Szárliget – Koldusszállás (OKT 26. napi túra)

Az Országos Kéktúrát a szárligeti vasútállomásról indulva északkeleti irányban folytatjuk, immár a Gerecse déli részén. A vasútállomásról kisétálva egyenesen haladunk a K jelzéseket követve a Tölgyfa utcán, ahonnan hamarosan klasszikus ösvényre kanyarodunk. Ezen viszonylag meredeken mászunk fel a Szárliget fölött magasodó, 350 méteres Hajagosra, melyet szinte végig erdő borít, így nem jutalmazza kilátás erőfeszítéseinket. A Hajagos gerincén diszkrét lejtőn jutunk a Zuppa-tető nyergébe – és rövid kitérővel szép panorámát kaphatunk a hegy csúcsáról.

Ehhez az elágazásban a P vagy a K▲ jelzésű ösvényen elindulva akár körtúrával is meghódíthatjuk a Zuppa-tetőt, ahol a Gerecsét alkotó mészkő is a felszínre bukkan egy kitett, karsztbokorerdővel tarkított sziklagyepen. Ennek a kitettségnek hála egy nyugattól délkeletig nyíló félkörben látunk rá a tájra Alsógallától Szárig, a vasútvonalra, a háttérben pedig a Vértes hegyeire – köztük a legmagasabbra, a Nagy-Csákányra is. A Zuppa-tetőn fakeresztet találunk, kövekből összehordott tűzrakó helye pedig azt jelzi, többen is ismerik.

Az elágazáshoz visszaérve erdészeti úton, majd mezőgazdasági táblán át ereszkedünk le az M1-es autópályához a Hajagos oldalán. A Kéktúra csak ideiglenesen használha ezt a nyomvonalat, az autópálya kiszélesítésének befejezésig felüljárón kell átkelnünk az út fölött. Nagyegyházán diszkrét emlékhelyet alakítottak ki a néhai szénbányászatnak, de érdemes még megnézni a fagerendákból épült harangtornyot is az út mentén. A falu főutcája egyébként a Budapestet Győrrel összekötő 1-es főút első verziója, később építették meg az út mai nyomvonalát.

A faluból egy magas kéménnyel megtoldott gyárépület mellett balra fordulva jutunk ki, és a következő kilométereken a Váli-vízből duzzasztott halastavak mentén gyaloglunk. Elsőként a Négyes-tó közelében haladunk el, majd jön a Kettes- és az Egyes-tó is. A vízfelületekre nincs nagy rálátásunk, a Kéktúráról nézve a fák közül kikandikáló nádas utal egyedül vizes élőhelyre. A tavak mellett változatos utak vezetnek: kezdetben szép, fákkal övezett sétányon, majd szűk ösvényen sétálunk, végül a szántóföldek közti földúton érünk vissza az erdőbe. Az útvonal szép környezetben halad, több szép kilátást is kapunk a környező domboldalakra.

A tavakat elhagyva a Hársas csúcsát kerüljük, és folytatjuk a kapaszkodást a Somlyó felé gyertyános-tölgyes erdőben. A Kéktúra a 447 m magas hegy csúcsa alatti tisztásra lyukad ki, ahol jól felszerelt pihenőhely és a Somlyóvári kulcsosház fogad minket. Utóbbi bejárati ajtaja mellett függ az Országos Kéktúra bélyegzője, mellette pad és asztal, illetve tűzrakó is található. Fedett előtere mindig nyitva van, így éjszakai bivakhelynek is alkalmas, de az egykor a tatabányai bányász természetjárók által üzemeltetett kulcsosház sajnos jelenleg nem üzemel – lényegében csak esőbeállóként tekinthetünk rá. A magas feketefenyők ligetes csoportja alatt álló faház a nyaralóövezetek víkendházainak buherakultúrájából is hordoz egy adagot, és jelenlétének köszönhetően a hegy széles, lapos természetes „terasza” otthonos, hangulatos táborhely.

Somlyóvár – Koldusszállás

A pecsét beverése után újabb kitérőt javaslunk: a PL jelzéseket követve sétálhatunk ki a 400 méterre levő Kis-Somlyón álló Tarján várhelyére. A helyszínen ma már csupán a sáncárok emlékeztet az őskori erősségre, ahonnan röviden továbbhaladva szép kilátást kapunk kelet felé, így a Kecskés-tóra, és a partján sorakozó házikókra. A várból visszatérve a tisztáson két kilátópontot is találunk, amelyekhez jól kijárt ösvények vezetnek a fűben. Ezekről a kopáros letörésekről a Héreg–Tarjáni-medencére látunk rá, a háttérben pedig a 633 m magas Nagy-Gerecse tömbje uralkodik a tájon. Balra tekintve a Pes-kő-hegy látványos sziklaformációit is megnézhetjük a távolból – a Kéktúra alatta vezet majd el.

A Kéktúra nyomvonalára visszatérve a Somlyó csúcsa felé már csak rövid emelkedés vár ránk, és mivel maga az OKT nem érinti a csúcsot, a K▲ jelzésű ösvényen pár perces kitérővel érdemes meglátogatni. A helyszín az olykor derékig érő, szavanna jellegű gyeptől izgalmas, amelyhez hasonlót ezen a túrán már nem fogunk látni, de a kilátás is meggyőző: szinte teljesen körbenézhetünk a Gerecse határán magasodó hegy tetejéről.

A Somlyóról a Szénégető felé meredek úton, a csúcs alatt még öreg, girbegurba erdőben ereszkedünk le. Rácsatlakozunk egy köves burkolt erdészeti útra, amely Tornyópusztára vezet. Itt feküdt a 20. század elején a Szárligetről Bálintháza-tanyán, Mesterberek-pusztán, Tornyópusztán, Tarjánon és Vértestolnán át Héregig a Gerecsét feltáró keskeny nyomtávú gazdasági vasút, amelyen elsősorban fát szállítottak. A Pes-kő alatt, Vértestolna környékén és a Pörös-hegynél a mai Kéktúra nyomvonala a néhai erdei vasút nyiladékában vezet – ha ingerszegénynek tűnik a túra, gondoljuk arra, hogy ló- vagy gőzvontatással ezek a lejtviszonyok már nehezebben leküzdhetők!

Tornyópusztáról részben aszfaltúton, egy óriási tölgyfa aljában álló kőkeresztet és kedves hangulatú pihenőt is érintve jutunk el a Tatabánya–Tarján közúthoz. Az Országos Kéktúra 200 méteren a főút mellett vezet Tarján irányába, majd balra fordulva folytatódik erdészeti utakon az erdőben, egyben a Horizont útvonalán. A kis szintkülönbségű út gyertyános-cseres erdőben, a Tarjáni-malomárkon át vezet el Koldusszállásra, ahol két bélyegzőt is találunk. Az elsőt az aszfaltos erdészeti feltáróúthoz tették ki (és pihenőhely is tartozik hozzá), a napot itt érdemes befejezni, mert balra fordulva szűk 1 km sétával érjük el a Fagyűjtőtelep, bejárati út buszmegállót, ahonnan hazautazhatunk. Jobbra fordulva a Kéktúra nyomvonala folytatódik, és a koldusszállási vadászházhoz vezet. A másik bélyegzőt e mellett, egy póznán helyezték el.