Kohászok útja (Kohász kéktúra), 3. szakasz: Járdánháza – Ózd – Sáta

• Járdánházától a K jelzést követjük egészen Sátáig.
• Sátán a templomtól a kocsmáig (ahol a pecsétet találjuk) már a K+ jelzést követjük.

Járdánháza – Ózd: erdélyi hangulatok és bányászemlékek

Járdánháza nem éppen vendégmarasztaló hely, a Kohászok útja pedig gyorsan vág át rajta: egyenesen, a réteken át közelít a következő tájegységhez, az Arló körüli, távolról is feltűnő megjelenésű dombokhoz. A gyepekkel fedett, meredek oldalú, itt-ott lesuvadt kis bércek között, autóúton találunk utat az Arlói-tóhoz. A nyaralókkal körbevett, azoktól alig-alig megközelíthető tó félig mesterséges, félig természetes eredetű: a bányászatban alkalmazott robbantások miatt háromszor is megcsúszott a Csahó-hegy oldala, az utolsó, 1929. évi csuszamlás pedig végleg elgátolta a patak útját, így keletkezett az állóvíz.

A jelzés először az erdőszélre vezet, és legyünk résen, amikor visszakanyarodik a tópartra: a két út találkozásánál áll az a tábla, amelynek hátsó oldalán a pecsétet találjuk. A partra nem vezet le az útvonal, viszont különös látványvilágú dombok közé kanyarodik a vízfelület túlsó végétől. A Csahó-völgy mellett félszáraz gyepekkel, bokrokkal és fenyőkkel fedett, alacsony, de meredek lejtőjű dombok hullámoznak, suvadások alakította, horpadt megjelenésük Erdély egyes pontjaira emlékeztet.

Az első gerincre felérve, balra hatalmas suvadás nyoma „világít" az egyik dombtető peremén, de az egész, girbegurba, nyílt táj nehezen ereszt. A völgyből jobbra kanyarodva zöld, amfiteátrumszerű medencéből kapaszkodunk ki egy beszűkülő, homokos mélyúton, a túloldalon már gázvezeték pásztáján, majd erdőben ereszkedünk be Somsályra. A 19. század elején fellendült ózdi szénbányászat során kialakult, tipikus bányásztelepülés a térség iparával együtt süllyedt „kómába” a 20. század végén. A turistaút mentén megtekinthetjük a romos állapotában őskohóra emlékeztető, masszív, de omladozó bányásztemplomot.

Utcán kapaszkodunk fel a falu szélére, és a fenyőerdő előtt, egy rétről még visszatekinthetünk a Vajdavár-vidékre: ott magasodik az Ökör-hegy és csoportja, a háttérben feltűnik a Mátra is. Néhol nehezen követhető, itt-ott benőtt, máshol fenyőligetes út vezet Ózdra, figyelni kell a jelzésekre. A Bükk-hegy nyiladékáról már feltűnik a város, mögötte, egészen közel a Kárpátok hegyei, az Alacsony-Tátráig bezárólag. A városba kertesházak között sétálunk be, és a Digitális Erőmű bejáratánál pecsételhetünk. Az egykori vasmű a hosszú múltra visszatekintő gömöri vasipar 19. század közepi szüleménye, amelyet egyébként először a Mátra közelében akartak felépíteni, de a választás végül egy félreeső, apró falura, Ózdra esett. A másfél évszázados termelés a környékbeli iparral együtt a rendszerváltás után omlott össze. Ma a Digitális Erőmű és a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark működik a gyármonstrum egy részén.

Ózd – Sáta: könnyed dombséta

A következő szakasz amolyan hegységek közötti, pihentető séta. Ózdról kifelé tartva előbb kikerüljük a Hétestelep szegregátumát, és a dombon álló házak mellől még visszanézhetünk a városra. Az utca legvégén jobbra invitálnak a jelzések, és kerítés mellett, a Kohászok útjának legproblémásabb szakaszán kezdünk kaptatni: a növényzet gyakran teljesen befonja ezt a szakaszt, amit az útvonal kezelői igyekeznek fáradságos munkával tisztán tartani. Hosszú erdei vándorlás következik alacsony dombokon, vegyes erdőkben, csak egy pontról látunk ki a környező lankavidékre. Ha kinézünk a turistaúthoz közeli legelők szélére, konstatálhatjuk, hogy a Bükkre tekintő panorámákban egyre nő a hullámzó plató mérete, hiszen már délies irányban haladunk. 

Átkelünk a bezárt putnoki vasútvonalon, és Sátára nyílt dombhátak alatt, aszfaltúton baktatunk be. A központban, a templom előtt a K jelzést a K+ jelzés váltja – mivel a Kohász kék a következő faluban csatlakozik az Országos Kéktúrához, ezért szükséges volt valahogyan megkülönböztetni. A falu túlsó oldalán, az utca melletti kocsmában találjuk a sátai pecsétet.