Murány várából a Murányi-fennsík érintetlen vadonjába

Itiner

• A túrát Murányalja (Muráň) központjában, a polgármesteri hivatal (Obecný úrad Muráň) mellett kiépített parkolónál (Parkovisko Hrad Muráň) kezdjük (itt található a buszmegálló is).
• A település központjából a P jelzés vezet fel a Chata pod Muránskym hradom nevű menedékházig.
• A P jelzésen teszünk kitérőt a várba (Muránsky hrad), majd visszaereszkedünk.
• A menedékháztól  a K jelzésen folytatjuk utunkat a Nagy-rét (Veľká lúka) sarkáig.
• A réttől balra követjük a P jelzést a Maretkiná erdészházig.
• A Maretkiná erdészháztól kitérőt teszünk a P jelzésen balra a Poludnica kilátópontjáig.
• Folytatjuk utunkat a P jelzésen, Studňa  kaszálórétjén érintjük a Murányi-jégbarlangot (Ľadová jama na Muráni), ezt követi egy kisebb, de szintén jelzett kilátópont (Vyhl. Hrdlisko), majd megérkezünk a Nižná Kľaková rétjén álló, azonos nevű menedékkunyhóhoz (Útulňa Nižná Kľaková).
• Utunkat a rétről induló S jelzésen folytatjuk, és a Hrdzavý-patak völgyébe ereszkedünk.
• A faluba (Murányalja/Muráň) visszaérve a K jelzés vezet a központba.

A túra részletes leírása

A rejtőzködő fennsík

Rimaszombattól (Rimavská Sobota) a Rima (Rimava) völgyében északra tartva egyre inkább körbezárnak bennünket a hegyek, majd Tiszolcnál (Tisovec) egy látványos „falba” ütközünk. Ez a Murányi-fennsík (Muránska planina) déli oldala, amely Murányalja (Muráň) felé továbbhaladva mutatja a legszebb arcát: gyönyörű hegyi kaszálók között vezet a kacskaringós országút, bal kéz felé pedig égbetörő mészkőszirteket látunk. Túránk kiindulópontját, Murányalját (Muráň) elérve pedig a hegység minden bizonnyal legismertebb és egyben leglátogatottabb helyszíne, a 935 méter magas Cigánka meredek kiszögellése is kibontakozik a szemünk előtt, bár maga a sziklára épült vár az országút felől nem nagyon látható. Ha Tiszolcról észak, azaz Breznóbánya (Brezno) felé haladunk, akkor a roppant hangulatos Betyár-hágót (Sedlo Zbojská) keresztezzük, ahol hamisítatlan, fenyvesekkel és havasi rétekkel ölelt kárpáti tájban gyönyörködhetünk, s ahol nem mellesleg Európa egyik utolsó, normál nyomtávú fogaskerekű gőzmozdonya közlekedik. Ám ez még mindig nem a Murányi-fennsík maga, amely a hegységtől északra fekvő, jóval magasabb Alacsony-Tátrából sem tűnik igazán szembe.

A Gömör–Szepesi-érchegység, más néven a Szlovák-érchegység (Slovenské rudohorie) tagjaként számontartott (Tiszolc hajdan jelentős bányászatáról volt ismert) hegység központi része, maga a Murányi-fennsík az azt körbeölelő hegyek miatt igazából rejtve marad. Pedig az 1997-ben létrejött Murányi-fennsík Nemzeti Park (Národný park Muránska planina) legértékesebb részeit éppen a hihetetlenül meredek, sziklás hegyoldalak jelentik, amelyek bennszülött fajoknak (ezek közül minden bizonnyal a csak itt élő murányi boroszlán a legértékesebb) és háborítatlan erdőknek nyújtanak menedéket.

Nincs mese, ha bele akarunk kóstolni e hegység vad sziklavilágába, és fel akarjuk fedezni pompás kaszálórétjeit, akkor bakancsot kell húznunk!

A Murányi vár tágas erődítményében

Murányaljáról (Muráň) a P jelzés meredek ösvénye vezet felSzlovákia harmadik legmagasabban fekvő várába. A törökök által a hazánknál sokkal kevésbé feldúlt Felvidéken minden bizonnyal találunk látványosabb és épebb várakat is, mégis, Murány erődítménye meglepetést fog okozni a történelmi távlatokat kedvelő természetjáróknak. Bár nem adja magát könnyen, hiszen 550 méteres szintkülönbség vár ránk.

A nyeregben álló büfétől igazán hangulatos, kikövezett, a vár kapuja alatt pedig még ódon kőlépcsőkkel is ellátott úton közelíthetjük meg a várat. Fent kicsit mást kapunk, mint amire elsőre számítanánk: a romokat eltakaró erdővel övezett, meglehetősen tágas fennsíkon szétszórva találjuk az egykori hatalmas erődítmény megmaradt egységeit. A leghíresebb a déli kiszögellésen álló Cigány torony, amely egyben a vár legidősebb része is, s ahonnan nem mellesleg parádés kilátásban lehet részünk. Kifejezetten érdekes látnivalót jelentenek az egykori víztartályok, amelyekbe egy közeli forrásból hordták fel a vizet, de a csapadékvizet is összegyűjtötték, és láthatók az egykori istállók romjai, a kapitányi lak, a börtönök, és még egy sor másik épület is. A kilátás miatt kihagyhatatlan továbbá a vár északi részén álló bástya, ahonnan a turistaház környékére és Murányhuta felé kapunk káprázatos panorámát. Az, hogy ma egy szellős fennsíkon járhatjuk be a várat, elemi erővel idézi fel egykori nagyságát.

A vár eredete a történelem homályába vész, a legkorábbi említése 1271-ből, V. István egyik adományleveléből ismert. Luxemburgi Zsigmond 1435-ben kelt oklevelében a pelsőci Bebek családnak adta a várat és a hozzá tartozó vámot, Murányalja pedig 1321-ben, a várhoz tartozó településként keletkezett. Aztán a vár tulajdonjoga kézről kézre járt, ahogy sok esetben történt ez a történelemben, első fénykorát pedig az 1600-as években élte, amikor is a várban és a várral történt események neves írókat és költőket is megihlettek.

"Ezen az természet többet erőssitett, / Hogy sem az kőmives munkája készitett, / Körülötte ollyan kő-sziklát keritett, / Melynek nézése-is fejeket széditet”. Gyöngyösi István 1664-ben megjelent elbeszélő művében (Marssal társalkodó murányi Venus) nemcsak a vár elhelyezkedésének szép leírását olvashatjuk, de megtudhatjuk azt is, hogyan foglalta el az akkor füleki kapitányként szolgáló Wesselényi Ferenc (később Magyarország nádora) Murány várát, és miként nyerte el a vár özvegy úrnőjének, Széchy Máriának a kezét 1644-ben. A jeles történelmi románcot Arany János és Petőfi Sándor is megénekelte később.

„Álla még Murányvár szűzi épségében / Hozzáférhetetlen szikla tetejében, / Kevélyen tekintett völgye lapályára, / Veselényi Ferenc ostromló hadára” – írta Arany Murány ostroma című költeményében. A várat birtokló Széchyek ugyanis ekkor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hívei voltak, a „murányi Vénusz”, azaz Széchy Mária pedig csellel játszotta át az erődítményt gróf Wesselényi Ferenc füleki várkapitánynak, így került Habsburg kézre. A szatmári békekötés után a vár jelentősége megszűnt, megkezdődött lassú pusztulása. 1720-tól Koháry István gróf tulajdonolta a várat 1816-ig, amikor is a Coburg családé lett. Az 1840-es években ők építették a turistaházat (ez ma a büfének otthont adó épület), amelyet Petőfi Sándor is meglátogatott. Volt azonban a várnak még egy híres tulajdonosa, mégpedig a Coburg családból származó Ferdinánd, aki 1887-ben bolgár cár lett. Ő vadászként és botanikusként is gyakran járta a Murányi-fennsíkot, és 1867-ben emeltette azt a ma is látható, bájos házat a turistaház mellett, ahol eredetileg a vár kapuőrzője lakott. A turistaház (Chata pod Muránskym hradom) ma kulcsosházként működik, a büfé viszont leginkább hétvégenként van csak nyitva.

A hucul ménes

A nemzeti park másik jellegzetes helyszínét, a vártól északra található (de onnan nem látható) Nagy-rétet (Veľká lúka) egy kellemes sétával érjük el a K jelzésen. Utunk ráadásul egy erdőrezervátumon halad keresztül, amelyből meglehetősen sokat találunk a meredek leszakadások mentén, és hangulatuk egészen különleges. A rét területe egy jellegzetes polje, azaz a karsztvidékek legnagyobb zárt mélyedéses formája. Bár a sűrű fenyvessel körbeölelt rét látványa sem semmi, tekintetünket minden bizonnyal a télen-nyáron itt legelő, híres murányi ménes látványa fogja magával ragadni. A murányi nóri ló fajtamegőrzése zajlik a helyszínen, de a lovak fontos természetvédelmi feladatot is ellátnak, hiszen megakadályozzák a ritka növényfajoknak otthont adó rét beerdősülését. Amennyiben a tisztás sarkára érkező jelzésről a ménes nem látható, érdemes az aszfaltúton elsétálni kicsit a túloldali épületek felé.

Fent a fennsíkon

Már a hegységperem déli leszakadása kapcsán eszünkbe juthatott a Bükk, és a párhuzam e pompás hegyi réten legelő ménes képével minden bizonnyal csak tovább erősödött. Pedig csak most jön  a java! A P jelzést követve a réttől mintegy órányi gyaloglással érjük el a Maretkiná erdészházát, ahonnan egy rövid, pár perces kitérővel érdemes felkeresni a Poludnica kilátópontját, hiszen szédítő magasságból tárul fel előttünk a Murányi-fennsík esszenciája, a zömében triász mészkőből felépülő vad és érintetlen sziklavilág.

Az erdészházig vezető murvás utat nemsokára elhagyjuk, és bevetjük magunkat a 900-1400 méter tengerszint feletti magassággal jellemezhető fennsík erdőségébe. A Bükkhöz való hasonlóság itt lesz még erősebb, ugyanis a fennsíkon kaszálórétek sorozatát találjuk, csak éppen igazi kárpáti fenyvesekkel körülvéve.

E kaszálók jellegzetes példája az elsőként érintett Studňa, ahol nem mellesleg a Murányi-jégbarlang is nyílik (Ľadová jama na Muráni). A hideg fennsíkon elhelyezkedő, szűk sziklahasadék egészen nyár közepéig képes konzerválni a jeget. A Fabova hoľa 1439 méter magas csúcsában tetőző, mintegy 25 km hosszú karsztfennsík egyébként mintegy 150 barlangnak és rengeteg más kasztos képződménynek ad otthont. A rét nevét viselő kút pedig a turistaút mellett található, érdemes feltölteni készleteinket!

Innen indul aztán az igazi élménytúra, amely már csak kisebb szintkülönbségekkel fűzi fel a fenyves által ölelt hangulatos kaszálóréteket, egészen a Nižná Kľaková tisztásáig (közben még egy, az úthoz jóval közelebb található kilátópontot is érintünk - Vyhl. Hrdlisko). Ahol is egy meglehetősen jó állapotú menedékkunyhót találunk, benne (a megfelelő felszereléssel) kb. 15 fő tudja kényelmesen eltölteni az éjszakát. Szlovákiában a valaha pásztorszállásként, vagy erdei munkások által használt időszakos menedékként működött házak egy részét a természetjárás szolgálatába állították, s a különböző színvonalú, legtöbbször személyzet nélküli házikókban (útulňa) szabadon lehet éjszakázni. Ez a kunyhó ráadásul minden igényt kielégít: gyönyörű környezetben található, jó állapotban van, az egyszerű priccseken kényelmesen alhatunk, mellette pedig forrás fakad. (Bár mészkővidéken járva érdemes minden lehetséges helyen feltölteni kulacsunkat, hiszen sosem lehetünk biztosak benne, hogy mindegyik forrás valóban működik is). 

Búcsú a vadontól

A háztól egy szűk kilométeres kitérővel (S jelzés) kereshetjük fel a Skalná brána szikláját, hogy egy újabb mesés panorámával búcsúzzunk a fennsík sajátos világától. Utunkat azonban a tisztásról a másik irányban folytatjuk, szintén a S jelzést követve. Innentől folyamatosan ereszkedünk (közben érintünk egy további forrást is), először a hegyoldalban, majd a Hrdzavý-patak völgyében vezető, murvás úton. Bár ezen a szakaszon csak korlátozott kilátás adódik, a Hrdzavá gyönyörű, erdőrezervátummal védett szorosánál mindenképpen álljunk meg. A búcsú pedig Murányalja (Muráň) határában érkezik el, ahol egy látványos kapun át hagyjuk magunk mögött a nemzeti parkot.