Szédelgés a tiszolci sziklajárdán

• A túrán végig a Hradová (Várhegy) tanösvényét (Náučný chodník Hradová) és a S jelzést követjük.

A túra részletes leírása

Az elszakított kistesó

A tiszafákról elnevezett Tiszolc (Tisovec) ma is emlékeztet ipari, bányászati múltjára, hiszen központja fölött, két völgy találkozásánál hatalmas, elbányászott hegy emelkedik, annak tövében, de a városnál magasabban feldolgozóüzem morajlik. A kopott kis város központjában nagy templom, főtere körül éttermek találhatók, így túránk végén meg is ebédelhetünk, mielőtt továbbindulunk.

A Rima partján fekvő várost meredek lejtők keretezik, északra tőle a Murányi-fennsík Nemzeti Park hatalmas vadonja terül el, de a védőzóna egészen a nyugati peremhegyig lenyúlik. Ez ugyanis a Hradová (Várhegy) tömbje, amit 150 évesnél idősebb, természetes erdő fed, védettségét rezervátum szavatolja. Ezért a jelzett utat sehol ne hagyjuk el, az ösvényen kívül az élővilág védelme érdekében tilos a mozgás!

A S jelzés a városból nyugat felé vezet ki, és mivel tanösvény, a területet bemutató táblák (és pár helyen padok) sorakoznak mellette. Az erdőbe lépve rövid szerpentinkanyarok kezdődnek, majd a gerincig további 5 hosszabb egyenes, illetve 4 fordítókanyar segít leküzdeni az igencsak marcona szintkülönbséget. A keskeny, egyemberes ösvény kaotikus erdőben harántol, de a kidőlt fákat eltakarítják a turistaútról, a szerpentinnek köszönhetően pedig tűrhető a meredekség. Néhol a mészkő is feltűnik, itt-ott valóságos járdát faragtak a kőbe. A szomszédos Sztolica (Stolické vrchy) és Vepor (Veporské vrchy) palás kőzeteibe itt szűken ékelődik be a Murányi-karszt mészkővidéke, ezért a lekerekedett, tipikus középhegységi tájból látványosan, idegen testként emelkedik ki a parányi Hradová gerince, amelyen két masszív mészkőmonolit ül.

Őserdei szerpentin

A hosszadalmas szerpentinezésnek a tanösvény táblás állomása és egy sziklakiszögellés jelzi a végét: a zászlóval ékesített kilátóponton elérjük a hegytömb gerincének dolomitletörését, amely rögtön „izmos” panorámával fogad. Szemben a Čremošná hegy irdatlan méterű külfejtése tátong, a hatalmas tájseb mellett nehéz is bármi mást észrevenni. Azért érdemes megkeresni tőle jobbra, a háttérben az Alacsony-Tátrától délre emelkedő hegyvidék, egyben a Gömör-Szepesi-érchegység legmagasabb csúcsát, a Sztolicát (1476 m), Tiszolc felett pedig a lápjairól és hangulatos bivakkunyhójáról nevezetes Tŕstie-t. A szemközti hegyek közelsége és a Hradová hegy hirtelen leszakadása nem véletlen: a kőzettömb a Murányi-karszthoz tartozott, kiemelkedése során a lent vágtató Rima fűrészelte le róla. 

A következő métereken a kezünket is használnunk kell, ugyanis sziklás, de egyelőre erdei terepen követi a gerincet az ösvény. Kissé följebb lekanyarodik az északi lejtőre, és röviden harántol, majd meredek kaptatóval vezet fel a csúcs közelébe. Az őserdőből egyelőre nincs kilátás, viszont a terep megszelídül. A panoráma közvetlenül a Hradová 887 méteres csúcsa előtt tárul ki, észrevétlenül felkapaszkodtunk ugyanis egy függőleges sziklafal tetejére, amely északkelet felé szakad le – a peremről végre ebbe az irányba is kinézhetünk. A Murányi-fennsík szegélyére és az alatta induló, rövid völgyre látunk rá Tiszolc fölött, jobbra, hátul pedig ismét a Sztolica tűnik fel.

A tanösvény ezután a gerincet követi, a sziklás szakasz egyelőre nem mutatkozik. Egy rétnél, balos kitérővel látogathatjuk meg a Várhegy nevének eredetéről árulkodó romokat. A kaputorony csekély, de masszív falmaradványai egy 13. századi vár részét képezték, amelyet Ajnácskő várából kormányoztak, később huszita kézre került, végül a 17. század végén császári hadak rombolták le – ekkor már üres volt. Fénykorában kb. 80 m hosszú, és a terepviszonyok miatt nagyon keskeny lehetett.

Sziklagerinc az erdővidék testében

Az ösvényen továbbhaladva rövidesen elérjük a túra legizgalmasabb szakaszát. Kisebb sziklalépcsőn, még erdőben kapaszkodunk ki a szinte rejtőzködő mészkőtaréjra. A növényzet két oldalról úgy szorongatja a sziklákat, hogy elsőre fel sem tűnik, milyen magas, kitett, természetes járdán lépkedünk, és néhány méterrel előrébb a kilátás is elvonja a figyelmet. 

Innen a legszebb a panoráma: Szlovákia egyik legerdősültebb szelete veszi körül a Hradová tömbjét, települést sehol nem látni. Feltárul a Murányi-karszt hatalmas része és legmagasabb csúcsa, a szétágazó, mély völgyrendszert összefüggő, megkímélt rengeteg fedi. Mindennek hátterében az Alacsony-Tátra havasi főgerince gyűjti a felhőket. Balra a környék uralgó pontja, a Vepor fenyős, ferde háta emelkedik, amit kicsit előrébb haladva még tisztábban láthatunk, mögötte már a Polyána hátai sorakoznak. A Tiszolctól nyugatra elterülő, sekély, széles völgyteknő hullámzó legelőivel megtöri az erdős táj egyhangúságát.

Az idilli, kellemes látványban könnyű elmerülni, a turistaút következő szakasza viszont nem sok időt hagy a nézelődésre: kiérünk a gerinc letörésére, és hirtelen kb. 15-20 métert kell lefelé másznunk. A jól tagolt, kapaszkodóval és néhány fémkapoccsal is felszerelt terepen könnyű haladni, egészen az utolsó lépcsőig, ami egy hozzávetőleg 6 m magas, szűk sziklabevágás. Az enyhén töredezett mészkőtáblán rögzített drótsodrony és fémkapcsokból fabrikált lépcső segít át, alatta néhány méter hosszan elsimul a felszín. Szemben feltűnik a hegy jellegzetes képződménye, az Okrúhla skala (Kerek-kő), ami megközelíthetetlen, minden oldalról sziklafallal védett bástyaként trónol a lankás táj felett.

A szirtig szűk sziklagerinc húzódik, ennek hátán izgalmas, technikás szakasz következik: kisebb oszlopokra tagolódott mészkőjárdán kell egyensúlyoznunk, de összességében nem nehéz előrehaladni, és itt is segítenek az acélkapcsok és kapaszkodósodronyok. A kezünket is használva juthatunk át egyik kis tornyocskáról a másikra. Az utolsó próbatétel az oldalra billent sziklafelszínt áthidaló, kapcsokkal és sodronnyal biztosított tereplépcső. A lemászás után erdei ösvényen sétálunk tovább. A Kerek-kőre nem jutunk fel, megtette már előttünk a kőkor embere, majd a középkoré is, ugyanis utóbbiak várépítésbe kezdtek a sziklán, de időközben feladták a vállalkozást. A szirtek oldalai egyébként barlangokat is rejtenek, az ősember ezekbe húzódott be.

Az egykilométeres fékút

A mi utunk lefelé, a túra legnagyobb kihívása irányába vezet: a S jelzés lefordul egy nyeregből, és a néhol kifejezetten meredek lejtőn folyamatos „combfékre” kényszerít. A Hradová hegy kiemelkedése során számos forrás fakadt a ma csúcshelyzetű forrásbarlangokból, a lefutó vízfolyások pedig völgyeket hagytak hátra. A szűk, meredek és mára száraz árkocskák meglepően sűrű hálózatában kanyarog az ösvény, néhol kidőlt fák is nehezítik a sétát. Lent egy alpesi hangulatú rétről még visszapillanthatunk a gerincrégió szikláira, majd kényelmes ösvényen sétálunk be Tiszolcra. Ismét ránk „kacsint” a mészkőbánya, és a főutat elérve már csak 10 perc a főtér, ahol az éttermeket találjuk.