtani mesevilágot.

Kőkultúra a hegyek lábánál

A tufaszurdok végénél réten vág át a tanösvény, majd ritkás tölgyerdőben találjuk az Ördögtorony pár méter magas tufakúpját, amiben pár mélyedést is felfedezhetünk. Még mindig rejtély, milyen célból alakították ki a torony fülkéit. Az egyik elmélet miatt hívják kaptárkőnek ezeket a részben megmunkált tornyokat, bár valószínűleg vallási célt szolgálhattak e Bükkalján gyakori képződmények. A tanösvény nagy kanyart ír le a hegyoldalban, mögötte érkezünk meg az Ördögcsúszdához, amely egy lemosódott talajú, fátlan tufafelület víz vájta árkokkal.

Leereszkedünk a rétre, ahonnan a falu széle alig pár száz méterre található. Cserépfalun először pincesorhoz érkezünk – padokat, asztalokat, találunk itt, de nyitva tartó vendéglátóhelyre nem számíthatunk egész évben. Az egri borvidék egészén megtalálható, könnyen faragható kőzet remek lehetőséget adott a föld alatti tárolóüregek kialakítására. A cserépfalui pincesoron fantáziadús faragások, hangulatos zugok, romantikus helyek sorakoznak.

Ha még bírjuk erővel, érdemes a Nótaarénánál felkapaszkodni a hegyoldalba vezető lépcsőn, és valamivel magasabban követni a PT jelzést. Itt ugyanis barlanglakásokat és régi üregeket, illetve a füves dombtetőn érdekes kőtornyot találunk, aminek tetejére lépcső tekeredik. A Millenniumi-kilátóról remekül belátjuk eddigi utunk nagy részét, Cserépfalut és a Déli-Bükk erdős hegyvidékét.

A kilátótól is vezet lépcső a faluba, de ha még egy kicsit tovább megyünk, láthatjuk az egykor Kis-Amerikának hívott barlanglakásokat, ahol a puha kőzetbe vájt üregekben emberek éltek (egészen az 1960-as évekig). A kis katlan oldalában kialakított telep neve gúnyos utalás arra, hogy míg a leggazdagabbak és legsikeresebbek Amerikába vándoroltak, a legszegényebbek csak idáig, a Kis-Amerikáig jutottak. Mindenesetre a Bükkaljára jellemző kőkultúrának része ez a lakhatási forma is. A barlanglakások alatt az ösvény lekanyarodik a faluba, és a Berezdalja utcán jobbra térünk. Erről az első elágazásban fordulunk balra, a S+ jelzésre, ami kivezet a főutcára. Ezen jobbra találjuk a buszmegállót.