Transzbörzsönyi kisvasút

Szobon a kisvasút közvetlenül a nagyvasúti állomás mellől indul, a végállomást a gyalogos felüljáró lábánál kell keresni. Ha valaki vonattal érkezik Budapest felől, kisebb késések miatt nem kell izgulnia, a Börzsöny szívébe induló kis szerelvények bevárják a pesti vonatokat. A járműállomány igen változatos, így előre nem lehet megmondani, hogy éppen milyen vontató- és vontatottjármű-állomány fogja szolgálni az utazást: a hazai kisvasutak igazi igáslovai, a C50-es mozdonyok mellett itt üzemel a két, Királyréten épített motorkocsiból az egyik, és olyan kuriózumok is előfordulnak, mint egy L-60-as vagy egy MD-40-es kis dízelmozdony. A személykocsik között nyitott és zárt egyaránt megtalálható – természetesen a legnagyobb élmény a nyári suhanás a nyitott kocsik valamelyikén.

Akármelyik szerelvény fogadja is az utasokat, biztosan a Márianosztra felé vezető út mellett, a házak, kertek előtt fog végigcsattogni az első néhány száz méteren, miután elhagyta a sínek bal oldalán fekvő vontatási telepet, amelynek méreteiről egyértelműen látszik, hogy nem a mai vasútüzemre méretezték. Ahol az aszfaltút elágazik Vámosmikola felé, a sínek bebújnak a fák, cserjék közé, így már itt is érezhető valamelyest az erdei vasúti hangulat. Sorra halad át a feltételes megállóhelyeken a kisvonat, aki Malomkert, Barackos, Petyerák-tanya, Máriakút, Malomvölgy közül szeretne valamelyiknél leszállni, azt előre kell jeleznie a vonatszemélyzetnek. A vasútvonalat a Bezina-völgyben egykor Malomvölgyig építették ki, itt működik ma is a Csák-hegyi kőbánya, de az itt kitermelt követ ma már közúton szállítják el. Külön érdekessége az egykori vasútüzemnek, hogy a hegyen magasabban lévő „Fehér” kőbányához is vezetett egy vonal, amit később siklóvasúttal váltottak ki.

A bányaterületet elhagyva egy erős ívben elkezd emelkedni a pálya – és innen Nagyirtáspusztáig ez így is marad. Márianosztra állomást nyugatról egy mező határolja, keletre, a falu felé pillantva a pálos kolostor kegytemplomának tornyai és a börtön komor falai látszanak a falu házai felett. A települést elhagyva igazi erdei vasúti hangulatban lehet része az utazónak (azt leszámítva, hogy a szinte új pálya miatt a megszokott zakatolás ezúttal elmarad). Előbb egy rét szélén kanyarog a 760 milliméteres sínpár, majd a Bezina-patak szűk völgyébe érve kapaszkodik egyre feljebb, a vízválasztó felé. Füstös-forrás feltételes megállóhelyet elhagyva vad kanyargásba kezd a vonat: számos hurok biztosítja a szint leküzdését a vonal legmagasabb pontját jelentő Nagyirtáspuszta állomásig.

Nagyirtáspusztán számos turistaút fut össze, az állomás közelében található a Szent Orbán fogadó is, de egy frissítőért és pár falatért nem kell messzire menni: az igényesen kialakított állomásépületben büfé várja az utasokat. Sokan be is térnek, ugyanis át kell szállni egy másik szerelvényre, mert a Szob-Nagyirtás és a Nagyirtás-Nagybörzsöny szakaszok más-más üzemeltető kezelésében vannak (így a jegyek sem válthatók meg a teljes vonalra, mindkét szerelvényen külön kell fizetni az utazásért).

Nagyirtáspusztától komoly ereszkedésbe kezd „új” szerelvényünk, mivel Nagybörzsönyig végig lejt a pálya. Ahogy a déli oldalon, úgy itt is számos hurokban tekereg a vonat a szintkülönbség leküzdése érdekében, de olyan megoldással is találkozhatunk, ami a maga nemében unikálisnak számít, hiszen máshol már nincs ilyen az országban. Az úgynevezett csúcsfordítóról van szó: nem kell meglepődni, ha vonatunk egyszer csak toltmenetben, azaz a korábbi menetiránnyal ellentétes irányban kezd el mozogni a Tolmács-hegy oldalában, majd Kisirtáspusztára érve újra irányt vált, immár „helyesen” közlekedve. A térképre nézve látszik, hogy a pálya Z alakban halad ezen a szakaszon, mivel másképp nem lehetett megoldani a szintkülönbségek áthidalását. Régen a Börzsönyben számos más kisvasúton használták ezt a megoldást, de a Gerecsében, a Mátrában, a Visegrádi-hegységben is volt csúcsfordító egyes kisvasutakon. Ma már azonban ez az egyetlen hazánkban, így 2000-ben ipartörténeti műemlékké nyilvánították.

Kisirtáspusztán szálláslehetőséget is találunk a szépen felújított menedékházakban, illetve számos turistaút is indul innen különböző irányba. A kisvasút sínpárja a Hosszú-völgyben a patak mentén vezet el egészen Nagybörzsönyig, ahol a falu határában található állomáson ér véget. A vontatási telepen egy kisebb és egy nagyobb mozdonyszín ad otthont a járműveknek, egy vasúti kocsiban kis múzeumot is berendeztek. A következő vonat indulásáig az állomás melletti büfében és hajtánypályán is el lehet ütni az időt, de érdemes besétálni Nagybörzsönybe is, és felfedezni a falu rejtett kincseit.