Sorrento

Meglepő sziklacsoport köszön ránk a Budai-hegység délnyugati lábához kanyargó út mentén, egy mediterrán hangulatú fenyvesektől, napsütötte bokorerdőktől tarka lejtőn. A Budaörs feletti kopárok markáns hangulatú helyszíne a Sorrento sziklatarajos gerince, ahol a hegységre jellemző feketefenyves erdőfolt teszi kontrasztossá a dolomitmurvás felszínű, végletekig lekoptatott hegyoldalt. Északnyugat felé ez a gerinc zárja a Budaörsi-kopárok csoportját, így ebben az irányban, a Zsámbéki-medence felé szépen kilátunk a ligetes feketefenyvesből. A megmaradt dolomittornyok sora a természetes erózió következében érdekes és kreatív műalkotásként őrködik az apránként lemorzsolódó múlt emléke felett.

A tornyokat budaörsi dolomit építi fel, ahogy a környező, Budaörsi-kopárokként ismert hegyeket is. Ez a 200 millió évet meghaladó korú kőzet azonban nem csak az eltelt évmilliók miatt néz ki ily elaggottan. A dolomitra jellemző ridegség miatt apró repedések hálózzák be a kőzetet, amit a víz és a jég szorgos munkája bontott apró darabokra. A sziklás felszínek a keményebb, ellenállóbb gerincek mentén bukkannak elő, környékükön pedig murvával hintett a hegyoldal, görgő, instabil alapot képezve az évezredek alatt kialakult vékony talajtakarónak. Ezek a sekély talajú lejtők csak csenevész ligeteknek, füves réteknek adtak otthont, de a túlzott legeltetés ezt a csekély termőréteget is végzetesen lekoptatta az évszázadok során. A legeltetés részbeni ellehetetlenülésével a meredekebb, köves hegyoldalakra az igénytelen, szárazságtűrő feketefenyőket telepítették. Ezzel részben megállították a további pusztulást, illetve lehetőséget adtak az új talajréteg kialakulásának, amely alapot teremthet az élet ismételt elterjedéséhez a kopár lejtőn.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes