Körséta a nyíregyházi Sóstói-erdőben

• A Sóstói úti kórház mellől,  a buszparkolóval szemben induló jelzetlen ösvényen sétálunk egy körbezárt faültetvényig.
• A kapun belépve áthaladunk az ültetvényen, majd a másik kapun kilépve megyünk még 200 métert a vasúti sínekig.
• A vasúti síneken átkelve erdei ösvényen megyünk tovább 30 métert, mielőtt a P jelzésbe torkollik.
• Jobbra haladunk tovább a P jelzésen a Tölgyes utcáig.
• A Tölgyes utcán jobbra indulunk, amin először balra fordulunk, majd átmegyünk az egykori kisvasút sínjein.
• A kisvasút vágánya után a Tölgyes utcán továbbmegyünk a Sóstói útig.
• A Sóstói úton átkelve egyenesen megyünk tovább a Sóstó partjáig. 
• A Sóstó partján jobbra fordulunk, és a parton haladunk a Csónakázó-tó kikötőjéhez.
• A Csónakázó-tó kikötőjénél jobbra fordulunk, és a Balah Lujza sétányig haladunk tovább. 
• A Blaha Lujza sétányon balra fordulunk és a K jelzésen megyünk tovább egészen az erdei tornapályáig.
• Egyenesen megyünk tovább a tornapálya, a szabadtéri színpad, végül a játszótér mellett az erdei parkolóig.
• Az erdei parkolónál jobbra fordulva jelzetlen erdei ösvényen jutunk ki a Sóstói útra, a kiindulási helyhez.

A túra részletes leírása

Kapukon és síneken át

Sétánkat a Sóstói úti kórház mellől kezdjük, ahol a buszparkolóval szemben egy fasorompó mögött kezdődik az erdei ösvény. Elhaladunk a kórház kerítése mellett, ahol több, fákra kihelyezett madárodút láthatunk – ezekből még számos akad majd sétánk során. A túra ezen szakaszán jelzést még nem látunk, de az út egyértelműen vezet át az erdő fiatal részén, és az se tántorítson el senkit, hogy csakhamar egy elkerített, tisztásnak tűnő területen nagy kapu állja utunkat. Nyugodtan lépjünk be rajta, és sétáljunk át a faültetvényen; a kerítés az erdőben élő őzektől védi a facsemetéket. A másik kapunál elhelyezett tábláról kiderül, hogy egy elöregedett tölgyest újítottak itt fel, és a Sóstói-erdő állományalkotó főfafaja, a kocsányos tölgy mellett még csupa olyan fát ültettek ide, amelyek korábban is itt éltek: például a juharokat, szileket, hársakat, vadgyümölcsöket.

A másik kapun kilépve ismét „rendes” erdőben sétálunk, majd úgy 200 méter múlva a vonatsíneknél bukkanunk ki. Legyünk nagyon óvatosak, hiszen a Budapest–Záhony vasúti fővonal keresztezi utunkat. Induljunk meg a sínek mellett jobbra, és pár méter múlva meg is pillantjuk az erdei út folytatását a túloldalon. A síneken átkelve erdei útra jutunk, amelyen jobbra, a P jelzéseket követve haladjunk tovább. Jóval termetesebb és idősebb fák magasodnak fölénk, sok helyen pedig holtfák is hevernek a talajon.

Mákból lett tölgyerdő és a farkas járta vidék

A Sóstói-erdő eredetéről számos legenda regél, az egyik legismertebb szerint a 17. században egy nyíregyházi (amúgy Bécsben élt) földesúrnak elfogyott a pénze, és mivel épp ebben az időben ment fel a mák ára, írt a helyi ispánnak, hogy 1000 holdat vessenek be mákkal a birtokán. Amikor egy év múlva személyesen jött el a máktermésért, csalódottan tapasztalta, hogy mák helyett tölgycsemeték díszelegtek a birtokán. Kiderült, hogy levelében a mákról lehagyta az ékezetet, így mák helyett makkot vetettek a földjébe.

A mókás történet persze csak a fantázia szüleménye, ugyanis itt már akkor is fák álltak, amikor az ember még sehol sem volt. A Sóstói-erdő ugyanis az egykor összefüggő nyírségi tölgyesek egyik utolsó maradványa: a múltban főként kocsányos tölgy uralta homoki tölgyesek, kisebb részben ligeterdők alkották e változatos élőhelyet. Az ősi nyírségi tölgyeseket kisebb-nagyobb lápok, mocsarak, tavak, illetve időszakos vízfolyások tarkították, a száraz homokbuckákon pedig cserjések és vadvirágokban gazdag füves tisztások terültek el. Az erdőben farkasok és vadmacskák éltek, de még őstulok és nyírfajd is kóborolt ezen a vidéken. Ma már ezeket a fajokat nem találjuk meg – bár a vadmacska akár még vissza is telepedhet –, de szerencsére még annak ellenére is rengeteg természeti értéket rejt a Sóstói-erdő, hogy a folyamatos emberi beavatkozás, az őshonos állományokban történt tarvágások, a nem őshonos fajok betelepítése, a város terjeszkedése miatti területcsökkenés és feldarabolódás komoly kihívásokat támaszt. De az újabb és újabb kórokozók és invazív károsítók terjedése, valamint a klímaváltozás és a táj kiszáradása sem segíti e páratlan erdő helyzetét.

Egy városi szentély

Az 1774-ben még 588 hektáros erdő ma mindössze 360 hektár, amelyből alig 8 hektár az olyan erdőrész, amelyben 140 évesnél idősebb fák is előfordulnak. A Sóstói-erdő nagy része Natura 2000-es terület, amelyet az észak-dél irányú záhonyi vasúti főútvonal és a Sóstói út hasít darabokra. A két legnagyobb öreg erdőrész a vasúti sínektől nyugatra, valamint a Sóstói úttól keletre terül el. Előbbi a természetesebb állapotú, és itt találjuk azokat az említett, idősebb fákat is tartalmazó részeket, amelynek köszönhetően a Sóstói-erdő bekerült a WWF Magyarország Szentélyerdői közé. Túránk is ebben az erdőrészletben kezdődik, így láthatjuk, hogy ezen a területen (tudatosan) kevésbé kiépített a turisztikai infrastruktúra, zavartalanabb életteret hagyva ezzel az itt élő állatoknak és növényeknek. Ennek köszönhetően kirándulóból sincs sok, így nyugodtabban figyelhetjük meg az erdő részleteit az apró bogaraktól a gombákon, virágokon át a fákon csivitelő vagy kopácsoló madarakig és az ugrándozó mókusokig.

Fafajokból jelenleg akár ötvennél is többet számolhatunk össze a túra során. Tölgyből többfélét láthatunk, az említett őshonos kocsányos tölgyön túl került ide hazánkban őshonos csertölgy, más kontinensről pedig például vörös tölgy, ami szerencsére nem sok vizet zavar. Nem úgy, mint a kései meggy, amely hazánkban inváziós fajnak számít. A juharfák, szilfák mellett van itt hárs, kőris, vadalma, vadkörte és persze sajnos akác is, de még fenyőféléket is láthatunk.

A mintegy harminc cserjefaj termése remek táplálék az állatoknak, ágaik között pedig szuper fészkelőhelyeket alakíthatnak ki a madarak. Van itt kökény, galagonya, bodza, fehérgyűrűs som, szeder, csíkos kecskerágó, bengék, borostyán, rekettyefűz, az invazív fajok közül például gyalogakác is akad.

A P jelzést követve haladunk észak felé, közben utunkat néhány helyen erdei utak keresztezik, amelyeken kitérőket tehetünk. A változatos erdő minden évszakban tartogat valami szépet, hiszen vadvirágokban és gombákban is bővelkedik a terület. A védett virágok közül magyar nőszirom, ligeti csillagvirág, nagyezerjófű valamint számos orchidea is pompázik itt, mint például a kétlevelű sarkvirág, a madárfészek békakonty, a széleslevelű nőszőfű vagy a salamonpecsét több faja. Ősszel a gombák veszik át az uralmat, és a hazánkban közönséges fajok mellett olyan különleges, ritka, hegyvidékeinkre jellemző fajaik is előfordulnak itt, mint a védett tüskegomba. De persze találunk itt a sárga gévagombától a pöfetegeken, pohárgombákon át a laskákig, csiperkékig, kucsmagombákig mindent, még gyilkos galócát is.

A névadó szikes tó

Egy kanyar után a P jelzés kivezet az erdőből a Tölgyes utcára, ezzel túránk első erdei szakaszát meg is tettük. A Tölgyes utcán jobbra indulunk el, majd balra fordulva megyünk tovább, míg elérjük az utat keresztező, egykori Nyírvidéki kisvasút sínpárját. A kisvasút 1905-től 2009-ig közlekedett, és a Rétköz térségéből mintegy húsz települést és tanyát kötött össze Nyíregyházával. Útelágazáshoz érünk, ahol vagy folytatjuk a túrát egy éles jobb kanyarral, vagy tehetünk egy kitérőt a Sóstói Múzeumfaluba, amelynek bejárata innen alig 150 méterre található. Hamarosan a Sóstónál lyukadunk ki, de mielőtt a tópartra sietnénk, érdemes itt is körbenézni, ugyanis több régi épületet láthatunk. Jobbra az 1911-ben épült Krúdy Szálló impozáns épületét találjuk, amely ma már a Krúdy Vigadó nevet viseli. Balra, gyönyörű fák ölelésében a szintén 1911-ben, szecessziós stílusban épült víztornyot, mögötte pedig az ugyanabban az évben felépült Fürdőházat is megcsodálhatjuk. A tornyon túl az 1866-ban megépült, alpesi stílusú Svájci lak áll; a ma is működő kis panzióban egykor neves vendégek is megfordultak, például Blaha Lujza, Karinthy Frigyes és Krúdy Gyula, aki Sóstó nagy szerelmese volt.

Az épületek után irány a közel 9,5 hektáros szikes tó, amelyet már Mátyás király korában is ismertek Igrice néven. Vizének már évszázadokkal ezelőtt gyógyerőt tulajdonítottak, amely aztán be is igazolódott: az itt feltörő gyógyvíz kiválóan alkalmas gerincbetegségek, reumatikus, mozgásszervi és nőgyógyászati panaszok enyhítésére. 1927-től hivatalosan is gyógyfürdőnek nyilvánították; és vonzerejét tovább növelte, hogy az 1950-es években a föld alatt 50 fokos hévizet találtak, amit fúrásokkal a felszínre hoztak, bővítve a gyógyfürdőzés lehetőségeit.

A parti sétányt fák árnyékolják, mielőtt a Tófürdő épülete előtt rátérünk a K jelzésre – ezen balra indulunk tovább. Balról a tó másik medencéjére kapunk pazar rálátást, jobbról hotelek kísérik utunkat, köztük az Európa-szerte híres Nyíregyházi Állatpark szálláshelyei, hiszen épp az állatkert területe mellett sétálunk. Kisebb erdei rész után érkezünk a forgalmas Kemecsei úthoz, ahol átkelünk, majd újra keresztezzük a záhonyi vasútvonalat, ezúttal egy lámpás átkelőn. Jobbra, a Sóstó vasútállomás peronjának végéhez sétálva találjuk erdei túránk második nagy blokkjának kezdőpontját.

Ruha nélkül hatékonyabb

A Sóstói úttól keletre található erdőrészlet a nyugatihoz képest jóval forgalmasabb terület, igazi parkerdő, ahol rengetegen élvezik a természet adta rekreációs lehetőségeket. Főként kocsányos tölgyesek, akácosok, vörös tölgyesek dominálnak itt, és sok padot, esőbeállót találunk a túraút mellett. A két kilométeres útvonalon egyúttal két tanösvényt is bejárhatunk, ha a K jelzésen haladunk. A Kneipp-sétány Krúdy Gyula „Nyíregyházi Beduinok” című novelláját mutatja be, a művet hat részletben olvashatjuk el a kihelyezett táblákon.

A 19. században Sóstón is nagy divatja volt a Kneipp-féle kúrának. Ennek alapját a hidegvizes kezelés jelentette, de később kiegészült az egészséges táplálkozással, a mozgásterápiával, amihez nyáron a mezítlábas erdei séta is hozzátartozott. Krúdy az említett művében ír arról, hogyan masíroztak a reggeli erdő harmatos füvében a fürdőig „a nyugalmazott törvényszéki bírák és más penzionált emberek, akiknek tudvalevőleg legtöbb idejük van arra, hogy az egészségükre gondot fordítsanak.” Később pedig már nemcsak mezítláb sétáltak itt az urak, de a teljesebb hatás elérése érdekében ruha nélkül is, a piacra tartó asszonyok legnagyobb ijedtségére. A hatóság végül külön gyalogutat jelölt ki a „kneippistáknak”. Jó időben a mezítlábas verziót kipróbálhatjuk, viszont fűre már ne nagyon számítsunk, hiszen a túrautakat a nagy forgalomnak köszönhetően csupaszra és keményre taposták.

Nyüzsgő emberek és állatok

A másik tanösvény az „Erdész-szemmel” nevet viseli, amelynek tábláin a Sóstói-erdő történetével, kezelésével valamint jellemző fáival, növényeivel és a benne lakó állatokkal ismerkedhetünk meg. Tény, hogy a nagyobb forgalom miatt az erdő e keleti része természeti értékekben kissé talán szegényesebb, de itt is találunk bőven nézelődni és hallgatni valót. Például a madárodúk mellett feltűnően sok denevérodút is kihelyeztek a fákra, ahonnan igen intenzív ciripelő-csipogó hangot hallhatunk, ha épp nem a denevérek téli hibernációs időszakában érkezünk.

A denevérek több faja mellett többek közt őzek, nyulak, sünök, mókusok, erdei egerek, mogyorós pelék, pockok és nyusztok is laknak itt, a madárvilágot pedig a sokféle énekes és harkály mellett bagolyfélék, héja, vörös vércse, sőt lappantyú és nyaktekercs is gazdagítja. A tóban természetesen a tőkés récék is remek élőhelyet találnak, de a hüllőknek és kétéltűknek is több faja megtalálható az erdőben, igaz, a kevés csapadék és az egyre több aszályos időszak nem kedvez nekik. Az apróbb állatok közül a lepkék és szitakötők és rengeteg más rovar és bogár is kedveli a helyszínt, mint például a nagy szarvasbogár, a nagy és kis hőscincér, a skarlátbogár, futrinkák, darazsak és dongók.

A K jelzést követjük, de a helyi erdőlátogatók jól ismerik az alternatív utakat is, amelyek keresztül-kasul átszövik az erdő e részét. A nyüzsgés miatt talán nem tudunk úgy elmélyülni itt, mint a másik erdőrészletben, de ezen az úton is kellemes a séta, mígnem elérjük az erdei tornapályát. Ha még maradt bennünk energia, akkor egyéb izomcsoportjainkat is megmozgathatjuk itt, a gyerekek pedig a játszótéren szerezhetnek élményeket.

Túránk ezzel csaknem véget is ért, a játszótér mellett vezet az út az erdőből az erdei parkolóhoz, majd onnan jobbra fordulva, erdei úton jutunk vissza a Sóstói útra, a buszparkoló mellé.