A szálkai bikától a grábóci kolostorig

• A Petőfi utcán vezető K jelzésen északi irányba indulunk a Szarvasbika szobor érintésével.
• Grábócon elsétálunk a szerb ortodox templom mellett.
• Visszatérve a kereszteződésbe a ᵯ jelzésen átsétálunk a Nagyboldogasszony-templomhoz, majd a Mőcsényi műúton balra fordulunk.
• A jelzést elhagyva, a műutat követve érünk Mőcsénybe.
• A Rákóczi utcán balra, majd a Béke utcán jobbra tartva elsétálunk a Szent Péter és Pál templom alatt.
• A kis térről a P◼ jelzést követjük.
• A község szélétől a P jelzést követjük, ezen kerüljük meg a Szálkai-víztározót és jutunk vissza kiindulási pontunkig.

A túráról részletesen

Szálka és a szarvasbika

A község területe a Gutkeled nemzetség szállásbirtoka volt. Neve először egy pécsváradi oklevélben szerepelt 1015-ben. A törökvész idején két településrész alakult ki: Kis- és Nagy-Szálka, melyeken összesen 27 ház állt. 1669-ben rácok lakták; 1776-ban a lakosok többsége ortodox keresztény vallású volt, ám az ekkoriban betelepített németek révén hamar a katolikus kereszténység lett többségben. A sváb faluban 1797-ben Battyán József barokk stílusú templomot építtetett (Szent József-templom, Napfény u. 1.). A II. világháború után a lakosság mintegy 80 %-át kitelepítették, és helyükre főleg Heves megyéből magyar családokat hoztak, akiknek elsősorban a téesz és az erdészet biztosított megélhetést.

Túránk a buszmegállóból, Farkas Pál szobrászművész Szarvasbika szobra mellől indul, ami a történelmi jelentőségű, 1891-ben elejtett „szálkai bikának” állít emléket. A fenséges állat Alfred Wilhelm von Montenouvo herceg erdejéről váltott ki a szálkai gazdák által bérelt területre, ahol Reinspach János hozta terítékre. Ez volt az első hivatalos világrekorder-trófea, amit 1910-ben Bécsben 243,90 nemzetközi pontra értékeltek - címét egészen 1937-ig őrizte. A két elágazó szemágú, páratlan huszonkettes agancs ma a Természettudományi Múzeum állandó vadászati kiállításában tekinthető meg több gyönyörű társával együtt. A világrekord trófeák nemzeti kincsként a magyar állam tulajdonai, az elejtő csak a hiteles másolatukat birtokolhatja.

A Petőfi utcán vezető K jelzésen északi irányba indulunk. Baloldalon a cserjék között egy 1851-ben állított feszületet találunk, majd jelzésünket követve az utca bal oldalán a csendre intő Nepomuki Szent János szobra mellett haladunk el. A 14. sz.-ban élt csehországi vértanút a gyónási titok mártírjaként tartják számon, emellett többek között a hajósok, a halászok és a bányászok védőszentje. IV. Vencel király 1393-ban elfogatta, majd megkínoztatta, végül a Moldva folyóba dobatta - egyes források szerint részben azért, mert nem árulta el a féltékeny férjnek a királyné gyónási titkát.

A települést hosszú kaptató végén, löszbe mélyített régi pincék mellett hagyjuk el. Az út kanyarja után visszatekintve szép kilátás nyílik Szálkára és az azt övező magaslatokra. Hamarosan a Mecseket is szemügyre vehetjük, miközben szőlők és szántók között kényelmes ereszkedésbe kezdünk Grábóc irányába. Lassan eltűnik az útburkolat, és a hosszú egyenes végén egy 1860-ban állított feszület előtt jobbra fordulva érkezünk meg a kis községbe.

Trükkösen felújított templom és rejtőző kolostor

Első látnivalónk a Szent Mihály és Gábriel arkangyalok templom és kolostor, ami hosszú időn át a hazai szerb ortodox papnevelés központja volt. Fénykorában 1663-ban szerzetes közössége 60 tagból állt. Jelentőségét mutatja az is, hogy a szocializmus évtizedeiben a Bolgár Ortodox Egyház elűzött vezetője, a szófiai pátriárka is itt talált menedéket. A faluba – ahol akkoriban már éltek a török támadások elől ide menekült szerb családok – 1580-ban települtek az első ortodox szerzetesek a dalmáciai Dragovity kolostorából, akik 1593-tól rögzítették itteni történetüket. A közösség egy fatemplom után 1587-ben a budai pasa engedélyével épített kőtemplomot. Kolostoruk a 17. század elején néptelenedett el először néhány évre, de 1619-től újabb szerzetesek folytatták elődeik munkáját egészen 1667-ig, amikor a török feldúlta a falut, és vele a kolostort is.

A visszatérők 1736-1738 között húzták fel a ma is álló templomot, de még torony nélkül. Mivel a bécsi udvar nem támogatta új ortodox templom építését, ezért felújításra kértek engedélyt, melynek birtokában a régi épület köré egy nagyobb, új templomot emeltek, majd a munka végeztével a belső, régi épületet elbontották. A szentélyt a hívők számára megnyitott tértől elválasztó ikonosztáz 1768-ban készült el. Ajtaján csak a főpap és az ország felszentelt főméltósága léphet át. Fakeretét Laubr János eszéki asztalosmester, képeit Vasilij Ostojić újvidéki ikonfestő készítette.

A templom ma is jelentős búcsújáró hely. Szimeon szerzetes 1600-ban Jeruzsálembe zarándokolt, ahonnan hazatérve magával hozta az egyházba Szent Borbála homlokcsontjának egy darabját. Az igen értékes ereklye mellett a búcsújárók a Mária örömhíre (Gyümölcsoltó Boldogasszony) kegykép miatt is felkeresik. A templom névadója Szent Mihály arkangyal a kolostor pecsétjén is megjelenik pallossal és mérleggel a kezében.

Az 1787-ben épült kolostorépületet 1895-ben átalakították, lezárták az eredetileg nyitott oldalfolyosókat. Az 1960-as években szociális otthon működött benne, értékes kegytárgyait a szentendrei Szerb Egyházművészeti Gyűjteménybe szállították. 1981 és 1987 között a templom és a kolostorépület is átfogó felújításon esett át. Utóbbi 1994 óta van a szerb ortodox egyház használatában; 2008-ig két helyiségében működött a szerb egyházi hivatal. 2021-ben Gajics Mitrofan atya és két apáca él az épületegyüttesben.

A török kútházba bevezetett bővizű forrás friss vizét mi is megkóstolhatjuk. Az épület emeletén a kapus szobája foglal helyet. Alul a szamárhátíves kiképzésű kútépítményben korabeli faragott köveket, valamint Szent Márton és a Fekete Madonna ikonját találjuk a vörösréz kifolyó felett.

A templom mögötti hosszú épületbe épületben tartják a júliusi szábor („búcsú”) utáni ünnepi ebédet, illetve templom maketteket mutatnak be benne. A kolostor mögötti úton jutunk a szerb temetőhöz, melytől északnyugatra találjuk a bozótosban az elpusztult bencés templom romjait.

Grábóc

A ᵯ jelzésen átsétálunk a Nagyboldogasszony-templomhoz, ami előtt az I. világháború helyi halottainak emlékműve, egy emlékoszlop, valamint Peter és Elisabetha Koster 1878-ban állított keresztje áll egy idős vadgesztenye alatt. A szentély 1765-ben, a hajó 1795-ben épült. Mögötte 14 stációs kálvária magasodik, melyet a Mária Terézia által betelepített, német ajkú telepesek készíttettek. Felújítása is a leszármazottaknak köszönhető, akik 2012-ben újíttatták fel a kálváriát. A Feszületek 1885-ben készültek. A templom előtti gyepen játszótér várja a gyerekeket, melynek szélén egy kopjafa, míg az utca túloldalán Szent Vendel szobra áll.

Jelzésünket követve a Grábóci-patak mentén indulunk tovább a széles, kaszált úton szántók, gyümölcsösök, majd az erdő fái között haladva Mőcsény felé. Az országúton balra fordulva Pálfi János szálkai polgármester legelésző gímszarvas és dámvad rudlijait is szemügyre vehetjük a faluszélen. Átellenben Szent Vendel, az állattartók védőszentjének 1888-ban állított szobra tekint le ránk. A buszmegálló előtt álló feszületnél balra fordulunk a bonyhádi Kliegl család által építtetett Szent Péter és Pál templom irányába. A Béke utca kanyarjában jobbra térünk. A jobbunkon álló kereszt felirata: 1946-1996 VÁNDOR SZÉKELY KERESZTJÉT JÉZUS ÁLDD MEG MŐCSÉNY FÖLDJÉT; bal oldalon egy 1924-ben állított barokk stílusú Szentháromság-szobor magasodik.

Érkezés Szálkára

A kis térről a P◼ jelzést követjük, ami a település szélén kapcsolódik a P jelzésbe, melyet követve az út szélén haladunk tovább. A Szálkai víztározót  előtt a jelzések letérnek jobbra, majd széles úton érjük el a gátat, amivel 1978-80 között felduzzasztották a Lajvér-patakot, létrehozva az 56 ha területű mesterséges tavat a Szekszárdi-dombság leghosszabb északkelet-délnyugati irányú völgyében. Hamarosan széles földútra érünk, melyen elkezdjük megkerülni a vízfelületet. 800 m múlva félsziget nyúlik a tóba, ami az egykori vasúti töltés maradványa. A szerelvények a Dombóvár – Bátaszék között közlekedtek a mai 50-es vonal elődjeként, melynek ez a szakasza (Hidas-Bonyhád - Bátaszék) már 1873-ban átadásra került, és 1911-ig működött eredeti formájában. Átalakításának oka a pálya „kiegyenesítése”, és így a menetidő csökkentése volt. Ekkor fúrták a Mőcsénytől délkeletre lévő, ma is használt 607 m hosszú vasúti alagutat.

A széles földúton innen még kb. 2 km a tó északi vége, a halőrház mellett elhaladva érjük el Szálka belterületét. A tó után Katharina Gungl 1911-ben állított keresztjét érintve érünk vissza kiindulási pontunkhoz.