Marsbéli táj a Bakony peremén

Itiner

• A körtúra a Halimba polgármesteri hivatalától indul, ide érkezik vissza, és végig a piros T jelet követi. 
• A faluból a Petőfi Sándor utcán délnek indulunk a Malom-árokba.
• Malom-árok erdei pihenőnél az ösvény felkapaszkodik az árok keleti oldalába, majd a platón nyílt terepre érkezik.
• Széles földút vezet el a felhagyott baxitbánya északi oldalába, ahol a jelzések jobb kéz felé bevezetnek a sűrű bokrosba.
• A bokrosban kisvártatva megpillantjuk a bánya látványos gödrét a salakhalmokkal. 
• Benőtt ösvényen vezet ki a bányából, majd széles földutat követünk Halimba irányába.
• A falunak tartó széles földútról a jelzések egy információs táblánál lecsatlakoznak, és az út melletti erdős árokba vezetnek. 
• Kiérve az árokból széles, egyenes út vezet vissza Halimbára.  

A túra részletes leírása

Halimba polgármesteri hivatalától indulunk el a PT jelzésen, és a Petőfi Sándor utcán jutunk ki az akácos határba. Egy darabig még aszfalton, de már a Malom-völgyi pihenőparkban járva követjük a jelzést. Bal kéz felé egy táró bejáratára emlékeztető építményt figyelhetünk meg, illetve egy táblát is találunk, ami az ország első (1921) felszín alatti bauxittárnájáról regél. Itt még nincs nyoma a rikító vöröses felszínnek, az egykori bányaüzemnek is csak csekély maradványai látszanak a növényzetben.

A bakonyi bauxit

A környéken hosszú ideig bányászott bauxit keletkezéséhez trópusi éghajlat szükséges. A Dunántúl aljzatát képező kőzetlemez-töredék egykor trópusi területen helyezkedett el, csak a későbbiekben sodródott a mai helyére. A Dunántúli-középhegység bauxittelepei általában karsztos kőzetek mélyedéseiben, töbreiben estek csapdába, ahová folyóvíz szállította az anyagot. Ezek a lencsék évmilliók alatt betemetődtek, majd a közelmúlt bányászata során kerültek felszíne.

Erdei út a platóra

Visszatérve a széles útra, alig pár lépést kell megtennünk egy remek erdei pihenőhöz. Nem csupán kényelmes esőbeállót, padokat és tűzrakó helyet találunk a tágas tisztáson, de hintázni és focizni is lehet itt. Igaz, a „játszótér” többi eszköze már nem használható, a csendes piknikezőhely tökéletes helyszín a családi vagy baráti kikapcsolódáshoz. Vizet azonban hozni kell, mert forrás sajnos nincs a közelben.

A völgyben fekvő pihenőtől a ház mögötti meredek, erdős partfalon kell pár méternyit kapaszkodni. A keskeny ösvényen pár perc alatt felérünk a platóra, ahol merőben új táj fogad. Kinyílik a tér, szélesen elnyúló tisztás és tölgyekkel tűzdelt kökénycsalitos terül el, ameddig a szem ellát. Elvétve lengedező árvalányhajak, borókabokrok tarkítják a tavasszal virágpompás gyepszőnyeget, ugyanakkor a vékony termőtalaj felszakadt, vörös foltjai árulkodnak a bauxit jelenlétéről.

A csalitosba, később erdőbe vezető ösvény idővel ismét nyílt terepre vezet. A széles mező szélén vezető földútról kelet felé rálátunk a szomszédos Kab-hegy innen csupán dombnak tetsző, 599 m magas csúcsára, valamint déli irányban feltűnik egy látványos erdőfolt is, amit a Google Térképen „Négyszögletű kerek erdőként” tüntetnek fel. Aki kedvet érez a Lázár Ervin gyermekregénye után elkeresztelt kis fenyőliget felfedezéséhez, egy széles földúton elérheti, a kitérő oda-vissza alig több 2,5 kilométernél.

A felhagyott bányában

A „Négyszögletű kerek erdőhöz” leágazó útnál már csupán pár méterre vagyunk a hajdani bányagödörtől, amit balunkon sűrű növényzet rejt. A fákra festett és karókra helyezett jelzések idáig jól navigáltak, a továbbiakban viszont az egyszerűbb tájékozódás érdekében használjunk GPS-t, mert a benőtt, tagolt terepen nem mindig egyértelmű a tanösvény nyomvonala. Több alkalommal is meg kell küzdenünk a belógó bokrok és fák ágaival, mígnem felbukkan előttünk a várva várt látvány. A kontraszt különösen érdekes a tavaszi burjánzás idején, amikor a talaj vörös színe, a harsányzöld növényzet és az ég kékje festői látványt alkot.

A bánya pereméről feltáruló kép ámulatba ejtő. Ösvényünk be is ereszkedik az élénk salakvörös gödör partfalai, halmai közé, amiket a természet lassan, de biztosan kezd visszafoglalni. Legyünk óvatosak, mert a terep helyenként meredek és csúszós, a salak pedig mindent megfest, ami érintkezik vele: ne üljünk le, ne tegyük le a táskánkat, illetve ne fogjunk meg semmit, ha nem akarunk mi magunk is vörösben pompázni.

A halimbai bauxit története

1908-ban Zalatnay Stürmer József nyugalmazott ezredes birtokán, a Halimba felé húzódó Malom-árokban különös, vörös színű kőzetet talált, amiről úgy vélte, magas vastartalma miatt ilyen árnyalatú. Megvizsgáltatta, de a szakemberek akkor még jelentéktelennek találták. Nem sokkal később azonban ipari jelentősége megváltozott: a bauxit a timföldgyártás alapanyaga lett, ami nélkülözhetetlen az alumínium előállításához.

Bár a bauxit hazai felfedezése Halimbához köthető, ipari bányászata előszőr Gánton kezdődött meg 1926-ban, és az 1930-as években fejtett évi 500.000 tonnát már csak egy ország múlta felül a világon. Halimbán a II. világháború alatt kezdődtek mélyfúrások, de a kitermelés csak 1951-ben vette kezdetét, majd 1973-ig három bányát nyitottak meg. A rendszerváltás után az iparág leépült, Halimbán 2013-ig tartott ki a termelés.

Ma csupán ez a különös tájseb emlékeztet a környék nagyszabású bányászatára. A terület rekultivációjának, a bánya teljes felszámolásának köszönhetően nem hat iparinak a látvány, inkább geológiai érdekesség, ami élénk színével és különleges térszínével marsi tájra emlékeztet.

Vissza Halimbára

Közel 300 méteren keresztül kacskaringózunk a meredek partfalak és a salakbuckák között, mígnem a bokros területen átvezető ösvény felhág a bánya feletti platóra. A faluba visszavezető út során hamar elérjük azt a földutat, amin kényelmesen sétálhaunk egészen a végállomásig – azonban erről az útról a tanösvény egy ponton bekanyarodik az erdőbe, és leereszkedik egy völgy aljára.

Ha a kényelmes földúton maradunk, akkor az északi irányba nyíló panorámában a Somló markáns kúpja gyönyörködtet. Amennyiben viszont hűek maradunk a tematikus út nyomvonalához, és az információs táblánál betérünk a párhuzamos árok sűrűjébe, készüljünk fel a nehézségekre, melyekhez ugyanakkor érdekes látványal is párosul. Az elegyes erdőben merőben más a hangulat, köszönhetően a méretes bükköknek. A haladást nehezítő bedőlt fákra, aljnövényzetre, csalánosra inkább a völgy szelídebb, kivezető részén kell számítani. 

A faluba vezető földút akácossal szegélyezett egyenese monoton trappolással telik. Pár perc séta után már az Akácfa utca kápolnájánál fordulunk rá a korábban már járt Petőfi Sándor utcára, néhány lépést követően pedig visszaérkezünk túránk kiindulópontjára.