Kemence kör

Itiner

• A futás első nyolc kilométerén a P jelzést követjük. 
• A lejtmenet első szakaszában, a Salgóvár után 600 méterre a P+ jelzés mentén haladjunk egy kilométer hosszan. 
• A völgybe leérve, balra visszafordulva áttérünk a K jelzésre.
• A Feketevölgy Panziónál jobbra átvágunk a patakon, és a Z◼ ösvényen kapaszkodunk fel a hegyoldalba.
• Hamarosan becsatlakozunk a Z jelzésre, ami visszavezet a kezdőpontig. 

A futás részletes leírása

A Kisvasútmúzeum elől elindulva aszfalton kezdjük a futást, ami ideális bemelegítés. A patak és a vasút mentén haladva kis idő múltán jobbra vesszük az irányt, és a P jelzést követve laza emelkedőn futunk tovább. Madárneveket viselő, szokatlan szerkezetű utcák mentén haladva hagyjuk el a települést, miközben izzasztóan emelkedő földúton gyűjtjük a métereket. A fenyőerdő határát elérve kisimul a kaptató, és könnyebb, jól futható etap következik. A végén a kereszteződéshez érve balra kanyarodva kezdjük meg a hosszú és erőltetett menetet a gerinc felé. Sziklás, meredek ösvényen haladunk kitartóan felfelé, amelyen nehéz futni, csak rövidebb szakaszokon lehet, így a nagyobb részét gyalogolva érdemes megtenni. A fák között idővel kiviláglik az ég, hamarosan a Holló-kő kilátóhelyre érünk. Az egykori óriásvulkán beszakadt felépítményének, azaz kalderájának pereméről látunk rá a Magas-Börzsöny lenyűgöző, erdőkkel borított hegyvidékére.

Innentől folyamatosan elő-előbukkan ez a látkép menet közben, de nem érdemes elbambulni, hiszen balról olykor kifejezetten meredek lejtő meredezik alattunk. Jó pár izzadtságcseppnyi kaptatás után végre egy kis lejtő vár ránk, bár csak röviden. Az erdészeti földutat keresztezve a túloldalon megkezdődik a végső mászás. Több száz méternyi meredek végén szinte négykézláb érkezünk meg a Salgóvár sziklaszirtjeihez és várfal-maradványaihoz. A lenyűgöző kilátóhelyről a Börzsöny belsejébe tekinthetünk le. 

A vár túloldalán megkezdjük a szintvesztést, és földúton kocogva lazítjuk ki a beállt combokat. Csomóponthoz érve a P+ jelzésre váltunk, továbbfutunk lefelé. A laza erdei talajon esős idő után sár nehezítheti meg a dolgunkat. Hamarosan újabb kereszteződéshez érve élesen balra visszafordulunk a K jelzés mentén, és ezzel megkezdjük kalandos utunkat a Csarna-völgyben. A völgy bal oldalán ereszkedünk lefelé, miközben a völgy aljában csendesen csorgadozik a víz, melyhez időről-időre minden irányból becsatlakoznak újabb kis vízfolyások. Másfél kilométer kocogás után elérünk a völgy medréhez, ahol a Csarna-patak és a Kuruc-patak folyik össze. Itt találkozunk először a következő szakasz hangulatát meghatározó, felhagyott sínpályával is, illetve balról a Hamuházat is megpillanthatjuk. 

A fokozottan védet területen továbbhaladva különleges hangulatban lehet részünk. A posztapokaliptikus hangulatot árasztó sínpálya találkozik a friss és energikus patakkal, s mindezt az igazi, érintetlen természet közegében tapasztalhatjuk meg. Kalandos akadálypályán haladunk, néhol a sínpályát, néhol a patakot keresztezzük. Magas vízállás esetén garantáltan nem ússzuk meg a futást száraz zoknival. Időnként érdemes feltekinteni a minket két oldalról közreölelő sziklafalakra és meredek hegyoldalra.

A Feketevölgy Panzió lesz az első jele annak, hogy kezdünk közelíteni ismét a civilizáció felé, de előbb teszünk még egy kis kerülőt. A patakot deszkákból tákolt hídon keresztezzük, majd a Z◼ jelzés mentén meredek mászásba kezdünk. Nem túl hosszú, de roppant meredek emelkedő emlékezteti a lábainkat arra, hogy ma már több száz méter szintemelkedés van mögöttünk. Ez letudva ismét ereszkedni kezdünk, majd a Z jelzésre váltunk. Ez a hosszú, egyenes ösvény lesz a búcsúnk az erdőtől, hiszen hamarosan feltűnik az ösvény végén az aszfalt. Jobbra tartunk, majd a patakon átkelve balra kanyarodunk. Panziók és vendégházak között, aszfalton lekocogott néhány száz méter lesz a levezetése ennek a kalandos és embert próbáló körnek, amely során egészen biztosan maradandó emlékeket gyűjtöttünk.