A sokszínű őrségi táj legjava

Itiner

• Őriszentpétert az Árpád-korai templomáról híres Templomszeren keresztül hagyjuk el Szalafő irányába.
• Szalafőn áttekerve érjük el annak túloldalán Pityerszert (népi műemlék együttes)
• Pityerszeren egyenesen áttekerve dózerúton folytatjuk utunkat, az elágazásokban jobbra tartva érintjük az Őserdőt.
• A műútra kiérve balra tartunk és keresztezzük Farkasfát.
• Kitérőt teszünk a Hársas-tóhoz, majd ismét dózer úton folytatjuk utunkat.
• A műúton jobbra tartva érjük el Kondorfát, s jutunk vissza Őriszentpéterre.

A túra részletes leírása

Őriszentpéter és Szalafő: bevezetés az Őrség egyediségébe

Az Őrségi Nemzeti Park látogatóközpontjától Szalafő felé haladva először is a Pajta Bisztró fog megállásra csábítani, hogy valami finomat harapjunk az őrségi tájba szépen illeszkedő modern étteremben. Kifejezetten jó tipp a túra végére! A Templomszer végében található, gyönyörű, XIII. századi templom meglátogatása viszont kötelező program. A templom körül látható az egykori árokrendszer is, mögötte pedig egy felújított középkori téglaégetőt tekinthetünk meg. A minimális kitérővel elérhető Keserűszer Őriszentpéter egyik legszebb, legtöbb hagyományos épületével rendelkező településrésze, ahova nagyon megéri eltekerni.  

Az Őriszentpétertől egy könnyed tekeréssel elérhető Szalafőn, az Őrség legarchaikusabbnak mondott településén szintén van mit csodálni. A hét dombra települt, ennél fogva hét szerből álló falu fő látványossága a Pityerszeren található skanzen, de hiba lenne túl gyorsan áttekerni a falun: az Őrszem Fogadóban helyi ételeket kóstolhatunk, a Gatter fogadó mellett megcsodálhatjuk az Őrség legöregebb fáját, belátogathatunk egy kis sajtért a Ferencz portára, és ha kíváncsiak vagyunk az őrségi ízekre, mindenképpen nézzünk be Gaál Zsuzsa Múltidéző portájára a Papszeren (előzetes bejelentkezés ajánlott)! A felsőszeri Batha portán pedig megtekintetjük, hogyan is készül az Őrség aranya, a tökmagolaj.

Pityerszer: az ősiség érintése

Ennyi látnivaló után, egy erős kaptatót leküzdve érkezünk meg Pityerszerre, ahol vessük bele magunkat a történelmi érdekességek közé! A honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek erre a vidékre, akik egészen a XVII. sz. derekáig királyi kiváltságokat élveztek, mivel saját költségükön, saját fegyvereikkel védték a nyugati határt. A dimbes-dombos táj szárazabb magaslatain vertek tanyát a katonák, így jöttek létre később a több házból álló falurészek, az ún. szerek. A szeres településforma a mai napig kiválóan megfigyelhető az Őrség több településén. Sőt, az Őrség hazánk egyetlen tája, ahol a honfoglaló lakosság egy része bizonyítottan egy helyben él a mai napig. A földrajzi szempontból nem önálló tájegység népi hagyományaiban sok sajátosságokat mutat, és a hagyományos kultúráról árulkodik úton-útfélen maga a táj is.

A népi műemlék együttes igazi értékét az adja, hogy egy ház kivételével eredeti helyükön találhatók az épületek, ma is híven őrizvén a középkori hagyományokat. Megtaláljuk itt a tókát, az Őrségben amúgy sok helyütt még fellelhető kicsiny tavat. Az őrségi ember a domb tetején nem tudott kutat fúrni, ívóvízért a völgybe járt. A tókában gyűjtötték viszont a csapadékvizet, ami az állatok itatására és mosásra, egyes kézi munkákra (pl. lenáztatás) szolgált. Itt találjuk a félrideg állattartás miatt kialakult őrségi háztípust, a kerített házat: a ház és a gazdasági épületek nem egy sorban helyezkednek el, hanem U alakban, ezzel is védelmet nyújtva állatnak, embernek egyaránt. Láthatunk itt jellegzetes, különálló pajtát, amelyek falazott téglapilléreken állnak, ezek az ún. lábaspajták. Végül, de nem utolsósorban megtekinthetjük az ország egyetlen, szalmazsúppal fedett emeletes kástuját, azaz élelmiszerraktárát, amelyet egyes kutatók a székelyek által használt épültekkel társítanak.

A múzeumban kiváló kiállításokat is megtekinthetünk, a büfében finom dödöllét kóstolhatunk. A fa gerendákkal megerősített, ún. boronafalú házak (ezekből már csak kevés látható) helyett később az Őrségben is elterjedt a tégla használata, hiszen jó minőségű agyagot helyben is találtak. Bár Pityerszeren nincs, de Szalafőn több helyütt láthatunk kiugró előtornáccal rendelkező házakat, ezek az ún. kódisállásos házak, a téglaházak legszebb helyi változatai, amelyek a régi idők vándorairól, a „kódisokról” kapták nevüket, akik itt találhattak éjszakai menedékre.  

A hagyományos őrségi parasztporták képéhez hozzátartozott a házakat körülvevő gyümölcsös, valamint a házaktól távolabb, a meredekebb domboldalakon kialakított kaszáló gyümölcsös is, mely elszórtan álló fáival az őrségi tájkép legjellegzetesebb alkotóeleme. Ezt Pityerszeren is jól megfigyelhetjük, leginkább akkor, ha ledőlünk az árnyékba pihenni egyet és csodálni a tájat.

Pityerszerről egyenesen tovább, a turistatérképen jól követhető, széles dózerúton folytatjuk utunkat, ez vezet el bennünket a táblával jelzett Őserdőhöz (a két nagy kereszteződésben jobbra tartsunk). Az Őrségben az erdők és a szántók térben és időben folyamatosan váltották egymást. A településtől távolabbi mezőket nem trágyázták, ezek időről-időre vissza erdősültek, majd az erdőt később leégették, így készítve elő a talajt a szántónak. A mára kialakult erdők már nem az egykor jellemző tölgyesek, bükkösök, hanem a helyükön létrejött nyír, rezgőnyár, erdeifenyő uralta vegyes állományok, sokszor a mai napig őrizve a bakhátas szántás nyomait. Ez utóbbira az erősen agyagos talaj miatt volt szükség, azért, hogy az esővíz le tudjon folyni a barázdákban. Az Őserdő hazánk erdőrezervátumainak egyike, ahol erdészeti beavatkozás már régóta nem zajlik, így a természetes erdei folyamatok vizsgálhatók. Ha időnk engedi, érdemes befizetni a Nemzeti Park által vezetett túrára is.

Hársas-tó: az Alpok hangulata

Továbbkerekezve már a Zala forrásvidékén járunk - innen kapta Szalafő a nevét. Nemsokára elérjük a műutat, ahol balra fordulva, egy őrült száguldást követően robogunk be Farkasfára. Állítólag a helyi kocsmában gyakran beszédtéma az „őrült biciklis”, aki a faluba beérve nem tud lefékezni időben, ezért nem tudja bevenni a kanyart.

A faluból a Hársas-tóhoz tekerünk, hogy csobbanjunk egyet a kiépített infrastruktúrával nem rendelkező, gyönyörű természeti környezetben fekvő tóban. A részben fenyvessel körbeölelt tónál valóban az Alpok "alján" érezhetjük magunkat! Persze aztán mászhatunk vissza a kaptatón, mert a tóhoz vezető elágazásból Farkasfa felé visszafordulva, kb. 100 méterre indul az újabb, turistatérképen szintén jól követhető dózer út, amely gyönyörű erdőkben haladva vezet át a Kondorfa és Csörötnek közötti műútra. A Külső-Őrséghez tartozó Kondorfáról műúton tekerünk vissza Őriszentpéterre, ahol, ha valamely fesztivál során látogatjuk e csodás vidéket, egy almafa alatt, koncertet hallgatva vezethetjük le a nap fáradalmait.