Naszály, ha muszáj

Itiner

• Az első pár száz métert a központ előtt futó műúton tesszük meg.
• Becsatlakozunk a P jelzésbe, amely mutatja az utat egy jó ideig. 
• Kb. két kilométer után egy rövid szakaszon elválunk a piros sáv jelzéstől és jelölés nélkül futunk tovább nyílegyenesen a Gyadai-rét mentén, majd visszacsatlakozunk az eddig megszokott P sávhoz. 
• Nagyobb elágazáshoz érve áttérünk a K (OKT) jelzésre, de csak rövid szakaszon. 
• Pár száz méter után a következő elágazásnál a S+ szűk ösvényére térünk át. 
• A csúcshoz közeledve a Z▲ jelek mentén haladunk, így érjük el a Naszály legmagasabb pontját. 
• Innen visszatérünk a K jelzéshez, és azon jutunk vissza a kezdőpontig. 

A futás részletes leírása

A kirándulóközpontból elindulva az épület előtti műúton kezdjük a futást, a szinte sík terep ideális a bemelegítésre. Nagyjából fél kilométer múlva becsatlakozunk a P jelzésbe, és innen kis megszakítással egy jó darabig ennek mentén haladunk. Fák között kocogva hamarosan kiérünk erdő és mező találkozásához, a következő néhány kilométer ilyen hangulatban fog telni. Völgyben, patak mentén haladunk, amelyet rövidesen balra kanyarodva keresztez a jelzés. Ezen a rövid szakaszon elhagyjuk a jelzést, és egyenesen kocogunk tovább. Nem sokkal később balról vissza is tér a P jelzés, és minden halad az eddig megszokott rend szerint. A Gyadai-réten vadászlesek mentén, békés réteken, kaszálókon keresztül, gazdag madárvilággal körülöttünk faljuk a kilométereket a jól futható terepen. 

Az ötödik kilométer után búcsút indünk a rétnek, és jobbra bekanyarodunk az erdőbe. Nem csak a táj, de a szintemelkedés is alaposan megváltozik, az eddig szinte sík terep ugyanis innentől kezd el határozottan emelkedni. Idővel kereszteződéshez érünk, és a széles földútról az egynyomtávos ösvényre kanyarodva egy rövid szakaszon a K jelzés mentén haladunk. Nem sokáig, hiszen néhány száz méter múlva egy meglehetősen összetett kereszteződésben a jól jelzett S+ ösvény mentén futhatunk tovább. Nagyon élvezetes, kanyargós és szűk ösvényen roboghatunk néhány percig, majd a lendületes, jól futható út a hegy irányába fordul. Innen kezdődik a kemény része az edzésnek. Egyből az első komolyabb emelkedő végén egy magas kőfal jelzi a korábbi, emberi tevékenységek nyomát, és emlékeztet arra, hogy annak a hegynek a csúcsára futunk éppen, amely az oldalában éktelenkedő, hatalmas tájsebről ismert. Lépésről-lépésre küzdve a szintemelkedéssel egy elágazáshoz érünk, ahol jobbra fordulva találjuk a csúcsig vezető Z▲ jelzést. 

Habár csak egy kilométer van hátra a hegytetőig, de komoly energiák mozgósítására lesz szükség, hiszen kifejezetten meredek és köves ösvényen baktatunk felfelé. Aki ezt a szakaszt is ki tudja futni, annak minden elismerésünk! A bal oldalunkon kibukkanó kilátás kárpótol a jelentős megterhelésért. Ha meg szeretnénk örökíteni futásunkat, érdemes itt elkészíteni a fotókat, mivel a csúcson meglehetősen korlátozott a kilátás, még a kilátóból is. A geodéziai torony betonhengere nincs elzárva a nagyközönség elől, de leromlott állapota miatt balesetveszélyes felmenni rá. 

Ha kifújtuk magunkat a mászás után, a K jelzésen kezdjük meg az ereszkedést. Figyelmet és erőt kíván a futásunk ezen szakasza is, hiszen lejtős és kifejezetten köves ösvények várnak ránk. Néhány száz méter megtétele után pedig tovább szűkül az ösvény, vállszélességű, sziklás csapáson haladunk a hegyoldalban. Az idővel szelidülő ösvény megfontoltan hullámzik a fák között a Naszály északi lábánál. A táv második felének legnagyobb attrakciójához 2,5 kilométerrel a vége előtt érünk el. Itt egy méretes vízmosás, széles szakadék felett vezet át egy meglehetősen hosszú függőhíd, ami minden korosztály számára igzalmas élményt nyújt.

Innen már a K mellé becsatlakozik a tanösvény jelzés is, ami mutatja, hogy nemsokára visszaérünk a kirándulóközpontba. Jól futható, széles földutakon kocogunk. A fák között feltűnő épületek körvonala, majd a kis tó jelzi, hogy egy komoly edzésértékkel bíró kör után megérkeztünk a végállomásra.