A Vas-hegyen és a Pinka szurdokában, az Alpok és Burgenland kapujában

Itiner:

• A buszmegállóból a főútra merőleges Néphadsereg utcán indulunk nyugati irányba a Z+ jelzésen.
• A Z jelzésen balra térve jutunk a Pinka-szurdokba, ahonnan rövid kitérőt teszünk a Z+ jelzésen az államhatárhoz.
• A Z jelzésen továbbmegyünk a Vas-hegyre és a hegy túloldalán található határátkelőhöz, ahol egy körtúrát teszünk az osztrák oldalon.
• A Z jelzésen egy rövid szakaszon visszamegyünk a Vas-hegy irányába.
• Jelzetlen szakaszon, majd a Z▲ jelzésen sétálunk a Szent Margit-kápolnához.
• Jelzetlen aszfalton ereszkedünk vissza a Vasfüggöny múzeum érintésével a Z jelzésre, a felsőcsatári Pinka-hídhoz.
• Innen a más ismert útvonalon, a Z+ jelzésre térve zárjuk be a kört.

A túráról részletesen

A Pinka árnyas szurdokában

A felsőcsatári buszmegállóból a főútra merőleges Néphadsereg utcán indulunk nyugati irányba a Z+ jeleken. A Z jelzésen balra térünk, átkelünk a Pinka-hídon, majd a patak folyását követve felfelé tartunk. Eleinte még a Vas-hegyre tartó aszfaltúton sétálunk pár száz métert, majd ösvény vált le a szurdok irányába a rét és a patakparti fák szélénél. Szinte egyből a szurdok legvadabb pontján találjuk magunkat, ahol a köves mederben rohanó patak átvágta a Vas-hegy palasziklás tömegét. Az értékes, 150 millió éves metamorf kőzetet a település mellett díszítőkőnek bányásszák, csatári kő néven forgalmazzák. Az ösvény lábat vetve kapaszkodik a szűk oldalban a sziklák és a Pinka folyása között. Néhol egészen az ösvény alá vág a rohanó víztömeg. Közvetlenül mellettünk duzzasztás és a szintesést kerülő hallépcső tűnik fel, ugyanis itt még utoljára a Pinka mindkét partja magyar föld, így vízierőművet telepítettek a túloldalra az egykori malom helyén.

Innen a széles völgytalpi ösvény eltávolodik a Pinka folyásától, és az árnyas ártéri erdőben a domboldal szikláit kerülgetve kanyarog. Az útra bedőlt fatörzsek néhol nehezítik az előrejutást. Itt már határsávban haladunk, ahol a vasfüggöny létezése alatt nem volt erdőtermelés, utána pedig már természetvédelmi területté vált Európa zöld szalagja, a keletet és nyugatot elválasztó erdős sáv. A meredek, sziklás oldalakban páfrányok, mohás foltok tarkítják a sötét szurdokerdőt. A patak közelsége és a szubalpin klíma mindig párás, enyhe időjárást eredményez a völgy alján.

A Pinka kanyargását követve, a fák takarásában szinte irányt vesztünk, csak a leágazó Z+ jelzés, majd egy teljes "S" kanyar után az oldalba felkanyarodó Z jelzés segít a tájékozódásban. A Z jelzéssel mi is felkanyarodunk, de előtte még egy rövid kitérővel érdemes a határátlépőéig követni a patakmedret a Z+ jelzés mentén. Alig pár száz métert kell a határig sétálnunk az árnyas erdőben, ahol a jelenlegi határátkelő tanulságos fejleménye a schengeni övezetnek. Csak egy nemzeti színűre festett tábla figyelmeztet az országok közti váltásra. Paragrafusokkal megtámogatott többnyelvű tájékoztatás ismerteti, ki léphet itt át. Valójában a túloldalon semmi nem változik, csak egy szennyvíztisztító és egy hatalmas kőbánya jelzi, hogy az osztrákoknak más a viszonyuk a szurdokhoz.

A Vas-hegyen, tölgyesek közt rejtőző értékek

A Z jelzéshez visszasétálva megkezdjük a kapaszkodást a meredek domboldalban, magunk mögött hagyjuk az árnyas szurdokerdőt és göcsörtös molyhos tölgyek uralta világos bokorerdőben folytatjuk a vándorlást. Ha figyelünk a részletekre, felfedezhetjük a terület ritka növényeit, mint az apró levelű, mohaszerű hegyi csipkeharasztot, aminek egyedüli stabil állománya itt található hazánkban.

Az oldal meredeksége hamar megszelídül, bő száz méter szintemelkedés után felérünk a Vas-hegy tetejére. Különös, pár méter magas halmok teszik egyenetlenné a tetőt: halomsírokat rejtenek a földkupacok. Az i.e. 8. században élt, vaskori hallstatti kultúra a Pinka mindkét partját övező hegytetőkön nagy területeket használt temetkezésre. Különös, hogy az egyik halmon állították pont fel a vas-hegy geodéziai tornyát. A betongyűrűs építmény a fák fölé magasodik, és a határőrizet miatt karban is tartották. Felmenni tilos, pedig a tetejéről a határ mindkét oldalát tágasan belátni, egészen a Keszthelyi-hegységtől a Keleti-Alpok vonulatáig.

A túloldalon lassan ereszkedve a Z jelzés egy szintben haladó erdőgazdasági útba torkollik, ahol egy nagyobb kitérőt teszünk: ugyanis ebbe az elágazásba érkezünk vissza burgenlandi körutunk után, és a jelzetlen erdei úton keleti irányban ereszkedünk le a Vas-hegyről. Az osztrák oldal szőlőkultúrája, épített környezetének kontrasztja a magyarországi viszonyokhoz képest érdemessé teszi megtenni ezt a pár kilométeres extra kört. A Z jelzés hamar kiér a tölgyesből, és a szőlőültetvényekkel nyitott déli oldalon jobbra eléri a határátkelőt.

Burgenland szőlőt termő lankáin

A szőlősorok és présházak, lakóházak között szűken kanyarog az aszfaltos dűlőút, a Grenzweg és a Grenzlandstrasse. Rendezett házak és porták között érkezünk egy hármas elágazáshoz, ahol a szintben oldalazó Obere Kellergasse aszfaltcsíkjára térünk. Alattunk messzire nyúlnak a szőlőtáblák. Ez a hegyoldal, az Eisenber déli oldala számít burgenlandi borvidék legjobbjának; láthatóan mindent a szőlőtermesztés ural a környéken. Alattunk a szomszédos lankásabb dombvidék azonban már erdőkkel fedett, ahogy a nap által kevésbé ért északi oldal is. Messzire ellátni a szőlőkkel nyitott domboldalból, Magyarország síkvidékére és Dél-Burgenland, Szlovénia dombos, hegyvidéki területeire.

A hegy északi oldalához kanyarodunk át. A szőlők és házak sorát az Eder család étterménél hagyjuk el, ami remek lehetőséget kínál, hogy megkóstoljuk az itteni borkultúra termékeit, a dél-burgenlandi uhudlert. Az étteremmel szemben a vidékre jellemző bálványos prés mellett négyes elágazáshoz érkezünk - érdemes a fák között visszakanyarodó kellemes erdei sétát választani. A középső út az Eisenberg csúcsán keresztül tér vissza Magyarország felé, sajnos azonban északi kilátás nélkül. A határátkelőhöz érve visszasétálunk az erdei úton a Z jelzés leágazásáig, és egyenesen indulunk tovább a jelzetlen erdei úton. Igazából innentől a Vasfüggöny múzeum táblákkal irányított útvonalat kell követnünk, ami már a magyar oldal szőlőskertjei között kanyarog.

A Vas-hegy szőlőskertjeiben, a határvédelem egy megmaradt magángyűjteményénél

A gyümölcsösök és szőlőtáblák között egy sekély völgytorkolathoz érkezünk, ahol egyenesen pár száz méteres kitérőt teszünk a már messziről hívogató Szűz Mária-kápolnához. Innen adódik a legjobb kilátás az egész környéken, érdemes megtenni a csekély távot. A szőlők között már felbukkannak észak-északkeletre az Alpok nyugati vonulatai. Ha jó időben érkezünk, látni a legmagasabb Rax-csoportot, ami már 2000 méter felé magasodik, illetve a Wechsel füves, havas tetejét, ahol a Pinka ered.

A kápolna romantikus helyszínen, szőlők és gyümölcsösök között a legmagasabb pontról tekint le a környékre, Felsőcsatárra és a Pinka szurdokára. Szemben velünk feltűnik a Kőszegi-hegység széles, lapos tömbje is, ami az utolsó nagyobb alpi rög kelet felé, amíg a táj végleg elterül a Rába üledékével fedett síkságon. Balra mellettünk a szőlők és az erdő között áll a szabadtéri Vasfüggöny múzeum. Innen csak a mozgássérült bejárat nyílik, de ha szerencsénk van, itt is be tudunk lépni.

Egyébként visszatérve az előző elágazáshoz, a házakkal telehintett, sekély völgybe ereszkedünk, ahol jobb kézre elhaladunk a múzeum bejárata előtt. Eredeti határvédelmi tárgyakat, eszközöket állítottak ki kronológiai sorrendben, némi magyarázattal és a határvédelem fejlődésének, korszakainak leírásával. Ha nem is térünk be, tanulságos látni az őrtornyot a szögesdrótok koszorújában, ahogy az egykor védte a szocializmus feddhetetlen értékeit a hanyatló nyugat romlásától - végül azonban az idő ide száműzte őket a szőlők közé.

A múzeum bejáratától tovább követjük az erdőbe térő aszfaltutat, ami egy oldalazás után meredeken leereszkedik a Pinka folyásához, a Z jelzéshez csatlakozva. A parkolónál bezárul körtúránk.