Kazári badland (riolittufa-formáció)

Kazár közelében furcsa „seb” tátong az erdő zöld szövetében: egy mélyen felárkolt, vajfehér kőzetfelszín, melynek sötét, szövevényes barázdáit éles kis gerincek választják el egymástól; girbegurba alakzatait tornyos, süveges formák koronázzák. Pereméről szűk kilátás nyílik a Mátra és a Cserhát domborulataira, ám az igazi élményt az árkok aljának felfedezése tartogatja – ahol egyébként táblák segítenek megválaszolni a furcsa jelenséggel kapcsolatban felmerülő kérdéseket.

A Kárpátok felgyűrődésének egyik legizgalmasabb epizódja a miocén korban zajlott, amikor egy alábukó óceáni lemez hatására valóságos tűzhányóláncolat emelkedett ki és kezdte meg működését. A széles és hosszú sávban lezajlott vulkanizmus szülte hegységek nagyrészt a Kárpátok belső ívén sorakoznak, egyes tűzhányók pedig az Alföld alá süllyedtek és betemetődtek. A heves robbanásokkal járó kitörések hatalmas mennyiségű port és hamut lövelltek a levegőbe: az aláhulló törmelékből kialakult tufaréteg több tíz (esetenként akár 100!) méter vastag takaróként fedte be az Északi-középhegység területének nagy részét. A kazári riolittufát „felköhögő" vulkánt nem sikerült azonosítani, de vélhetően egy bükkaljai vagy mátrai kitörési centrumból, 20-22 millió éve rakódhatott le a kőzetet felépítő anyag. (Közelebbről vizsgálva a felszínt szembetűnő a szemcsék méreteinek különbözősége és kevertsége.)

Hogy a növényzet alól miként került felszínre a riolittufa, arról csak elképzeléseink lehetnek, de a természetes folyamatoknál valószínűbb, hogy az erdő kiirtása és a legeltetés „radírozhatta le" a talajt a kőzetről. Amikor a csapadékvíz elérte a tufatakarót, már nem ütközött nagy ellenállásba: a viszonylag puha, porlékony kőzetbe késként vájt bele a lejtésirányba folyó víz, és mind mélyebb barázdákat rovátkolt annak testébe. Az egyre mélyülő árkok lejtőit sem kímélte az erózió, így összetartó, ágas szerkezetű barázdahálózat szabdalta fel a védtelen riolittufa-felszínt. Az elvékonyodó maradékgerinceket, keményebb gócokat körbefaragó erózió néhol kisebb süvegeket, tornyokra emlékeztető idomokat formált.

A növényzet nem tudja visszahódítani a napjainkban is szüntelen változó, formálódó, eróziónak kitett felszínt, amelyet hasznosítani sem lehet - innen származik geográfiai elnevezése, a „rossz föld”, azaz a badland. A legismertebb, sokkal hatalmasabb formákat (kúpokat, piramisokat) tartogató, kiterjedt méretű, barázdált felszíneket pl. a törökországi Kappadókiában vagy az egyesült államokbeli Badlands Nemzeti Parkban tartják számon. Az erdővel keretezett kazári badland a maga nemében igazi különlegesség, hiszen e terepi jelenség kialakulása a magyarországinál lényegesen szárazabb, növényzetben szegényebb területekhez kötődik, ezért Közép-Európában nem is jellemző.

A helyszínen információs táblákról tájékozódhatunk, mivel a kazári riolittufa-formáció a Novohrad-Nógrád Geopark része. Nagyobb esőzések idején a talaj csúszós és sáros lehet, ezért érdemes száraz időre szervezni a látogatást.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes