Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
nyelv kiválasztása
Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Túra tervezése ide A túra másolása
Beágyazás
Kalóriaszámláló
Gyalogtúra

Egy romantikus várromhoz a Vértes vadonján át

· 8 értékelés · Gyalogtúra · Vértes-Velencei-hegyvidék · zárva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • A Vitányvár
    / A Vitányvár
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Körtvélyesi-kilátón
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Mária-szakadék
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Nyírfák és fenyők társulása a Macska-bükknél
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Körtvélyesi-kilátóról Tatabánya felé. Jól látszik a Ranzinger Vince-kilátó a Kő-hegyen
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Csákányosi turistaház
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Körtvélyesi-kilátó
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Panoráma a körtvélyesi-kilátóról. Balra a Mészáros-hegy, szemben a Gerecse-tető, jobbra a távolban felfedezhető a Pilis-tető, a kép széle felé pedig a Nagy-Kopasz is
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Körtvélyesi-kilátóról Felsőgalla és a Gerecse-tető felé
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Körtvélyesi-kilátón
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A körtvélyesi erdei temető
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A körtvélyesi erdei temető
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Körtvélyespuszta felé
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Körtvélyespuszta felé
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A körtvélyesi kápolna
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Körtvélyespuszta
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A körtvélyesi kápolna
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Körtvélyespuszta
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Összedőlt magasles Körtvélyespusztánál
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Fenyves a Macska-dűlőnél
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Macska-dűlőnél
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A P jelzésen, a Macska-bükktől délre
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szűz Mária-szobor a Macska-bükktől délre
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Gráciák bérce
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Gráciák bérce
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Gráciák bércénél
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Gráciák bérce
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Z jelzésen, a Vitányvár felé
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Rockenbauer-fa
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Turbánliliom a Vitányvár közelében
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Esőbeálló a Szent László-emlékfánál
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Vitányvár
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Vitányvár
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / KIlátás a Vértesre a Vitányvártól
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kilátás a Vitányvártól
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A K jelzésen, a Vitányvár közelében
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A K jelzésen, a Körtvélyes-tető közelében
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A K jelzésen, a Körtvélyes-tető közelében
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A K jelzésen, a Körtvélyes-tető oldalában
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A K jelzésen
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A K jelzésen, Körtvélyespuszta közelében
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Mária-szakadék
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Mária-szakadéknál
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A K jelzésen, Csákányospuszta közelében
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Csákányospuszta
    Fénykép: Farkas Péter, Magyar Természetjáró Szövetség
m 500 400 300 200 14 12 10 8 6 4 2 km Körtvélyesi erdei temető Körtvélyesi erdei temető Körtvélyesi erdei temető Grácia-sziklák Mária-szakadék

Vadregényes szakadék, a Vértesben ritkának számító panoráma, földöntúli nyugalmat árasztó erdei temető, Turner-festményre kívánkozóan romantikus várrom: izgalmas látnivalókat fűz fel ennek a változatos túrának a nyomvonala.

Ez a túra lezárt területen vezet át, ezért jelenleg nem járható. Aktuális információk

zárva
közepes
15,3 km
4:35 óra
432 m
432 m

A Vértest viszonylag későn fedezte fel magának a hazai turistatársadalom, de szerény magassága ellenére mindjárt annál nagyobb csodálattal adózott a hegység tájképi változatosságának. A 20. század első harmadában, a Horthy-korszak végéig a Vértes nagy része uradalmi terület volt, ezért nem lehetett szabadon látogatni, és csak az erdőbirtokosság alkalmazottainak jóindulatán múlt, hogy a kirándulókat éppen hová engedték be. Akkoriban a Vitányvár magas fák között rejtőző, romantikus várromja számított a Vértes legfelkapottabb látnivalójának – ezt keressük fel mi is közepes hosszúságú, a rég bezárt Birka csárdától induló körtúránkon.

Utunk a Vértes különösen változatos tájain vezet. Bár a rögökre és táblákra tagolódott, drámai szintkülönbségeket nélkülöző hegységnek nincs sok kilátópontja, az egyiket, a Kis-Kopasz tetején álló Körtvélyesi-kilátót felkeressük, betérünk az elhagyott Körtvélyespuszta ódon, düledező sírkövekkel teli erdei temetőjébe, majd visszafelé lesétálunk a mészkőszikla-görgetegéről híres, esőzések idején régen zuhatagokat rejtő Mária-szakadékban.

A szerző tippje

  • Mielőtt a Szép Ilonka-forrás előtt a Z jelzésre fordulnánk, érdemes egy kicsit levágnunk az útból a Gráciák bércéhez, a Vértes kevés természetes kilátópontjainak egyikéhez vezető ösvényen át. Noha ez hivatalosan jelzetlen, hevenyészett kiírások mutatják, hogy merre találjuk.
Farkas Péter profilképe
Szerző
Farkas Péter 
frissítve: 2020-05-22

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
460 m
Legalacsonyabb pont
263 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Biztonsági előírások

  • A Vértes vadállománya kifejezetten gazdag, ezért gyakoriak a vadászatok. Lezárás idején ne kockáztassunk! Az Országos Kéktúra K jelzése általában ilyenkor is járható, és azon is feljutunk a Vitányvárhoz.

Javaslatok és linkek

Kezdőpont

A Birka csárda parkolója (263 m)
Koordináták:
DD (Tizedes fokok)
47.514192, 18.476865
DMS (Fokok, fokpercek és fokmásodpercek)
47°30'51.1"N 18°28'36.7"E
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
34T 310030 5265392
w3w (what3words) 
///újított.fogkrém.derül

Végpont

A Birka csárda parkolója

Útleírás

Itiner

  • A Birka csárda parkolójától a K+ jelzést követjük a Körtvélyesi-kilátó előtti leágazásig
  • Itt átmenetileg a K▲jelzésre térünk, hogy feljussunk a kilátóhoz
  • Utána ismét a K+ jelzésen megyünk Körtvélyespusztán át odáig, ahol a Szép Ilonka-forrás előtt jobbra kiágazik a Z jelzés.
  • Innen a Z jelzést kell figyelnünk, majd áttérünk a szemből becsatlakozó K jelzésre, amelyről átmenetileg letérünk a KL jelzésre, hogy a Vitányvárhoz jussunk.
  • A vár megtekintését követően ismét a K jelzésen folytatjuk, egészen vissza Csákányospusztáig, ahonnan a K+ jelzésen sétálunk vissza a kiindulópontra.

A túra részletes leírása

A leégett csárdától a különleges kilátóig

Kellemes sétánkat az 1-es főút mentén, a sajnos régóta pusztulóban lévő Birka csárda parkolójában kezdjük. Az épület első pillantásra ma már nem túl érdekes, pedig izgalmas története van: eredeti, nádtetős változata Makovecz Imre tervei alapján készült, és a formája egy emberi arcot volt hivatott megidézni. Ebből ma már nem sok látszik, először ugyanis leégett, ami után egyszer még megpróbálták újranyitni, a felújítás során azonban cseréptetőt és új falazatot kapott, így elvesztette a karakterét. Az 1970-es években egyébként kifejezetten drága étterem működött benne, de az M1-es autópálya megépülése elszívta innen a forgalom döntő részét, ezért az üzemeltetése gazdaságtalanná vált.

A K+ jelzésen indulunk el, a Mesterberki úton caplatva fel a közeli, a nevében a környék híres bányászati múltját őrző Csákányospusztáig, ahol az Országos Kéktúra Szárliget felől kanyargó K jelzése is mellénk szegődik. Az aszfaltút szintén Körtvélyespusztára vezet, ott majd ismét keresztezni fogjuk, ám mi most jobbra letérünk róla, és egy tanya mellett elhaladva a domboldal felé vesszük az irányt. Ma már talán nehéz elképzelni, de az aszfalt túloldalán, a szemközti lejtőn egykor kiépített, felvonóval ellátott sípálya működött; a síház maradványai még most is állnak, a gépeket azonban állítólag szétlopkodták. A K/K+ jelzés egy templomrom magasságában balra fordul, majd egy tábor területéhez érve megint jobbra.

A működő, hangulatos környezetű, de kissé leromlott állapotú Csákányosi turistaház után a K jelzés a Mária-szakadék felé kanyarodik. Mi azon majd visszafelé megyünk végig, úgyhogy egyelőre maradunk a K+ jelzésen, és úgy 80 méternyi szintet gyűjtve felkapaszkodunk a K▲ jelzésig, amelyen élesen balra, aztán szinte rögtön jobbra térve a Körtvélyesi-kilátóhoz jutunk. A 2015 tavaszán átadott, 16 méteres építmény neve némileg megtévesztő, hiszen valójában a Kis-Kopasz tetején áll; a 480 m magas Körtvélyes (egyébként a katonai térképek szerint itt két ilyen nevű hegy is van) jóval délebbre emelkedik ki visszafogottan a térszínből. A régi útikönyvek szerint valamikor azon is állt egy fából ácsolt kilátó, de már az 1930-as években veszélyesen rozoga állapotban volt.

Ez persze a Kis-Kopasz tetejére ácsolt toronyból elénk táruló panoráma láttán mellékes. A Vértesnek kevés pontja van, ahol ilyen messzire elláthatunk: közvetlenül mellettünk a Mészáros-hegy adótornya szökik az égnek, de a távolban felsejlenek a Tatabánya feletti sziklák (ha jó szemünk van, a Ranzinger-kilátót, sőt a Turul szárnyait is kivehetjük), a Nagy-Gerecse lapos háta, a horizontot pásztázva pedig tiszta időben rábukkanhatunk a Pilis-tetőre és a Budai-hegység legmagasabb csúcsára, a Nagy-Kopaszra is.

Temető az erdő mélyén

Ha kigyönyörködtük magunkat, a K▲ jelzésen sétáljunk vissza a nemrég elhagyott kereszteződésig, ahol ezúttal jobbra fordulva kövessük tovább a K+ jelzést! Ez hamarosan, egy faragott Szűz Mária-arcképnél ismét egyesül a K jelzéssel, majd a környék egyik legkülönlegesebb látnivalójához, a körtvélyesi erdei temetőhöz kalauzol minket. A sűrű erdő ölelésében megbújó, fakerítéssel körülvett öreg sírkövek, az egyik korhadt fatörzsbe faragott fiatalos Krisztus-arc látványa időtlen nyugalmat áraszt.

A feljegyzések által először az 1800-as évek elején említett temetőben nemcsak a szomszédos Körtvélyespuszta, hanem pár környékbeli település – Csákányos-, Szt. Tamás és Kapberekpuszta – magyar- és németajkú lakói is nyugszanak. Noha a Vértes vidékén a II. világháborúig rengeteg német származású (jelentős részben a Feketeerdő vidékéről ide települt) ember élt, és a sírköveken is találunk erre utaló neveket, az 1930-as években az akkor közigazgatásilag Bánhidához tartozó Körtvélyespuszta mind a 96 lakosa magyarnak vallotta magát.

Az erdei temető előtt áll még hét magyar katona síremléke, mint ahogy túránk során máshol is felfigyelhetünk majd egy-egy katonasírra. Ennek az az oka, hogy a II. világháború végén a Magyarország területét érintő harcok közül itt zajlott az egyik legádázabb, a Vörös Hadsereg III. Ukrán Frontja ugyanis 1944 decemberében Bicske felől kiindulva a Vértesen át zárta be a Budapest körüli ostromgyűrűt. Ezt később a Hitler által erőddé nyilvánított főváros védelmére nyugat felől érkezett német csapatok errefelé próbálták áttörni, úgyhogy a Zámoly-Bicske-Szár vonalon különösen elkeseredett összecsapásoknak volt szomorú tanúja az erdő.

A temetőtől a K+ jelzésen tovább sétálva rövidesen visszatérünk a túránk elejéről ismert aszfaltútra. Ahol a K jelzés letér jobbra (majd ezen jövünk vissza), mi maradunk a K+ jelzésen – de előtte, ha kedvünk van hozzá, a K● jelzésen tehetünk egy alig 100 méteres kitérőt az I. Béla királyunk emlékét őrző, terméskő-foglalású Béla-forráshoz.

Kápolna, fenyves, emlékfa

A K+ jelzés a döngölt földúton Körtvélyespusztára vezet, melyet Lipót császár 1700-ban Baranyay Györgynek és Szekeres Istvánnak adományozott. Állandó lakója ma már nincs, kedves, fenyők árnyékában hűsülő, fehérre meszelt falú kápolnája, melyet régebben léckerítés őrzött, viszont még áll. Legyünk óvatosak, mert a környéken manapság is intenzív vadászati tevékenység zajlik! Nem ritka a hajtóvadászat sem, és amikor emiatt épp lezárás van érvényben, csak az Országos Kéktúra K jelzése járható.

A továbbra is egy földúton vezető K+ jelzés mentén elhagyjuk Körtvélyespusztát, aztán egy sűrű, lepusztulóban lévő fenyvest (mint a Vértes fenyvesei általában, ez is telepített), amelybe itt-ott karcsú nyírfák vegyülnek, jobbról súrolva megérkezünk a Macskabükkhöz. Itt egy darabon becsatlakozik hozzánk a P jelzés is. Nemsokára egy, az elemektől fatetővel védett Szűz Mária-szoborhoz érünk, de kicsivel, úgy 200 méterrel előtte találjuk a Gráciák bércéhez vezető jelzetlen kiágazást jobb felé. Ha szeretnénk, azon az ösvényen is mehetünk, mert a Vértes kevés természetes kilátópontjainak egyikét jelentő szürke sziklákon át visszavezet a túra eredeti nyomvonalába. A csapás biztonsággal járható, és még valamilyen hevenyészett jelölést is találunk rajta, csak a Z jelzés felöli vége lejt kissé meredeken.

Az eredeti nyomvonalon maradva a szobor után a P és a Z jelzések kereszteződésénél találjuk magunkat. Innentől az utóbbin jobbra térünk, de előtte lesétálhatunk a közeli, 2015-ben felújított Szép Ilonka-forráshoz, ahol esőház és padokkal felszerelt pihenőhely is várja a fáradt kirándulókat. Egyébként a Z jelzés egyelőre szintben vezet, hogy aztán egy újabb katonasírt elhagyva, később egy bükkös alá homoruló mélyúton találkozzon a szemből becsatlakozó K jelzéssel. Mostantól az utóbbit érdemes figyelnünk, mert gyakorlatilag a végpontig (pontosabban Csákányospusztáig) fog kísérni minket.

A Vitányvár felé még megcsodálhatjuk a Rockenbauer Pál emlékét őrző, jelvényekkel, fotókkal, sőt egy levált talpú bakanccsal kidekorált (elcsúfított?) fát, mielőtt a Zsidó-hegy oldalában megérkezünk oda, ahol a K jelzés jobb felé leválik a Z jelzésről. Kb. 200 métert tovább sétálva esőbeállót találunk, és északnyugat felől az ott induló, kifejezetten meredek ZL jelzésen is felkapaszkodhatunk a várhoz, de jobban járunk, ha a Kéktúra nyomvonalát választva inkább délkelet felől, a KL jelzésen közelítjük meg a festői romokat.

A Vértes legromantikusabb várromja

Ezzel túránk csúcspontjához érkeztünk: az erdővel körülölelt Vitányvár – amelyre a szomszédos Zsidó-hegy tetejéről is jól rá lehet látni – itt-ott a fák lombkoronája fölé tornyosuló szürke falaival tényleg eszeveszetten romantikus látványt nyújt az erdő szoros ölelésében. A története tipikus; bár írásban először 1379-ben említik, feltehetően jóval korábban épült, majd az adományozások sorozatát követően, a török időkben többször gazdát cserélt. Fehérvár (török nevén: Isztolni-Belgrád) 1543-as eleste után az oszmán hadsereg onnan kiindulva foglalta el és erősítette meg a Vértes várait, köztük Vitányt, hogy az őrségeik rajta tarthassák a szemüket a Komárom és Győr felé tartó magyar seregek utánpótlási vonalain.

Az eredetileg szabálytalan ötszög alakú vár udvarára vezető kapu a Vár-hegy legmeredekebb, nyugati oldalán lehetett. Kútja érdekes módon valószínűleg nem volt, ami – a bormérési joggal kapcsolatos zűrzavar mellett – szerepet játszhatott abban, hogy Kálnai Péter várnagy 1499-ben szekerestül, ökröstül elfogott és bebörtönöztetett egy tatai polgárt, aki Héregről próbált tetemes mennyiségű bort hazaszállítani az erdőn keresztül.

Vitány falai között a fáma szerint lejátszódott egy igazi szerelmi dráma is: az akkori, 15. századi várúr, Hédervári Imre beleszeretett a közeli Gerencsérvár urának, Újlaki Miklósnak a lányába, aki viszonozta az érzelmeit, csakhogy az apja máshoz akarta kényszeríteni. Hédervári ezért elrabolta a kedvesét, a felbőszült Újlaki azonban megostromolta Vitányt, egy árulás révén nagy nehezen bejutott, és magával vitte, majd hazaérve dühében befalaztatta a lányt. Szerencsére az egyik hű szolgálója egy nyíláson át etetni tudta, és a szappanoperába illő sztori boldog véget ért, miután Hédervári elpanaszolta a sérelmét Mátyás királynak, aki igazságot tett, és a szerelmesek a bűnét megbánó atya áldásával egymáséi lehettek.

Szakadékba a kéken

Ha a kalandos középkori múlton elmerengve beteltünk Vitányvár hangulatával, megkezdhetjük hosszabb gyaloglásunkat tovább a K jelzés mentén. Tágas erdő alján patakszerűen kanyargó ösvényen, majd egy réten át, végül ismét döngölt földúton kb. 5 km-t kell sétálnunk, hogy visszaérjünk a körtvélyesi erdei temetőhöz, oda, ahol túránk elején a K+ jelzésen Körtvélyespuszta felé tértünk. Ezúttal maradunk a Kéktúra mentén, amely a Mária-szakadékon keresztül visz vissza minket Csákányospusztára.

A következő a pár száz méter a Vértes egyik leglátványosabb része. Míg a hegység legnagyobb tömegét fődolomit alkotja, itt a néhány másik területére jellemző Dachsteini mészkő bukkan a felszínre a szakadék alján látható „padok” formájában. Mint azt sziklákon vígan burjánzó növényzet és a rajtuk jócskán felhalmozódott hordalék is tanúsítja, hóolvadáskor, vagy nagy esőzések után régen szinte vízesésszerűen zúdul le itt a víz. Manapság ez már nem jellemző. Egy-egy nagyobb mészkőalakzat megfigyelhető az árok oldalában, közvetlenül az ösvény mellett is.

A Mária-szakadék alján, a Csákányosi turistaház előtt újra becsatlakozunk a K+ jelzésbe, és mostantól azt követve a már ismert útvonalon, Csákányospusztán keresztül gyaloglunk vissza túránk kiindulópontjához, a Birka csárda parkolójához.

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

  • A Szárliget, Birkacsárda buszmegállóhoz a Bicskéről vagy Tatabányáról érkező járatokkal juthatunk el, ezek azonban csak hétköznap közlekednek.
  • Szárliget vasútállomása a Budapest-Komárom vasútvonal mentén található, így oda gyakran indulnak vonatok. A túra kezdőpontja azonban innen még kb. 3,5 km-re van.

Megközelítés

  • A túra közvetlenül a Szigliget, Birkacsárda buszmegállótól indul.
  • A szárligeti vasútállomástól az Országos Kéktúra K jelzése mentén nyugat felé indulva csatlakozhatunk be a túra nyomvonalába. Ekkor nem érdemes letérnünk a térképen jelzett kiindulópontig, a Birka csárda parkolójáig, hanem Csákányospusztától kezdve célszerű követnünk a K+ jelzést. Ez a pont azonban 4 km-re van a szárligeti vasútállomástól.

Autóval

  • Az autónkat az elhagyott Birka csárda parkolójában hagyhatjuk.

Koordináták

DD (Tizedes fokok)
47.514192, 18.476865
DMS (Fokok, fokpercek és fokmásodpercek)
47°30'51.1"N 18°28'36.7"E
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
34T 310030 5265392
w3w (what3words) 
///újított.fogkrém.derül
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

A szerző által javasolt térképek:

  • A Vértes turistatérképe

A régióról szóló kiadványok:

Mutass többet!

Felszerelés

  • Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.

Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.


értékelések száma

5,0
(8)
Profilkép
Mazurkáné Gabi
2020-06-04 · Közösség
Nehezen találtuk meg a Startot, mert a buszmegállót átnevezték Tatabánya Birkacsárdára és Szárligettől 4 km-re van. A túra látványosságait végigjártuk kettő kivételével. 1. Későn vettük észre, hogy a Gráciák bércéhez vezető leágazást túlhaladtuk, mivel csak az applikáció térképét követtük, a szöveget meg későn olvastuk hozzá. 2. A Vitány vár bejárata be van deszkázva felújítási munkák miatt. Köszönöm azoknak, akik a Rockenbauer Pál emlékfát megszabadították a "kéretlen díszeitől". Igy már emlékfának néz ki, s nem egy bazári majomnak. A Mária szakadék, a patakmederbe zúgó vizet képzelve, csodás és könnyen járható. Kényelmesen 7 óra alatt jártuk végig ezt az élménydús túrát.
Mutass többet!
Kovács Zsolt József
2020-05-18 · Közösség
Nagyon szép és változatos túra. 3 gyerekes családi kirándulásként 7 óra alatt mentünk végig az útvonalon. Mindenkinek tetszett.
Mutass többet!
Dr. Habony Norbert
2020-05-16 · Közösség
2020. május 16., szombat 9:45:29
Fénykép: Dr. Habony Norbert, Közösség
2020. május 16., szombat 9:45:47
Fénykép: Dr. Habony Norbert, Közösség
Az összes értékelés mutatása

A többiek fényképei

2020. május 16., szombat 9:45:29
2020. május 16., szombat 9:45:47
2020. április 18., szombat 20:20:38
2020. április 18., szombat 20:21:51
+ 21

Állapot
zárva
Értékelés
Nehézség
közepes
Hossz
15,3 km
Időtartam
4:35óra
Szintemelkedés
432 m
Szintcsökkenés
432 m
Tömegközlekedéssel elérhető Körtúra Szép kilátás Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Egészséges környezet

Statisztika

  • 2D 3D
  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
: óra
 km
 m
 m
 m
 m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!
Logo emmi Logo agrar Logo mol Logo otp