Zagyvarónai salakkúpok

Az erdőkkel, legelőkkel borított, várakkal, kilátópontokkal és magas hegycsúcsokkal tarkított, festői Medves-vidéket járva lépten-nyomon a múlt évszázad ipari örökségeibe futunk. Elhagyott bányák, külszíni fejtések, csillepályák és kisvasutak maradványai emlékeztetnek egy pezsgőbb, de a természetet pusztító, azzal kicsit sem törődő időszakra. Talán az egyik leglátványosabb ipari tájseb a Salgótarjántól 4 km-re keletre „növesztett" két salakkúp, amelyek anyagát a Salgótarjáni Erőmű szolgáltatta az 1970-es években. Az ipari hulladék futószalagon érkezett Salgótarján felől, és fokozatosan épült fel két heggyé. A szállítórendszernek mára csak az egyik tartó betontalapzata maradt fenn a meddőhányók közvetlen közelében.

A kúpokat megmászni balesetveszélyes, és nehézfémtartalmuk miatt tapogatni sem ajánlott őket.

Erózió

A 70-80 méteres relatív magasságú, bizarr salakkúpok eredetileg szabályos, sima felszínű, csupasz meddőtömegek voltak, de a természet ereje már nagyon jól felismerhető rajtuk. Az elmúlt ötven évben jelentős eróziós hatások adtak teljesen új formát a hegyeknek, a szukcessziós folyamatoknak hála pedig egyre több növény tud megtelepedni a barátságtalan környezetben. A növényzettel együtt az állatok száma is növekvőben, első sorban gerinctelen csoportok: rovarok, pókok és csigák az első új lakói a természetbe visszasimuló kúpoknak.

A salakkúpok formálódásának meghatározó folyamatai a csuszamlások, a suvadások és a felárkolódás. Ezek a csapadék függvényében évente csak egy minimális hányadát mozgatják meg a meddő tömegének, hatásuk a kúp morfológiájára mégis rendkívüli. A csuszamlások következtében az eredetileg szabályos kúpforma már inkább hasonlít a tanúhegyekére, nyakánál meredek öv alakult ki. A salakkúpok teteje hegyes, így akár a sulyom termésének egy-egy tüskéje is eszünkbe juthat róluk. A párhuzamosan lefutó barázdák teszik a salakhányókat függőlegesen is tagolttá, és az elmúlt fél évszázadban már nagyon mély árkokat is mart beléjük a lezúduló eső.

A természet visszaveszi

A salakkúpok növényvilágát alaposabban vizsgálva látványos felfedezést tehetünk: északnyugati oldalukat sűrűbb növényzet borítja. Ez annak köszönhető, hogy a területnek azon a felén, ahova a salakot hordták, eredetileg vízben gazdagabb élőhely terült el. Így, bár elsőre talán furcsa lehet, az északnyugati oldalon sűrű nádast találunk a salakkúpok lábánál. A szukcessziós folyamatokban általában élen járnak a környékbeli gyomnövények, mohák és zúzmók, amelyek aztán egyre jobb tápányagszolgáltatást alakítanak ki az eredetileg igen mostoha környezetben. Ma már a salakkúpok diverzitása magas, és fás szárú növények is lakják a kevésbé meredek falakat.

A flóra jellemző fajai közé tartozik a nád, a siskanád, a mocsári sás, a fehér fűz, a nagy csalán, a réti perje, a komló, a sédkender, a magas aranyvesszõ, a martilapu és a mezei aszat. A fás szárúakat az erdei fenyő, a rezgőnyár, a nyír, a kecskefűz és a kocsánytalan tölgy képviselik, de az akác is jelen van. Elmaradhatatlan az egybibés galagonya és a fagyal, nagyobb magasságokban pedig a csigolyafűz vetette meg a gyökerét.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes