Ravasz-lyuk (Bugyizló-völgy)

A Medves-fennsík délnyugati peremét felszabdaló, Ravasz-lyuk elnevezésű eróziós völgyrendszer hosszával és méreteivel is kitűnik hazánk szurdokai közül. Főága 1,3 km hosszú, oldalágaival együtt hossza eléri a három kilométert, meredek homokkőfalai méterekkel a völgytalp fölé magasodnak. Nagy esése miatt számtalan kisebb-nagyobb homokkőpaddal találkozhatunk a szurdok végigjárása során – ezeken csapadékosabb időszakokat követően látványos vízesések alakulnak ki. A szurdok aljában számtalan bedőlt fa nehezíti (és teszi izgalmassá) a homokkővilág felfedezését. A szurdokot mindenképpen vízálló lábbeliben, lehetőleg szárazabb időszakban fedezzük fel, nagyobb esőzéseket követően az intenzív eróziós folyamatok veszélyessé tehetik a túrát!

A völgytalpat nézve változatos kép tárul elénk: vannak jellegzetes, V alakú, völgytalp nélküli, valamint keskenyebb és szélesebb völgytalpú részek is. A szélesebb részeket a keskeny völgytalpon meanderező vízfolyás hozza létre: fokozatosan alámossa a szurdok homokkőfalát, mely egy idő után leomlik, és a völgytalpat beborítja kisebb-nagyobb homokkősziklákkal. Ezek a sziklák fokozatosan felaprózódnak, feltöltik a völgytalpat, amibe a víz újra belevágódik, és elszállítja a korábban lerakódott hordalékot. Ez a folyamat napjainkban is zajlik; intenzív esőzéseket, hóolvadást követő időszakokban a szurdok képe jelentősen átalakulhat.

„Bazaltzsemlék” és homokkőcipók

A völgytalpon nemcsak elétrő méretű, korábban leomlott homokkősziklákkal, hanem bazalttörmelékkel is találkozhatunk. Ennek magyarázata, hogy a völgyrendszer völgyfői a bazaltfennsík peremén vannak, ahonnan a bazaltdarabok a szurdokvölgy mélyére juthattak. A nagy keménységű bazalttömbök tovább gyorsítják a völgyek homokkőrétegbe vágódását.

A Ravasz-lyuk eróziós völgyrendszerét a Medves bazaltplatójának délnyugati oldaláról lezúduló időszakos vízfolyások alakították ki. A patakok az alsó miocén kori pétervásárai homokkő formáció rétegsorát fedték fel, mely az egykor itt hullámzott sekélytengerben rakódott le mintegy 19–23 millió évvel ezelőtt. A formáció döntően sárga, szürkésfehér vagy zöldesszürke színű homokkövére jellemző, hogy az évmilliók alatt különböző mértékben cementálódott össze: a völgy homokkőfalait megfigyelve számtalan kitüremkedő, jobban cementálódott „cipót” láthatunk, melyeket egykor a víz által napjainkra kimosott, kevésbé cementálódott homokkő vett körbe. A néphit szerint ezek a keményebb szerkezetű cipók a törökök megkövesedett ágyúgolyói voltak. A szurdok mederlépcsőinél is felfedezhetjük az eltérő cementáltságú rétegeket: az akár több méteres magasságot elérő lépcsők jobban összecementálódott homokkőpadokon jöttek létre, melyek esőzések után látványos vízesésként is funkcionálnak – a legnagyobb időszakos vízesés mérete napjainkban megközelíti a 4 méteres magasságot.