Négyévszakos kárpáti gerinctúra nem csak profiknak

Itiner

• Ľutina (Litinye) központjából Olejníkov (Olajpatak) felé a jelzetlen közúton haladunk (ezt a szakaszt busszal is megtehetjük, ha éppen elcsípjük a helyközi járatot).
• Olejníkov túlsó feléről, Majdan településrésztől a S jelzést követjük egyenesek Chata Čergov (Csergő menedékház) épületéig.
• A közvetlenül a ház felett található Sedlo Čergov elágazásban (nyeregben) balra térünk a K jelzésekre, amiket a Minčol nevű főcsúcsig követünk.
• A főcsúcsról a K jelzésen a Lazy kereszteződésbe térünk vissza.
• A Lazy kereszteződésben jobbra, a Z jelzésre fordulunk, amely levezet a mintegy 450 méterre található menedékkunyhóig (Útulňa pod Minčolom).
• A háztól a Z jelzésen kapaszkodunk vissza a Lazy kereszteződésig.
• A Lazy kereszteződéstől a K jelzésen (jobbra) visszatérünk a Sedlo Ždiare elágazáshoz. 
• A Sedlo Ždiare elágazásban jobbra fordulunk a Z jelzésen, és a Za hradom elágazásig ereszkedünk.
• A Za hradom elágazásban balra térünk a S jelzésre.
• Rövid kitérőt teszünk Hőnig várának (Nový hrad) romjaihoz.
• A S jelzésen térünk vissza túránk kiindulópontjára, Ľutina (Litinye) központjába.

A túra részletes leírása

A patakvölgy társadalma

Szlovákiára alapvetően ugyanúgy jellemző a területi fejlettség nyugat-keleti irányú különbsége, mint Magyarországra, s bizony ez szembe is tűnik kiindulópontunk, Ľutina (Litinye) felé utazva. Ľutina viszont takaros falu, nyilván annak is köszönhetően, hogy híres búcsújáróhely. A felső részén álló kegyhelyet utunk végén meg is látogathatjuk. 

Ha csak nincs ritka szerencsénk a busszal, Ľutináról az alacsony forgalmú (jelzetlen) országút szélén bandukolva közelítjük meg a hegyeket, Olejníkov (Olajpatak) mellett pedig a szegénység említett kelet-szlovákiai helyzetéről is kapunk egy távoli, szomorú pillanatképet. Továbbhaladva már takaros hegyi házakat látunk, Majdannál pedig meglehetősen archaikus falukép mellett hagyjuk el a civilizációt. A S jelzéssel jobbra tartunk a falu végén.

Hosszan gyalogolunk a S jelzésen, a patakvölgyben, s annak felső részén igazi kuriózumba botlunk: felújított szocreál buszmegállóba, amelyben kedves kis tárlat állít emléket az erdőben megbújó, kihalt hegyi falvaknak, Ambrušovce és Baranie szórványtelepüléseknek. Busz már rég nem jár erre, valami azonban történik Szlovákia eme elhagyott szegletében, mert az út melletti, régi faházak némelyike is fel van újítva. Ebben a kissé „erdélyi” hangulatban követjük tovább a patakvölgyet, végül kikapaszkodunk belőle, és meredek emelkedőn érjük el a Črchľa elágazást, majd onnan már lényegében szintben haladva a Chata Čergov (Csergő menedékház) épületét. A házban valószínűleg nem lesznek tömegek, így egy békebeli estében lehet részünk a világ végén. Az eredeti, egyszerű védkunyhót az 1920-as évek végén síelők emelték, de ez hamar leégett. Ennek helyén 1929-ben, mindössze néhány hónap alatt, az eperjesi turisták kezdeményezésére és helyiek hozzájárulásával, egy természetjárást kedvelő katonai parancsnok és csapata közreműködésével készült el a turistaház, ami mindmáig az egyetlen a hegységben.

Napsütötte hegygerincen 

Az éjszakát követően nagyon klassz nap vár ránk, rengeteg kilátással, végig gyönyörű, változatos, kellemes terepen haladva.

A ház feletti elágazásban balra tartunk a K és a P jelzéseken, s nemsokára fel is fedi magát a Csergő főgerince: megérkezünk a hasonló nevű, egy tágas rétnek és hatalmas keresztnek helyt adó csúcsra (Čergov, 1050 m). Ez az első alkalom, hogy tekintetünket körbehordozhatjuk a hegyek végeláthatatlan láncolatán, de érdemes megjegyezni, hogy a csúcs alatt, az erdőben a jó felszereltségű és mindig nyitott Útulňa Drina várja azokat, akik nomád körülmények között szeretnek éjszakázni. Mellette forrást is találunk.  

A gerincúton haladva hamarosan elérjük a Chuchułka-nyerget, ahol balra fordulunk a K jelzéssel, s innentől kezdve tényleg nincs más dolgunk, mint a szellős réteken laza hullámvasutazás közben élvezni a folyamatosan elénk táruló tájat. A legtöbb esetben csak a hegygerinc egyik oldalán található kaszálórét, így az erdőfoltok között hol az egyik, hol a másik irányba nyílik pazar kilátás. Tekintetünket minden bizonnyal a már az első csúcsról, az 1098 méter magas Veľká Javorina tetejéről is feltáruló, semmi máshoz nem hasonlítható magas-tátrai sziluett fogja vonzani leginkább. 

Hangulatos gerincvándorlásunkat az egykori pásztorkodás idejéből megmaradt feszületek és kegyhelyek kísérik. A Veľká Javorina utáni kisebb, név nélküli nyeregben még padok is találhatók egy nagyobb kereszt mellett. A Solisko 1057 méter magas csúcsáról még pompásabb rálátást kapunk a méreteivel drámai hatású Magas-Tátrára, majd a gyönyörű kaszálórétek, nyírfacsoportok, törpebükkök, erdőfoltok közötti hosszas kanyargást követően leereszkedünk az említett  Sedlo Pryehby nevű nyeregbe, ahonnan természetesen nem hiányozhat egy kedves kis kápolna sem. 

Utunk talán legnagyobb megpróbáltatása áll előttünk, hiszen kb. 200 méter szintemelkedést kell legyűrnünk, s fontos tudni, hogy nem sokkal a hágót követően kiépített forrást érint az ösvény. Ismét visszatérünk a hegygerincre, majd a Sedlo Ždiare nyerget elérve elmaradnak a rétek. Innentől a Hýrová 1071 méter magas, erdős tömbjét keresztezzük, utunk második felében fokozottan védett erdőrezervátumot is érintünk. A nyeregben egyébként esőbeállót találunk padokkal – sokan ezt a helyszínt választják táborhelynek sátras vándorlásuk során (bár kiépített forrás nincs a közelben). 

Törpebükkök a Minčol csúcsán 

A Hýrová rengetegéből a szentképekkel és törpebükkökkel övezett Lazy hangulatos kaszálórétjére lyukadunk ki. A Lazy és az innen már látható főcsúcs, a Minčol (1157 m) közötti rész fokozottan védett természetvédelmi terület, amelynek legjellegzetesebb szereplői a szeles gerincen csak alacsony méretűre nővő bükkfák – göcsörtös, tömzsi törzsükkel feledhetetlen kísérői vándorlásunknak. Először a hatalmas keresztet hordozó csúcsra kapaszkodunk fel (Kríž pod Minčolom), ahonnan egyébként jobb körpanorámát kapunk, mint a szomszédos főcsúcsról. A Tarca völgyén túl látszik az erdős Lőcsei-hegység és a fölé emelkedő Magas-Tátra, de kiváló rálátásunk van a Pieninek, a Szepesi-Magura és az Alacsony-Beszkidek mellett a Szalánci- és a Branyiszkói-hegység vonulataira is.  

Visszatérve a Lazy elágazásába, jobbra fordulunk a Z jelzésen, és meredeken ereszkedünk le az Útulňa pod Minčolom nevű menedékkunyhóhoz. A takaros kis ház egészét előzetes foglalás után, kulcsosházas rendszerben lehet kivenni (lásd a linkek között).

Búcsú a Csergőtől

Fárasztó mászással indul a nap a Z jelzésen, majd a Lazy csomópontból a K jelzésen a már megismert Ždiare-nyeregbe gyalogolunk. Innen a Z jelzést követve kezdjük meg ereszkedésünket Ľutina felé. Az oldalgerincen vezető útról több helyen szép kilátást kapunk az alattunk húzódó patakvölgyekre. Hosszas ereszkedést követően, a Za hradom elágazásban térünk balra a S jelzésre, s nemsokára, egy rövid, balos kitérővel Hőnig várának (Újvár / Hanigovský (Nový) hrad) romjai előtt állunk. A vár ugyanis a szomszédos Hanigovce (Hőnig) településhez tartozott, amely a 14. században német nemesi betelepítéssel keletkezett. A leírások szerint 1320 és 1330 között az Ákos nembeli Micsk bán emelte, először fából, aztán Nagy Lajos király engedélyével 1342-ben átépítette kővárrá. Később a Tarczayaké lett, akik Szapolyai Jánost támogatták Habsburg Ferdinánd ellenében, így a Habsburgok viszonzásul megostromolták és felrobbantották a várat. 

A falu feletti kaszálóréteken ereszkedve érkezünk meg Ľutina (Litinye) határába, az eperjesi görögkatolikus püspökség legnagyobb kegyhelyéhez, amely egy 1851-ben történt Mária-jelenés után búcsújáróhely lett, kápolnái épültek, templomának II. János Pál basilica minor címet adományozott. A S jelzésen a kiindulópontra visszaereszkedve fejezzük be túránkat, de ha van időnk, mindenképpen érdemes a hegyoldalon kialakított kegyhelyeket és kápolnákat közelebbről is megnézni.