Szilvás-kő

A Salgótarjánhoz tartozó egykori bányásztelepülés, Rónabánya határában nem mindennapi sziklafalakat, tűzhányók által alkotott bazaltoszlopokat és mély hasadékokat láthatunk. Részben a 1930-as és 1960-as évek közti szénbányászatnak köszönhető, hogy napjainkban beleshetünk a hegy gyomrába, illetve hogy felszínre kerültek azok a geológiai érdekességek, amelyek a Szilvás-kőt a természetjárók különleges célpontjává teszik.

A rövid és kényelmes tanösvényen bejárható Szilvás-kő a Medves-vidék egy különálló egységét tárja elénk, melyet a szilvás-kői vonulat három bazaltkúpja alkot. A legdélebbi a Kis-Szilvás-kő (615 m) festői sziklaorma, a legmagasabb és egyben legszebb a függőleges kőoszlopairól és hasadékairól nevezetes, 626 méteres Nagy-Szilvás-kő, és szintén érdekes a vulkanikus alakzatokat hordozó Bagó-kő (575 m) félig elhordott magaslata. A csoport egy-két kilátópontjáról a lágyan hullámzó hevesi dombvidékére, a Bükk fennsíkjára és a Gömör-Szepesi-érchegységre láthatunk rá. Ez a panoráma még fenségesebb az őszi és téli időszakban, amikor a Szilvás-kő kúpja is kimagaslik az elterülő ködtengerből, és a környék hegyi „szigetvilággá” változik át.

A Szilvás-kő bazalttömbjébe zárt szénrétegeket csaknem mindenütt teljesen kibányászták, de a 20-25 méteres mélységben húzódó, beszakadt tárnák miatt a felszín sok helyen megsüllyedt, berogyott, helyenként a sziklatömböket is megrepesztő, mély hasadékok keletkeztek – ezért legyünk óvatosak! Ne térjünk le az ösvényről, mert nem tudhatjuk, hogy az avar alatt hol rejtőznek balesetveszélyes lyukak és hosszanti nyílások.

Látványos rétegsorok a bányákban

A Szilvás-kő és ezzel együtt a Bagó-kő bányászatát még 1918-ban kezdték el, és a kitermelés egészen az 1960-as évekig folyt. Sajnos a munkálatok előtti Bagó-kőről nem maradt fenn fotó, így csak feltételezhetjük, hogy a félig elhordott magaslat egykoron a környezetéből markánsan kiemelkedő bazaltkúp volt. A megbontott hegy 2-3 millió éves lávafolyását fejtették; kőzetanyaga nem volt jól hasítható, ezért a bányászok nemigen kedvelték. A szén- és kőbányászok a kevésbé jó minőségű nyersanyagot „bagónak” nevezték a bagót sem ér szólás után. A kézi erővel, majd robbantással fejtett kőzetet csillékbe rakták, majd siklón (drótköteles vontatású, meredek, keskeny nyomtávú vasúti pályán) juttatták le a már kis mozdonnyal használt pályára. Végül a szén a Rónabányát és a zagyvarónai Vízválasztói erőművet összekötő kötélpályán jutott el felhasználási helyére. A használhatatlan kőzetanyagot csillével a meddőhányóra tolták.

A kőfejtőben állva ritka bazaltrétegződési formákat csodálhatunk meg. A széntelepeket záró üledékes rétegekre – melyek egy része sárga, finomszerű homok formájában látható – ömlött rá a bazalt, amely 20-25 cm vastag, megfeketedett réteget hozott létre. Az érintkezésnél a bazalt lemezes szerkezetű, majd feljebb vízszintesen fekvő bazaltoszlopok keresztmetszetét láthatjuk, amelyen hasonló méretű, függőleges bazaltoszlopok állnak.

A vulkanizmus során 1000-1200 °C-os hőmérsékletű olvadt bazalt az eltérő hűlési folyamatok következtében alkot változatos – töredezett, fekvő, ívelt, illetve álló – formákat.

E nagyszerű bazaltformáknak kialakulásuk idején az üledékes rétegek adtak vázat, melyek puhább anyaguk miatt mára részben elkoptak. A bányászatnak köszönhetően felszínre került öt- és hatszögletű kőorgonák egymáshoz tapadt darabjai a természetes szoboregyütteseket formálnak.

Mágneses sziklafalak

A Szilvás-kő nyugati oldalában tábla mesél arról, miért nem a mágneses északi irányt mutatják itt az iránytűk. Ez a bazaltban jelen lévő magnetit (vas-oxid) 7-8%-ra történő dúsulásával magyarázható.

Szintén a hegy nyugati oldalában tárul elénk a Szilvás-kő talán leglátványosabb hajdani kőfejtője, ami 35-40 méteres sziklafalával, négy-, öt- és hatszögletű bazaltzuhatagjával pazar hatású, és hirtelen, átmenet nélkül vált pados-lemezes szerkezetűre. Ezt egy oszlopos megjelenésű szakasz követi.

Egyedi mikroklímájú hasadék

Követve a Szilvás-kő hangulatos ösvényét keskeny, de feneketlennek tűnő hasadékra lehetünk figyelmesek. A valójában 8-10 m mély nyílásban a kőfalak és a föléjük magasodó fák árnyéka miatt a levegő nem tud felmelegedni, és a felszínhez képest sokkal hűvösebb, a havat sokáig megőrző mikroklíma jellemzi. Óvatosan vegyük szemügyre a hegytetőn hosszan elnyúló hasadékot, mert a védőkorlátok több helyen leszakadtak, és a csúszós, néhol kőgörgeteges terep valós veszélyt jelent a bámészkodókra.

Az alábányászás hatására egyszerűen szétnyíltak a sziklafalak, majd a tömb egy része a gravitáció következtében tovább csúszott lefelé, még szélesebbre tárva a sejtelmes hasadékot.

A sziklafelszíneken értékes sziklai növényzet található. Szép állományát találjuk itt a fekete madárbirsnek, a tarka nősziromnak és a szirti gyöngyvesszőnek. A környező erdőkben keltikefajokon fejlődnek a kis apollólepke lárvái, de a bányaudvarban és a környező gyepekben megfigyelhetjük párjukat kereső kifejlett egyedeiket is.

A Kis-Szilvás-kő

Ne hagyjuk ki a Kis-Szilvás-kőt, ahol szintén látványos sziklafalat, illetve kőhidakkal lezárt hasadékbarlangot láthatunk. A terület fokozottan védett, a jelzett turistaútról nem szabad letérni.

A Szilvás-kőt bebarangoló rövid, mindössze 3,5 km hosszú tanösvényről itt olvashatsz részletesen.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes