Három nap a Fátra-vidék tetején – kis-fátrai gerinctúra

Itiner

1. nap

• Nezbudská Lúčka (Óváralja) vasútállomása mellett a S jelzéshez csatlakozunk, amit csupán a folyó fölötti hídig követünk.
• A hídtól a P jelzést követjük az Óvár (Starý hrad) érintésével a Chata pod Suchým (Suchý-menedékház) épületéig.

2. nap

• A Chata pod Suchým (Suchý-menedékház) épületétől a P jelzésen kapaszkodunk a gerincre, és ezt a jelzést követjük a Veľký Kriváň csúcsára vezető elágazásig (Velky Kriván hrana).
• A Veľký Kriváň csúcsára a jobbra kiágazó P jelzésen (néhol még látszik a régi P▲ jelzés) teszünk kitérőt.
• Visszatérünk a gerinc oldalában haladó P jelzésre, amit a Snilovské sedlo elágazásáig követünk.
• A nyeregben jobbra fordulunk a Z jelzésre, ami elvezet a Chata pod Chlebom (Chleb-turistaház) épületéig.

3. nap

• A Chata pod Chlebom (Chleb-turistaház) épületétől a Z jelzésen kapaszkodunk vissza a Snilovské sedlo elágazásához.
• Az elágazásban jobbra fordulva ismét a P jelzést követjük előbb a Chleb, majd a Stoh csúcsát meghódítva, végül a Sedlo Medziholie nyeregbe ereszkedve.
• A nyeregből balra fordulva a Z jelzésen ereszkedünk le Štefanovába.

A túra részletes leírása

1. nap: Erdei kapaszkodás a gerincre

Nezbudská Lúčka pontosan arról kapta magyar nevét, amire első hallásra gondolunk - Óváralja ráadásul nem is egy, hanem két romantikus megjelenésű várrom alatt fekszik. A Vág (Váh) folyó festői szorosa kettészeli a Kis-Fátrát, ezáltal a mészkőszirtekben leszakadó lejtők fontos közlekedési útvonalakat fogtak közre már évezredekkel ezelőtt is. A jól védhető sziklákra pedig várak épültek: az első a túloldalon feltűnő Sztrecsnó (Strečno) erőssége, amelynek falai a 13. század óta tekintenek a sebesen áramló folyóra. Utunk a S jelzésen a vasúti megállóhely mellett kezdődik, a Vág közelségét pedig a néhány méterre lévő kocsma folyóparti teraszán élvezhetjük ki. Hamarosan elérjük a hidat, amelytől már a P jelzésen gyalogolunk tovább, előbb egy mellékutcára térve, majd a vasúti sínek alatt átbújva, és földúton megcélozva a folyó szorosát.

Az előttünk emelkedő, erdős hegyoldalak meredeksége nem sok jóval kecsegtet, és hogy milyen nehézségeket tartogat, azt rövidesen saját lábainkban érezhetjük. Elhagyjuk a folyókanyarulatot, és egy mellékvölgyben, nyaralók mellett vágunk neki a Kis-Fátra vadonjának. A turistaút medvék járta rezervátumban vezet, de a kevert rengeteg igazi különlegessége, hogy a tölgynek ez a legészakibb természetes előfordulása Szlovákiában. A völgyoldalban visszafordulva, meredek ösvényen kapaszkodunk fel az Óvár (Starý hrad) falaihoz - köríves torony magasodik a lombok között, tövéből és ablakaiból pedig szép kilátás nyílik a Vág-áttörésre. A hegyek közt tajtékozva utat találó folyó kanyarja (a Domašínsky meander) sokáig szedte áldozatait: a Dühös-szikla és a Margita szirtje sok tutajost vetett a vízbe, mígnem felrobbantották őket. Akárcsak az alant húzódó út ellenőrzésére emelt, 13. századi várat, amelyet a Thököly-szabadságharcban semmisítettek meg császári csapatok.

Az első túranap legnehezebb szakasza következik. Kíméletlenül meredek kaptatás veszi kezdetét a Plešel csúcsára vezető, köves ösvényen. Balra irtásokon keresztül látunk rá a szomszédos völgyre, jobb felé a lombok között pillanthatunk ki az egyre távolabbról zúgó Vág-áttörésre. Viszont amikor a vegyes, bükkök uralta erdőben fölérünk a gerincre, már csak egy rövid, kényelmes séta első esti menedékünk, a Chata pod Suchým (menedékház). A fenyves dominál, mielőtt kibukkanunk a csalogató ételillatot árasztó épület rétjére. A kőalapzaton álló, faburkolatú, sárga ablakkeretes ház idilli látvány az erdőszélen, mellette nyáron állatokat legeltetnek. A bejáratnál kis fateraszt alakítottak ki, és bár a kilátás nem zavartalan, kétségkívül hangulatos: a fenyők csúcsai között a Kis-Fátra déli szakaszának hegyeit, valamint a Fátra-vidék és a Beszkidek bérceit színezi meg a naplemente. Az 1075 m-en álló „chata" kiváló konyhája barátságos árakon kínálja a szlovák hegyekben megszokott ételek széles választékát, amit a legtöbben frissen csapolt sörrel vagy Kofolával öblítenek le. A ház kényelmét egyszerre legfeljebb 50 fő élvezheti több ágyas szobákban vagy matracszálláson, foglalni e-mailben vagy sms-ben lehetséges, a zuhanyzás pedig fizetős.

A ház megépítésének ötlete először 1937-ben vetődött fel, és a következő évben már meg is lehetett szállni benne, de teljes egészében csak 1943-ra készült el. Mivel a háborús időkben partizánmenedéknek is kiváló lehetett volna, a német csapatok a következő évben felgyújtották. Utódja, a mai turistaház 1948 óta áll a tisztáson.

2. nap: Túra a gyephavasok bércein

A P jelzést követve kis sípálya gyeppásztáján kapaszkodunk a ház mögötti hegyre, ahonnan egyre zavartalanabb a kilátás a Kis-Fátra déli, lapos tetőszintű vonulatára, mielőtt fenyves ölelte rétre érünk. Erről már Zsolna mellett a főgerinc mészkőcsipkés nyugati vége is feltűnik, kijelölve a következő óra feladatát: feljutni a Suchý csúcsára. Az 1468 m-es hegy nem adja magát könnyen: rövid erdei tekergés után kérlelhetetlenül meredek lejtő gyökérfonatos ösvényére térünk, útközben néha ki-kilátva a szomszédos mészkőgerincek ormaira, Zsolna és a Vág találkozására, valamint a Kis-Fátrától északra elterülő, alacsonyabb hegycsoportokkal behintett vidékre. Vigaszul csak ezek a panorámák szolgálhatnak, de amikor végre elérjük a csúcsot, feltárul a hegység gyephavasi régiója, a zöld kupolás hegyek láncolata is. Szemközt a Kis-Kriván (Malý Kriváň) ferde háta csúcsosodik; az odáig kígyózó, keskeny gerincet a közelben még befedi a törpefenyves. A szelíd óriás alatt a Turóci-medence hegyek keretezte lapályába simulnak a Kis-Fátra lejtői.

Az ösvény innentől a gerinccel hullámzik, és a vékony mészkőélen bizony fárasztó az előrehaladás: a többnyire a déli lejtőn harántoló ösvény olykor felkapaszkodik a sziklákra, majd leereszkedik róluk, rövid távon is jelentős szintkülönbséget gyűjtve. A Biele skaly (Fehér-sziklák) szirtjeire visszapillantva láthatjuk, hogy a kibillent mészkőpászták itt pengeéles gerincet alkotnak, csak éppen a sűrű törpefenyves elrejti előlünk az északi oldal meredélyeit. Egyre mélyebben belátunk viszont a Kis-Kriván alatt tekeredő, felső szakaszán erdőtlen völgybe, amelyből végig felhallatszik a patak zúgása. Amikor komoly izommunkával átkelünk a Stratenec csúcsán, először tűnik fel a kanyargó főgerinc hátterében a Nagy-Rozsutec sziklaorma, de a látvány kiteljesedésére még várnunk kell. Előttünk áll ugyanis a Kis-Kriván egyre tekintélyesebb tömbje, amelyre látszólag könnyű, valójában fárasztó, de enyhe emelkedésű kaptató vezet fel a törpefenyvesfoltok között. Az 1671 m magas csúcs (Malý Kriváň) a hegység második legmagasabb pontja, panorámája ennélfogva a korábbiaknál is tágasabb. Teljes valójában mutatkozik a két Rozsutec sziklavilága, a Nagy-Krivánig hullámzó, gyepes hegyhát, a Nagy-Fátra hegyvidéke, valamint a megtett út is.

A Kis-Fátra nagy része sok kárpáti magashegységhez hasonlóan mesterségesen leszorított erdőhatárt hordoz, ugyanis gyephavasi hátait az erdők letermelése után pásztorok és állataik vették birtokba minden nyáron, évszázadokon keresztül. A nyájaikat terelgető pásztorok pedig a törpefenyveseket is felszámolták, így ezek máig is csak foltszerűen, elszórva láthatók a főgerinc körül - ami így kétségkívül szürreálisan nyílt, szelíd terep a két csúcs között. A Kis-Kriván északi lejtőjén egyébként 1895-től a dobogókői fakunyhóhoz hasonló menedékház állt (Majláth menedékház), amely 1919-ben vált a lángok martalékává, helyébe a következő évtizedekben egy hozzá közel emelt, turisták előtt is nyitott vadászház lépett.

Hogy a Kriván név eredetileg ferdét jelent, azt látványosan szemlélteti a szemközt magasodó, környezetéhez képest erdős oldalú Nagy-Kriván (Veľký Kriváň) „elbillent" tömege. Az odáig vezető ösvény eleinte kifejezetten keskeny gerinchez tapad, majd a Koniarky oldalában harántol. Mellette néhol források is fakadnak, lehetőséget biztosítva esetlegesen elfogyasztott vízkészletünk feltöltésére. A kényelmes szakaszon van idő nézelődni, így kiszúrhatjuk, hogy jobbra a Kócs-hegység és az Alacsony-Tátra is feldereng a távolban. Nagyobb ereszkedés után következik az egyre fenyegetőbben tornyosuló Nagy-Kriván, illetve előtte még a Pekelník meghódítása. Ellaposodó, kiszélesedő hátról tekinthetünk vissza az északi oldal erdőségére, mielőtt a legszűkebb (de egyáltalán nem veszélyes) gerincbordát is átszelve nekiveselkedünk a főcsúcs lejtőjének. A hegység főgerincét csaknem teljes egészében felépítő gránit is megjelenik a felszínen a gerincet pettyező, fagy aprózta kőtengerek formájában. Egy elágazásban jobbra térve, rövid kitérővel érhetjük el a Nagy-Kriván (Veľký Kriváň) 1709 méteres csúcsát, ahonnan a túra legjobb körkilátása nyílik.

Fentről szemlélve látványos gerincszakasz kanyarodik a Rozsutec és a Stoh ormai elé, a közelben pedig a Vrátna-völgyi felvonó fogadóépülete látszik. Kelet és dél felé fordulva a vad magashegyi látvány helyét erdős bércek hullámai veszik át, de a Vág beszűkülő völgye fölött, egy erdős gerincélen felbukkan célpontunk, a Chata pod Chlebom épülete is. Tiszta időben a Liptói-havasok képviseli a Tátrák vidékét a keleti horizonton, de a magas-tátrai Kriván is kibukkan. A megtett út első szakaszát kitakarja a Kis-Kriván innen nézve meredeken aláhajló púpja. A közeli felvonónak köszönhetően ez a gerinc legnépszerűbb szakasza, így általában kirándulók között, törpefenyvest átszelve jutunk le a Snilovské sedlo elágazásához. Innen jobbra, a Z jelzésen, a kibontakozó nagy-fátrai hegyek látképében gyönyörködve érjük el a Chata pod Chlebom turistaházat (mintegy 20-30 perc alatt). A fenyves határán fekvő, kiváló panorámájú épület terasza a szomszédos hegységek bérceire is kilátást enged, előtte pedig általában sátrazók sokasága táborozik, hiszen a benti kapacitás meglehetősen szűkös. Az emeletes ágyas szobákban 23, az ötletesen kialakított matraclágerben pedig további 25 ember fér el. A ház különösen népszerű, így a honlapon jó előre be kell jelentkezni, ha biztosra szeretnénk menni. A konyhának köszönhetően jóllakva nézhetjük végig a fátrai alkonyatot, éjjel pedig a völgyekből világító települések fényei érzékeltetik, mennyire is vagyunk messze a lakott világtól.

3. nap: Látványos búcsú a havasoktól

Az 1423 m-en álló ház 1930-ban elkészült elődje Csehszlovákia legnagyobb menedékházainak egyike volt. Válaszul arra, hogy partizánok használták, a német csapatok 1944-ben felrobbantották, de újjáépítésének már a következő évben neki is láttak, és egy több mint száz fő befogadására alkalmas, emeletes épületet emeltek - amely végül 1982-ben leégett. A mai ház az előző tárolóépületéből született, de a 2020-as évek elején kívül-belül teljes átalakításon esett át, és mára modern megjelenésű menedékházként várja a vendégeket.

Az utolsó túranap könnyen indul: a Z jelzésen visszasétálunk a Snilovské sedlo elágazásába - igaz, a K, majd S jelzésekkel tartva ki is kerülhetünk egy csúcsot, előrébb rácsatlakozva a gerincútra. A P jelzés viszont enyhe, végül kissé szigorodó emelkedőn vezet fel a Chleb széles csúcsára. Amit nem érdemes kihagyni: innen készülnek általában a kis-fátrai gerinctúra reklámfotói, amelyek a cikkcakkban kanyargó, északi oldalán meredeken letörő hegyhátat ábrázolják a Nagy-Rozsutec sziklabástyájával a háttérben. A Chlebet elhagyó, észak felé forduló ösvény az egész túra legpazarabb látványait és a Tátravidék csipkés csúcsainak sziluettjét kínálja. Az elkeskenyedő, szabályosan sátor alakú gerincszakasznak beszédes neve van: Steny, azaz „falak". Hosszan ereszkedünk a Poludňový Grúň elágazásához, ahonnan akár már le is ereszkedhetünk végcélunkhoz, a Stoh kúpja és a Nagy-Rozsutec sziklavilága azonban olyan látvány, amit érdemes minél tovább kiélvezni.

Amikor elérjük az erdőhatárt, még választhatunk: a S jelzés a fák között, sziklás vályúkat kerülgetve kerüli a csúcsot, a P jelzés viszont felkapaszkodik a Stoh tetejére. A vigasztalanul monoton emelkedő mentén a talaj lemosódását megakadályozni hivatott, ültetett törpefenyves zöldell. Felérve azonban „kifizetődik" a fáradozás: útvonalunk jelentős részének, az erdőket magukról „lerázó" gyephavasi hegyek fenséges látványának inthetünk búcsút, míg keleten a Kócs-hegységen át a Tátrákig hullámzik a terep. Délen a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra zegzugos hegyvidékére pillanthatunk rá még egyszer. És persze északon mutatja a helyes irányt a festői megjelenésű Nagy-Rozsutec, amelynek tövébe, a sedlo Medziholie elágazásához kevesebb, mint egy óra alatt ereszkedhetünk le.

A szép fekvésű nyeregben 1985-ig menedékház állt, azonban a hozzá tartozó sípálya felvonójának motorja kigyulladt, lángra lobbantva és elpusztítva a főépületet is (helyére természetvédelmi okokból nem építhettek újabbat). Innen balra fordulva a Z jelzésen, erdős ösvényen sétálunk le Štefanovába. Az egykori pásztortelep ma nagyszerű fekvésű, festői szirtek ölelte üdülőfalu, és bár körülötte hatalmas tarvágások éktelenkednek, tökéletes hely arra, hogy remek éttermeinek egyikében zárjuk le a túrát.