Kékestető csúcsfutás

Itiner

• A kezdőponttól egészen a Kékestetőig a P jelzést kövessük.
• A csúcstól visszafelé néhány egy kilométer erejéig becsatlakozunk a K jelzésbe.
• Balra letérünk a K+ jelzésre, és ezen jutunk vissza egészen a kezdőpontra.

A futás részletes leírása

Rögtön induláskor átkelünk a Bene-patak felett húzódó hídon, majd élesen jobbra tartva megkezdjuk a futást a P jelzést követve. Mire kissé bemelegedünk, újabb patakátkeléshez érünk. A köveken egyensúlyozva jutunk át a túloldalra, ahol már vár ránk a meredekebb terep. Az erős kaptatón felérve a nap folyamán először pillanthatjuk meg futókörünk - és az ország - legmagasabb pontján tornyosuló Kékestető kilátótornyát. Továbbkocogva szűk ösvényen haladunk, ahol a köves mederben csapadékos időben vízátfolyásokkal, méretesebb pocsolyákkal találkozhatunk. Huzamosabb ideig frissen telepített fák sűrű ölelésében futunk, majd néhány kilométer után megváltozik a táj; immár idősebb, termetes fák között faljuk a métereket. Az aljnövényzet nélküli terepen csak fű és sziklák láthatóak a talajon, de a karakteres táj így is festői képet mutat. 

Egy hatágú kereszteződéshez érkezünk, ahol kiépített pihenő is várja a megfáradt túrázókat - vagy esetünkben terepfutókat. Balra tartva követjük az eddig megszokott P jelzést. Az előző kilométerek nehezen, de azért futható vonalvezetése most már igazán komoly kihívásra vált: a 10-20%-os emelkedő még a legjobb erőben lévő futókat is hosszabb-rövidebb időre sétára kényszeríti. Ha nehéz is ez a szakasz, nézzük a pozitív oldalát: innen már csak három kilométer a csúcs! Sőt, az utolsó kilométert már a tetőre felérve tesszük meg, ahol szusszanhatunk egyet. Az aszfaltra kiérve már tényleg csak az utolsó kanyarok vannak hátra, és megpillanthatjuk az ikonikus kilátót, lábánál a kötelező fotó tárgyával, a csúcskővel.

Lefelé az aszfaltot követve kezdjük meg a kocogást, majd jobbra az erdőbe betérve már a K jelzést követjük. Újabb aszfaltkeresztezés után hazánk második legmagasabban fakadó forrásához, a Jávoros-forráshoz érkezünk. A vízmű objektuma után legyünk résen, hamarosan balra a K+ jelzésre váltunk, ahonnan tökéletesen egyenletesen ereszkedő gerincen futunk lefelé. Hangulatos, egynyomos ösvényen néhol több, néhol kevesebb szikla gondoskodik arról, hogy minden lépésünkre figyeljünk, és ne unatkozzunk. Balról idővel a fák közül kinyílik a táj, és egy fotói idejéig muszáj lesz megállni a panoráma miatt.

Nyílegyenesen futva tovább a következő érdekesség a Benevár romja lesz, amelynek az ösvény mentén található falmaradványai egészen a 13. századig mutatnak vissza. Azonban nem csak a romok története lesz számunkra emlékezetes, hanem az ezt követő lejtő is, hiszen roppant technikás, sziklás szakasz vár ránk. Idővel megszelidül az ösvény, majd feltűnik a Bene-patak, ami azt jelzi, hogy pár perc kocogást követően visszaérkezünk a kezdőpontra.