A lipicai ménestől a Millenniumi-kilátóig
Túránkat a lovarda és a fogathajtó pálya mellől kezdjük, és az állami ménesgazdaság mellett kapaszkodunk a település fölé. Szilvásvárad neve szorosan összeforrott az itt található, világviszonylatban is jegyzett, kimagasló minőségű lovassportról és a történelmi lipicai ménesről.
Az itteni lovak alapját a 16. század végén még a mai Szlovéniához tartozó Lipizzán, a Karszt-hegységben felállított udvari ménes szolgáltatta. Az akkor a Habsburg-ház uralta spanyol vidékről válogatott minőségű andalúziai lovakat szállítottak a kietlen fennsíkra, hogy az ottani római kortól jelen lévő „karsztlovak” tűrőképességével és a zord viszonyok között a legerősebb lóállomány alakuljon ki.
„Itt a legjobb lovakat tenyésszék, melyek a császári udvar számára lesznek elővezetve. Ezek a legkiválóbb és a legtűrőképesebb lovak legyenek. Kemény és köves talajon járjanak, ott, ahol kevés fű nő.”
A kiváló alaphoz Európa legjobb ménjeit válogatták fedezni és később arab vonallal frissítették a vérvonalat. Ebből a nemesítésből került ki a lóanyag a bécsi „spanyol” lovasiskola számára, ahonnan csak a legjobb méneket vitték vissza az anyaállományhoz fedezni.
A napóleoni háború elől Mezőhegyesre szállították a teljes ménest, amiből egy jelentős rész maradt helyben Magyarországon a mezőhegyesi katonai ménesben. Innen számítjuk a magyarországi lipicai lótenyésztést. Az alföldi kényelmes viszonyok miatt az itt töltött hét évtized alatt kezdett a fajta tömegesedni, „rámásodni”, és a hegyvidéki fajtára jellemző szervezeti szilárdságból veszíteni.
Ennek kiküszöbölésére a Fogarasi-havasokba szállították a lipicai ménest, ahol a fajta eredeti igényeinek megfelelően fejlődhetett. Azonban az első világháború véget vetett ennek a hegyvidéki idillnek is, a háború elől a Magyar Királyi Bábolnai Ménesbe menekítették a fogarasi állományt. Az alföldön eltelt négy évtized tenyésztés szempontjából jelentős volt, ám a fajtajelleg megtartása végett ismét hegyvidéki környezetet kerestek a lipicai ménesnek. A lipicai Karszt-hegységnek megfelelő viszonyokat a mai Magyarország határain belül a Bükk-fennsíkon találták meg.
Először Csipkéskúton, a Bükk szívében alapították meg a csikóneveldét, ahonnan a fiatal lovakat a fennsíki Nagymező szélére hajtottak fel nyaranta. Ezt szorosan követte a Szilvásváradi Állami Gazdaság megalapítása, ahova a lipicai ménes egész magyarországi állománya átkerült az 1950-es évek végére. Jelenleg is itt nevelkedik és erősödik ez a történelmi, neves fajta, ami a magyar lótenyésztés egyik legkiválóbb vonalát képviseli.
Kis kitérővel túránk végén, de akár kezdésnek is útba ejthető a ménesgazdaság kiállítótere, ahol a fajta történetéről eredeti képek és eszközök segítségével tájékozódhatunk, és a szomszédos istállóban személyesen is találkozhatunk a gyönyörű lovakkal.
A szerző tippje
- A túra rövidségére való tekintettel, és mivel a kilátónak meghatározott nyitva tartása van (10:00 - 17:00), érdemes a nyári időszakban a kevésbé párás reggeli időben indulni, és élvezni a panorámát a Nyugati-Bükkre és Palócföldre. Kora tavaszi és őszi időben a naplemente fényénél egyedi hangulata van a kilátóból elénk táruló tájnak, így érdemes délután nekivágni a körnek.
- A tanösvényen sokkal gyorsabban felérünk a kilátóba, mint az eredeti menetirány szerint, hátulról a S+ jelzésen. Ha kérdéses, hogy elérjük-e a kilátót nyitvatartási időben, akkor érdemes a tanösvényen felmenni, és hátul lejönni a S+ jelzésen.
Úttípusok
Biztonsági előírások
- Bár sok a levágás a tanösvény kanyarjai között, maradjunk a jelzett ösvényen nemcsak a környezetvédelem, de saját épségünk miatt is.
Kezdőpont
Végpont
Útleírás
Itiner:
- A S+ jelzésen indulunk a Park utcán a Bükk-fennsíkon kanyargó műútig.
- Az utat elérve a S kerékpáros jelzésen visszasétálunk a kalapati pihenőhöz.
- A pihenőtől a KT átlós tanösvény jelzés visz fel a Millenniumi-kilátóba.
- A kilátóból a KTjelzésen jutunk vissza Szilvásváradra.
A túráról részletesen:
A falu felett
Szilvásvárad keleti végéből, a Szalajka-völgy bejáratánál lévő Lovarda mellől indulunk fel a Park utcán a S+ jelzésen.
Szilvásvárad neve egybeforrott a lótenyésztéssel, a fogathajtással és a lipicai ménessel. A Habsburg udvar legpompásabb fogathúzó lovait tenyésztették eredetileg a Trieszt feletti Lipizza területén. A lovak a hegyi környezetben különösen erős, szívós állatokká fejlődtek, így kiválóan alkalmasak voltak a pompás császári hintók elé. Lipizzáról a világháború elől Magyarországra menekítették a ménest, melynek jelentős állománya maradt végül vissza Bábolnán, majd Szilvásváradon. A lipicai állománynak tökéletesen megfelel az innen elérhető Bükk-fennsíki klíma.
A Park utca a Ménesgazdaság mögött kanyarodik fel a hegyoldalba, ahol az erdőszéli lovaknak fenntartott legelő mellett vezet utunk. A rét széléről már feltűnik magasan felettünk a kiemelkedésen trónoló, jellegzetes, csúcsos tetejű Millenniumi-kilátó. A rét túlfelén a jelzés alig észrevehetőn besimul a gesztenyesor fái közé, és az ágak élő alagútjában oldalaz a hegy lábához. Becsatlakozunk egy erdőgazdasági útba, ami a szomszédos gerincen egyesül a hagyományosan a Bükk-fennsíkra felvezető Bérci úttal.
A Bérci út egyre intenzívebb emelkedéssel kaptat a Rákmara meredek északi oldalában. Szilvásvárad zsivaja után itt a gerinc túloldalán az Északi-Bükk csöndjét élvezhetjük. Irtásokon át belátunk a Szalajka- és Tótfalu-völggyel párhuzamos Szána-völgybe. A meredek Sötét-völgyet megkerülve a bérci út felérkezik a gerincre, ahol besimul a Bükk-fennsíkra igyekvő aszfaltútba. Mi itt éles irányváltással visszafelé indulunk az aszfaltúton a S kerékpáros jelzéssel Szilvásvárad irányába.
Az aszfaltút elején még a gerincélen haladunk, ahonnan érzékelhető az alattunk húzódó mélység, a Szalajka- és Tótfalu-völgy beszakadása. Szemközt, a Közép-bérc felett előtűnnek a Bél-kő valószerűtlen fehér sziklái. Az egykor a Bükk gyöngyszemének számító sziklát sajnos a múlt században elbányászták, és az eredeti, természetes formakincs helyett már csak a hegy belsejének teraszosan lefejtett mészkőfalai fehérlenek.
Az út megkerüli a hegytetőt, és a kalapati pihenőnél találkozik a kilátóra igyekvő tanösvénnyel. A KT átlós tanösvény jelzésén a hegy csúcsára kapaszkodunk. A gerincél tetején kerítéssel körbevett kis rét közepén áll a környék felett trónoló Millenniumi-kilátó.
A Millenniumi-kilátónál
A kalapati kilátóként is ismert épületet 2000-ben Szent István király és a Magyar Állam születésnapján adták át - innen a millenniumi elnevezés. A 36 méter magas, 20 méteres teraszszinttel rendelkező kilátónak rendkívüli méretei vannak, csak a tetején lévő rézborítás közel két tonnát nyom. Erdélyi ácsok állították össze a szibériai fenyőből álló faszerkezetet.
A kilátóból megszemlélhetjük a Bükk-fennsík nyugati peremét, a nyugatra bevágódó mély völgyeket és a Nyugati-Bükk körüli falvak koszorúját. Tiszta időben a Mátra és a felvidéki hegyek is látszanak egészen a Tátráig. Legjobb rálátásunk azonban Szilvásváradra esik: térképként látjuk a falu tarka mozaikját, a jellegzetes körtemplomot és a mindent uraló fogathajtó pálya murváját.
Ebből a perspektívából érzékelhetjük igazán a Bükk tömbjének méretét, hiszen innen egységes falként emelkedik nyugat felé a Bükk fennsíkját alkotó, néhol az ezer méteres vastagságot elérő mészkőtömb. A központi magot puhább üledékek veszik körül, amibe élesen bevágódhatnak a patakvölgyek, így az alattunk húzódó Tótfalusi- és Szalajka-völgyek, melyeken a Bükk központi részéből kitermelt fát hordták ki a hegységből. A meredek nyugati oldalban ugyanis egy siklópályán engedték le a fennsíkon kivágott és lóvasúttal a nyugati perem szélére szállított rönköket, amit aztán a Szalajka-völgyi vasúttal szállítottak ki a hegységből.
A tanösvényen vissza Szilvásra
A kilátóból a kalapati pihenőig a már megtett útvonalon érkezünk vissza, majd folytatva az ereszkedést a KT jelzésen a Rákmara meredek oldalában kanyargunk lefelé az erdő életét magyarázó információs táblák mentén. Útközben két fedett pihenőhely is rendelkezésünkre áll, amennyiben leülnénk kicsit, vagy rossz idő esetén menedéket keresnénk. A betelepített erdei fenyőkkel vegyes tölgyesben hangulatos, jól kijárt ösvény kanyarog a meredeken leszakadó partoldalban. Egy nagyobb irtást megkerülve és egy szép tölgyesen átvágva érkezik az út a Szalajka-völgy tetején lévő sí- és szánkópálya rétjéhez. A rét szélén, az ösvény mentén a Bükkre jellemző kőzetek kiállítása látható a magyarázó táblákkal, így ráismerhetünk a hegységből ismert különféle korú és kinézetű kőzetekre. A rét alján a nemzeti park fogadóépületénél visszaérkezünk kiindulópontunkra, a gigászi lovarda mögé.
Tömegközlekedéssel
Tömegközlekedéssel elérhető
-
Az Egerből induló buszjáratról a Szilvásvárad, camping megállóban érdemes leszállni.
-
Vonattal a Szilvásvárad-Szalajkavölgy vasúti megállóhelyig utazzunk!
Megközelítés
- A buszmegállóból a Z jelzésen induljunk keleti irányba, majd a főút kanyarjában váltsunk az egyenesen kiágazó mellékutcában a S+ jelzésre, ami a túra kiindulópontjára vezet (600 m).
- Ha vonattal érkezünk, a megállóhelyről keleti irányba induljunk a kitaposott ösvényen, ami az Egri útba torkollik. A fent említett buszmegállótól már a Z, majd S+ jelzések kísérnek minket a túra kezdőpontjára (800 m).
Parkolás
- Parkolni a Szalajka-völgy bejáratánál vagy a Börtönmúzeum és Panoptikum alatti parkolóban tudunk.
Koordináták
A szerző által javasolt térképek:
Felszerelés
- Az évszaknak megfelelő öltözet, túracipő, innivaló, tájékozódáshoz Természetjáó App.
Statisztika
- 6 Útpontok
- 6 Útpontok
Kérdések és válaszok
Kérdeznél a szerzőtől?
Értékelések
A közösség fényképei